Mark Anthon

[Mark "Ares" Anthon]

[glow=blue,4,0]Kolóniai Flotta Információs Adatbázis[/glow]
Személyi Akta

[/size]



Mark Anthon õrnagy[/center]


Születési név: Mark Anthon
Faj: ember
Nem: férfi
Kor: 28 év
Születési hely, idõ: Aerlion, CTE. 28.
Családi állapot: nõs
Szolgálati hely, besorolás: BSG-80 Phoenix, CAG (pilóta)
Szolgálati azonosító: CF-277-MJ-BSG80PH-03
Hívójel: Ares
Rendfokozat: Õrnagy
Tanulmányok (képesítés):
- Aerloni Katonai Középiskola (gyalogsági taktika, SpecOps)
- Piconi Haditengerészeti Tiszti Akadémia (pilóta)

Általános felszerelés: Tiszti egyenruha õrnagyi rangjelzéssel, díszegyenruha, pilótaruha, dögcédula, AresArms X-11 szolgálati oldalfegyver, arany jegygyûrû, családi fénykép.

Repült géptipus: Viper MK-VII vadászgép

Fizikai megjelenés, külsõ tulajdonságok:
Magasság: 1.85 m
Testsúly: 82 kg
Bõrszín: fehér
Szemszín: kék
Hajszín: sötétbarna

Alkatra tipikus aerloni: magas, az állandó kondicionálásoknak és edzéseknek köszönhetõen kidolgozott, sportos testalkatú férfi. Tartása katonásan feszes, de mozgása mégis könnyed, és érzõdik belõle a küzdõsportokkal eltöltött évek. Ápolt, sötétbarna haját rövid fazonban, általában hátra fésülve viseli. Kék szemei rendszerint hideg nyugodtságot sugároznak. Az egyenruha feszesen, de mégis elegánsan áll rajta.

Rövöd pszichológiai jellemrajz:
Ellentmondásos személyiség. Mark Anthon, mind minden aerlionit, lelke mélyén az érzelmei irányítanak. Hangulatember, de mindemelet kiváló katona. Rendkívüli önkontrollal rendelkezik, melynek segítségével mind hangulatán, mind érzelmein felül tud kerekedni, ezért rendszerint hûvös nyugadságot sugároz belül dúló feszültsége ellenére. Könnyen illeszkedik be a számára idegen közegbe, mégsem a legalkalmazkodóbb típus az aerloniakra jellemzõ erõs habitusa miatt. Erõs akaratú, ha elhatároz valamit, akkor, ha kell, azt tûzön-vizen keresztül véghez viszi. Ebben egyedül felettesei parancsa késztetheti meghátrálásra. Beosztottjaival szigorú, de igazságos. Ugyan nehezen irányítható ember, de felettesei parancsait maradéktalanul végrehajtja, bár olykor sajátos szemszögbõl értelmezi azokat.

Hobbi:
- Sportok, harcmûvészet
- Pilóta
- Kártya

[Mark "Ares" Anthon]

Elõtörténet

Egy csendes, késõtavaszi hajnalon látta meg a napvilágot Aerlion kolónia fõvárosának, Magaera egyik katonai kórházában. Édesanyja, Catrina Anthon, hosszú vajúdás után adott életet csöppnyi fiának, aki a születés utáni másodpercekben sem sírt fel a számára oly hatalmas világra. A fiatal anya riadtan tekintett a szülész orvosra, aki akkor már a távozni készülõ kis élet megmentésén fáradozott. A megkönnyebbülõ anyai sóhaj messzire szállt, amikor egy gyermeki sírás visszhangzott fel a szülõszobán. Mark nehezen jött a világra, és nem akart maradni, de maradásra bírták.

Az aerlioni születésû Catrine Anthon hadnagy, a Kolóniai Haditengerészet Hydra nevû csatacsillagján szolgált kommunikációs tisztként. Mivel a hadihajókon tilos volt a bajtársi kapcsolaton kívül bármilyen más viszonyt létesíteni, ezért a fiatal, példás tisztnõ - aki több mint egy éves küldetésrõl tért haza - terhessége meglepte feletteseit. Óvva gyermeke apjának jó hírét és karrierjét, önként távozott a szolgálatból. Beszéltek arról, hogy felettesi nyomásra döntött így a fiatal lány, de sosem beszélt arról senkinek, hogy ki volt az a férfi a hajón, akivel ennyire szoros kapcsolatot alakított ki, melynek következménye kilenc hónap múlva megszületõ fia, Mark lett.

