Post by Richard Bright on Dec 29, 2006 12:14:08 GMT 1
[glow=blue,4,0]Kolóniai Flotta Információs Adatbázis[/glow]
Személyi Akta
[/size][/center]Személyi Akta
Név: Richard Bright
Faj: ember
Nem: férfi
Születési hely: Piconváros (Picon Kolónia)
Születési idő: CTE 51
Családi állapot: nős, 2 gyermek (egy fiú egy lány) apja
Szolgálati hely, beosztás: BSG-80 Phoenix, Parancsnok
Szolgálati azonosító: CF-569-CMDR-BSG80PH-001
Hívójel:Hothead (közel tíz éve nem használja)
Rendfokozat: Parancsnok
Tanulmányok (képesítés):
- Piconi Haditengerészeti Tiszti Akadémia (pilóta szak)
Általános felszerelés: Tiszti egyenruha parancsnoki rangjelzéssel, díszegyenruha, dögcédula, PiconTech M10 szolgálati oldalfegyver, arany jegygyűrű, egy régi pilóta karóra (apjától örökölte)
Fizikai megjelenés, külső tulajdonságok:
Magasság: 186 cm
Testsúly: 98 kg
Bőrszín: fehér
Szemszín: barna
Haj: nincs, teljesen kopasz
Magas, erőstestalkatú, hajlott kora ellenére még mindig figyelemreméltó fizikális képességekkel és rendelkezik, fiatalabb korában pusztakezes harcművészetekkel és lövészettel foglalkozott, ám ezredessé történt kinevezése óta csak nagyon ritkán volt ideje és lehetősége edzésre, valamint gyakorlásra. Jelenleg is rendszeresen fut, egy a hajó fedélzetén önmaga által kijelölt szakaszon.
Hobbik:
repülés, szerelés, hadtörténet, makett és dioráma készítés
Előtörténet:
Richard Bright a Picon Kolónia fővárosában, Piconvárosban született, a Cylonok fellázadását követően kitört háború 2. évében. Mint az, az erőteljesen militarista beállítottságú planéta lakói között megszokott volt, mindkét szülője a Kolóniai Haditengerészet kötelékében szolgált. Anyja, Shandria Bendix hadnagy, a Flotta Piconi Főparancsnokságán látott el elemzői feladatkört. Apja, Adam Bright a bolygót védő egyik Vipera századnál szolgált századosi rendfokozatban, mint osztagparancsnok. Az ifjú Richard gyermekként élte végig az Első Cylon Háborút, s mindazt, ami a háborúval jár. Látva a Cylonok által a Kolóniáknak okozott pusztítást, valamint a szülei példáját már egészen fiatalon, elhatározta, hogy életét a Tizenkét Kolónia védelmének fogja szentelni.
Általános, majd középfokú tanulmányait követően jelentkezett a Piconon működő Kolóniai Haditengerészet Akadémiára, ahova korábbi átlagon felüli tanulmányi eredményei, valamint figyelemreméltó fizikális és mentális képességei révén mondhatni magától értetődően fel is vették. Ő maga ugyan jobban szeretett volna pilóta lenni, de apja határozott kérésére a parancsnoki szakot választotta. Eleinte jó eredményei voltak, annak ellenére, hogy nem szerette a száraznak nevezhető tananyagokat. A jövőjét se igazán úgy képzelte el, hogy hosszú éveket töltsön egy csatacsillag parancsnoki hídján, mint kommunikációs, vagy harcászati tisztként. Hosszas unszolás és kérlelés révén végre elérte, hogy apja, aki ekkor már a Piconi Pilótakiképző támaszpont parancsnoka volt, kihasználva a jó kapcsolatai a pilótaképző tisztjeivel, lehetővé tegye számára, hogy szabadidejében megtanulhasson az akkortájt hadrendbe állított MK II-es Viperával repülni. Az alaprepülés vizsgát kiváló eredménnyel teljesítette. Ez felnyitotta az apa szemét, arra, hogy a fia örökölte azt a tehetséget, amely őt magát is remek pilótává segítette.
Az ettől az eredménytől talán túlontúl magabiztos és önbizalom teljes, fiatalember, aki a pilótakeresztségben a Hothead nevet kapta némi segédlettel ugyan, de átkerült az akadémia pilóta szakára.