Mark születése után, a tengerészettõl leszerelt Catrine hosszas keresés után, egy a hadsereg számára is szállító elektronikai cégnél, A Deston Electricnél tudott elhelyezkedni, mint tanácsadó. A munkát valakinek, egy rejtélyes jótevõnek köszönhette. A fiatalasszony tudta, hogy ki állhat mindennek a hátterében, de errõl sem beszélt sohasem senkinek. Kellett neki a munka, hogy egyetlen gyermekének megfelelõ környezetet teremtsen. Mivel Catrine szülei régen elhaláloztak egy szörnyû légibalesetben, így nem volt senkije a fiatal lánynak, aki segítõ kezet nyújthatott volna neki.
Lassan teltek az évek és a kis Mark Anthon - aki anyja családi nevét kapta - apa nélkül nõtt fel. Catrine sosem nem ment férjhez. Kapcsolatai többnyire kudarcba fulladtak, amelynek okáért talán elvesztett szerelme utáni titkos vágya tehetõ felelõssé. Szerelme, Mark apja, akinek kilétére sosem derült fény. Titkát mindvégig megõrizte, és karrierjét a háttérbõl továbbra is egy rejtélyes jótevõ egyengette. Hamarosan, alig pár éven belül a cég egyik vezetõ beosztású alkalmazottja lett.

_{Catrine Anthon}

A fiú ezáltal nem szûkölködött semmiben. A fõváros egyik legelegánsabb és legszínvonalasabb iskolájába járhatott. Bár jó képességû gyereknek tartották, de sosem volt az éltanulók között, és sokszor voltak fegyelmi problémái, de az iskola vezetése sosem gondolkodott el a fiatal fiú eltávolításán. Amikor már Mark ifjú tinédzser lett, Catrine többször vitte magával egy-egy útján, amikor a Haditengerészet és a hajógyártó cégek vezetõivel tárgyalt vállalata nevében. Itt ismerkedett meg a fiatal fiú elõször a repüléssel. A Deston Electrics az új Viper és Raptor modellekhez gyártott többfajta elektronikai alkatrészt. Egy bemutató során, a Piconon, a Haditengerészet Fõparancsnokságának gyakorlóterén, az egyik Viper kiképzõpilóta - anyja határozott tiltakozása ellenére, de a megjelent katonai vezetõk unszolására – felvitte egy iskolakörre az ifjú Markot. Azonnal beleszeretett a felejthetetlen élmény nyújtó repülésbe. Elhatározta, hogy minden áron pilóta akar lenni. Catrinnak nem tetszett fia terve, és szerette volna, ha Mark valami polgári foglalkozás felé indul el az életben. Nem tudta megakadályozni, - talán már nem is akarta – hogy fia jelentkezzen az Aerlioni Katonai Középiskolába. Az út, mely a pilótaülésig vezetett, hosszú és göröngyösnek ígérkezett Mark számára. Pilótajelöltek közé csak a legjobbakat válogatta be a Haditengerészet. Középiskolai ideje alatt mást sem csinált, mint tanult és edzett, hogy a legjobbak között legyen, hogy a legjobb legyen. Szabadidejének jó részét a testedzésre és küzdõsportokra fordította a tanulás mellett. Hamarosan az élvonalbeli tanulók között emlegették a nevét, és harmadik évtõl jelentkezett a Haditengerészet speciális képzésére. A legkisebb akadály nélkül, elsõk között vették be a programba az ifjú Mark Anthont fizikai felkészültsége, és tanulmányi eredményének köszönhetõen. A kétéves képzés alatt, mely a tengerészgyalogság felügyelete alatt folyt, kiképzést kapott kis létszámú támadó alakulatok taktikájára, taktikai vezetésre, speciális harcmodorra, túlélésre és felderítésre. Elszántságának és tehetségének köszönhetõen az élvonalban végezte el a középiskolai éveket. Catrine büszke volt fiára, annak ellenére, hogy szíve mélyén még mindig ellenezte Mark pályaválasztását. Nem titkolta, hogy féltette egyetlen fiát a hadsereg viszontagságaitól, amelynek annak idején õ maga is részese volt.
Mark mikor végzõs lett, beadta továbbtanulási szándékát a Piconi Haditengerészeti Akadémia pilóta szakára. Tûkön ülve várta a választ, amely hamarosan megérkezett. Álma végre beteljesülni látszott, felvételt nyert a tiszti fõiskolára, de az igazi megpróbáltatások csak ezután következtek a számára. A több száz jelentkezõ közül csak a keveseknek adatott meg, hogy eljussanak az aktív szolgálatig egy Viper pilótaülésében.

Eltökéltsége és született képességeinek köszönhetõen jól vette az elé gördített akadályokat. Itt is az élbolyba tartozott, és sporteredményei terén kitûnt a többiek közül. Édesanyját többször meglátogatta az Aerlionon a szünetek folyamán, és elérkezettnek látta az idõt, hogy megkérdezze apja kilétét. Catrine továbbra sem volt hajlandó elárulni neki a titkot, és azzal védekezett, hogy Kobol Urai elõtt esküt tett, hogy titkát a sírba viszi magával. Anyja vallásosságát tekintve Mark beletörõdött, hogy talán sosem tudhatja meg ki volt az apja, de kíváncsisága nem hagyta nyugodni, ezért elhatározta, hogy maga jár utána.
Egyik évfolyamtársának köszönhetõen, akinek szülei a Védelmi Minisztériumban dolgoztak, megszerezte a Hydra akkori legénységi névsorát. Órákat bújta a névsort, és heteket töltött el, hogy megtalálja apját a közel 3000 név között a nyilvános számítógépes hálózatot böngészve. Kutatását siker koronázta. Az egyik név egy befolyásos, igen ismert családhoz vezetett, akiknek fiuk ott szolgált húsz évvel azelõtt a Hydrán, mint taktikai tiszt. A családfõ akkor nem más volt, mint a kolóniai kormány egyik nagyon fontos embere, a Védelmi miniszter, Thomas Sirago. Összeállt a kép. Anyjának azért kellett távozni önként a szolgálatból, mert ha kiderül, hogy a miniszter fia Coren, - aki történetesen már akkor nõs volt – a katonai szabályokat is áthágva félrelépett egy ott szolgáló fiatal tisztnõvel, az a botrány rossz fényt vetett volna a Sirago család politikai karrierjére. A felismerés mélyen érintette az ifjú Anthont. Édesapja nem más volt, mint a jelenlegi kormánykabinet alelnöke.

Folytatni akarta a kutatást, hogy megbizonyosodjon igazában, ám egy napon egy levelet talált a párnája alatt. A levél írója finoman felszólította, hogy hagyjon fel minden apjára irányuló kutatással, és szálljon le az ügyrõl, különben még el sem kezdõdött katonai karrierje csúfos véget fog érni. Mark ugyan nem rémült meg a levél ismeretlen írójának figyelmeztetésétõl, de ezzel megtudta, amit tudni akart. Nem érdekelte tovább az apja, aki a jó híre, katonai, majd politikai karrierje miatt eldobta õket, mint egy használt rongyot. Innentõl kezdve Mark Anthon számára nem létezett az apja, még az oly sokat elképzelt férfi is - ki apja lehetett gyermekkori képzelgéseiben - mint egy illúzió, úgy foszlott szét benne. Sosem beszélt anyjának arról, amit megtudott, sõt még õ maga is el akarta felejteni ezt az egészet. Sosem volt apja, sosem lesz apja.

Az akadémiai évek alatt korán kitûnt, hogy rendkívüli érzéke van a repüléshez. Tanulmányi eredményei valamivel átlag felett tendáltak, de amikor a Viper pilótaülésében ült, messze maga mögé utasított minden évfolyamtársát. Másodévesen ragadt rá kiérdemelten az „Ares” hívójelet, Kobol Hatodik Ura, a Háború Istene után.
Az akadémiai évek alatt ismerkedett meg Susanne Vellonnal, a scorpiai lánnyal. A lány akkor került oda elsõéves hallgatóként Raptor pilótának, amikor Mark harmadik éve taposta már a piconi akadémia padlóját. Heves érzelmeik szinte azonnal egymásra találtak. Titokban tartották kapcsolatukat, hiszen a szabályzat tiltotta a kadétok egymás közti szorosabb érzelmi kapcsolatot, bár még mindig lazábban kezelték a hasonló ügyeket, mint egy hadihajó fedélzetén.