Tanulmányi eredményei továbbra is jók maradtak, annak ellenére, hogy a kadét, amikor nem céllövészeti, vagy önvédelmi tudását fejlesztette, szinte minden tanulásra fordítható szabadidejét egy korábban kiszuperált, MK I -es Vipera reménytelennek látszó felújításával töltötte. Másik ugyancsak jelentősnek nevezhető „szenvedélye” az Első Cylon Háború hadtörténetének minél alaposabban való megismerése volt. Mind anyjával, mind apjával hosszú órákat töltött a háború nagyobb csatáinak megvizsgálásával. Némelyekről igen szép diorámákat is készített. Az akadémiai évek alatt ismerkedett meg a kormányzatban dolgozó Aleane Drefiveval, egy földműves családszépséges leányával, akit később feleségül is vett.
A látszólag könnyedén letett záróvizsgáit követőn, hadnagyi rendfokozatban a flotta BS-63 azonosítóval ellátott Nebula névre keresztelt, háborús veterán csatacsillagán szolgáló repülőegységhez helyezték. Richard ekkor töltötte be a 23. életévét. A hajó többnyire a Piconon állomásozott, s ez kedvezett a fiatal pilótának. Ötévnyi udvarlást követően végre feleségül vette választottját, aki egy évvel később egy leánnyal (Alissya) majd két évre rá egy fiúgyermekkel (Adam) ajándékozta meg. Az ezt követő években a Nebulat hosszabb Kolóniai űrbeli, kalóz és csempészellenes őrjáratokra küldték ki, így Richard csak nagyon ritkán láthatta családját.
Tízévnyi és több ezer órányi repüléssel a háta mögött, harminchárom évesen őrnagyi rendfokozatban a Nebula CAG-jévé nevezték ki. Kilenc évvel később, mikor a BS-63at, szolgálatba helyezésének 40. évfordulóján parancsnokával az akkor érdekes módon épp 63. életévét taposó Gahric Knesos parancsnokkal egyetemben nyugdíjazták. Richardot az ünnepélyes búcsúztató ceremóniát követően ezredessé léptették elő, és első tiszti minősítésben a BS-80 Phoenixre helyezték át, melynek parancsnoka ekkor Alexander Darkrose volt. A csatacsillag italt nem megvető parancsnoka, akit szinte a tejes legénység „Alkesz Alexnek” nevezett, a mindig határozott, kötelességtudó, ám ugyanakkor szókimondó első tiszt között az első naptól fogva igen feszült volt a légkör. A parancsnok hibát hibára halmozott, melyeket az XO nagy nehezen és eleinte diszkréten, majd később tanúkkal alátámasztva gondosan dokumentált. Bright ezredesnek az iszonyatosan hosszúnak tűnő kétévi közös szolgálat után végre sikerült annyi, a flottaparancsnokság számára is elfogadható, terhelő bizonyítékot összeszednie, a kapitány ellen, hogy azt végre kényszernyugdíjazzák. A Flotta Parancsnokság Richard Brightot nevezte ki a csatacsillag parancsnokává.
Az ezt követő években az újdonsült parancsnok egy óraműpontossággal és megegyező hatékonysággal működő egésszé kovácsolta a Phoneix, a korábbi kapitány erőtlen keze nyomán kissé elkanászodott legénységét.
A Cylon Háború kitörésének ötvenedik évfordulójának közeledtével A Kolóniai Haditengerészet egy hosszú, a Kolóniai Űr „pere mének” ellenőrzését célzó járőrút végrehajtására utasította a Phoenixet. Az utasítások értelmében, ám kisebb elhúzódó javítások okán a BS-80 néhány a Háború kitörésének ötvenedik évfordulóján hagyta el a Picont. Az FTL hajtómű használata nélküli, két évesre tervezett a legénység legtöbb tagja által unalmasnak és feleslegesnek vélt hosszú őrjárat, becenevén a „Cylon-árnyék vadászat” végén alig néhány órával a befejezése előtt meglepő, s egyúttal a legénység közül sokak számára tragikus fordulatot vett…