_{Susanne „Eagle Eye” Vellon}

A szerelem, mint Zeus villáma csapott le Aresra. Titkos találkák és forró éjszakák jellemezték kapcsolatukat. Bár a lány érzelmei hevesek voltak, de mégis felületesnek tûntek. Kapcsolatuk egy éve alatt a korai hónapokat leszámítva egyre többet veszekedtek, amely a végére teljesen megmérgezte a kapcsolatukat. Talán az örökös titkolózás, talán hasonló habitusuk miatt történt, már nem tudni, de szakítottak. A szakítás gyors, de igen fájdalmas volt Mark számára. Az ezt követõ hónapokban többször választotta a magány csendjét, mint a társaságok hangos zsivaját. Szinte teljesen magába fordult, alig beszélt valakivel. Susannet is megviselte a szakítás, de hamarosan már egy új, immáron nem egy kadét, hanem egy civil társaságában vigasztalódott.

Nem sokkal az utolsó vizsgák elõtt, a végzõs évfolyam egy utolsó, közös összejövetelt tartott a közeli légibázis melletti lokálban az eltávozás alatt. Ez volt az elsõ alkalom a szakítás óta, hogy Mark kimozdult társaságba az akadémia falain kívülre. Ugyan engedett a többiek unszolásának, de szinte az egész este folyamán a bár egyik eldugott sarkában üldögélt hideg sörével, és némán figyelte a többiek jókedvû mulatozását. Nem tudta hogyan, nem tudta miként, de tekintete éppen a lokál bejárata felé terelõdött akkor, amikor egy lány egyedül belépett rajta. Szemei azonnal megakadtak a jelenségen. A kreolos bõrû, barna hajú lány, mint Aphrodité, a tengerbõl elõbukkanó hófehér kagylóból a partra, úgy lépett a helyiség padlójára a kint éppen dúló viharból. Tekintetük találkozott, és Érosz nyila keresztül lõtte mindkettõjük szívét. Mark minden búját elfelejtette, amikor az éjszaka végén a lányt, Cristine Sanderot karjaiba ölelve, egy csókkal megpecsételve kapcsolatuk kezdetét, búcsúzott el tõle.

_{Cristine Sandero}

Mint kiderült, Cristine egy karrierje kezdetén álló színésznõ volt. Elsõ filmje utolsó forgatási napjáról tért volna haza gyalog, hogy kiszellõztesse fejét, amikor hírtelen, szinte a semmibõl érkezett a Piconváros fölé a vihar. Így kénytelen volt betérni az elsõ nyilvános helyre, amely éppen a kadétok által megszállás alatt tartott bár volt. A bár, ahol két fiatal új, közös életének kezdete lett.

A sikeres vizsgát követõen Mark Anthon hadnagy a Kolóniai Haditengerészet Viper pilótája lett. Nagy álma teljesült. A tisztavatáson édesanyja Catrine, és kedvese Cristine büszkén tekinthetett Markra, mint kitüntetéssel végzõ katonára. A tesztrepülésben osztályelsõ Mark, akárcsak a többiek egy hónapnyi eltávozást kaptak a sikeres vizsgát követõen. A szabadság alatt Cristine és Mark eljegyezték egymást a szülök áldásával. Cristine szülei, akik egy jól menõ kereskedelmi vállalkozás tulajdonosai voltak, ugyan nem nagyon örültek lányuk választásának, aki egy haditengerészhez akart menni, de mégis áldásukat adták a kapcsolatra. Eltávozásról visszatérve Mark átvehette áthelyezését a Medusa nevû csatacsillagra, amely Picon feletti ûrben teljesített járõrszolgálatot. A szerencsés szolgálati vezénylés volt sosem látott apja eljegyzési, és egyben utolsó „ajándéka”. Minden hónapban egy hetet tudott otthon tölteni jegyesével Mark, akinek elsõ filmje hatalmas siker lett, és már a következõ filmjén dolgozott a Piconi Apollo Filmstúdióban.

Egyéves évfordulójukon a szabadságra hazatérõ Mark egy elegáns étterembe vitte jegyesét, ahol letérdelve elé az étterem közepén, a jelenlévõk elõtt megkérte kedvese kezét. Cristine kérésének megfelelõen a házasságot minden hatalmas, fényes ceremóniát mellõzõen egy kis templomban kötötték a külvárosban, ahol egy idõsebb papnõn, és a szûk családi körön kívül más nem tartózkodott. A mézesheteket Picon egyik neves üdülõparadicsomában töltötték, ahol egy forró éjszakán megfogant kislányuk Melanie. A terhesség híre örömként érte az ifjú párt, és Mark kérvényezte a Haditengerészet Fõparancsnokságán áthelyezését az Akadémiára oktatópilótának. A kiváló pilóta kérvényét a Fõparancsnokság jóváhagyta, és immáron századosi rendfokozatban az Akadémia egyik oktatójává nevezték ki Mark Anthont.

Hat hónapot töltött az Akadémia kiképzõtisztjeként, amikor egy nap az Admiralitástól egy azonnali áthelyezési parancs érkezett a számára az elavultnak számító Columbia-osztályú Phoenix csatacsillagra. Nem értette az áthelyezést, de parancs mellett ott szerepel õrnagyi elõléptetése és az említett csatacsillag CAG - jének való kinevezése. Egy szigorúan titkos, FTL nélküli útról lett volna mindössze szó a kolóniai és a feltételezett cylon határra. Nem értette miért pont õ, miért nem valaki más, de nem kapott erre magyarázatot feletteseitõl. Mivel egyértelmûen legfelsõbb parancsról volt szó, ezért választás elõtt állt. Ugyan ott volt a csábító azonnali elõléptéssel járó kinevezés, de Marknak választania kellett a karrier és a családja között. A hosszúnak ígérkezõ, de a karrierjét gyorsan elõremozdító, viszont a családi köteléket veszélyeztetõ küldetés, vagy a békés, ám karrierjének és álmainak feladásával járó családi élet. Mark a döntést rajongásig szeretett, várandós feleségére bízta.

Cristine nem fogadta kitörõ lelkesedéssel a hírt közeledõ lányuk születését tekintve, de nem akarta, hogy kedvese katonai karrierje véget érjen. „Egy út, csak egy út mindössze. Utána hazatérsz hozzám és mi itt várunk téged.” – mondta Cristine Anthon mosolyogva elõredomborodó hasára téve párja kezét. Ez volt az utolsó kép feleségérõl. Másnap már úton volt a bolygó felett keringõ Csatacsillag 80-as csoportjába tartozó Phoenix hadihajó fedélzetére. A fedélzeten Richard Bright parancsnok és Brian Thomson elsõtiszt fogadta a frissen kinevezett CAG-et. Mindkét felette álló tisztet egyenes és korrekt katonának ismerte meg, és nem okozott gondot neki beilleszkedni az új környezetbe, de szigorát hamar megtapasztalták a hajó pilótái.

A küldetés teljes nyugalomban telt. Egyetlen cylonnal sem találkoztak a kétévesre nyúlt út folyamán. A pilótákat rendszeres gyakorlórepüléseknek vetette alá, hogy mindenki a legjobb formájában maradjon. Sok idõt töltött a legénység között. Rendszeres látogatója lett a kantinnak, ahol egy új hobbira is szert tett a pilótáinak köszönhetõen, amely nem volt más, mint a szolgálaton kívüli tengerészek kedvelt elfoglaltsága, a kártya. Mikor kabinjában magányosan feküdt, sokszor gondolt otthon rá váró feleségére és idõközben megszületet közös gyermekükre, a kislányra akit még eddig sosem látott. A fénykép, melyet mindig magánál hordott, emlékeztette arra, hogy családja otthon várja.

_{A mindig magánál tartott kép}

A legénység által „Cylon-árnyákvadászatnak” keresztelt küldetés az utolsó felvonásához közeledett. Hazatérhettek. A legénység kitörõ örömmel fogadta a hírt, hogy már csak pár órára vannak a piconi bázistól, amikor valami történt. Valami, amely gyökeresen megváltoztatta mind a Kolóniák, mind a Phoenix legénységének sorsát…

[Zeus]

Gratulálok!

Lenyűgöző és gondosan kidolgozott előtörténet. Természetesen elfogadom.

Jó vadászatot őrnagy!