Steven Hamilton

[Steven Hamilton]

[glow=blue,4,0]Kolóniai Flotta Információs Adatbázis[/glow]
Személyi Akta

[/size][/center]

Steven Hamilton

Név : Steven Hamilton
Faj : Ember
Nem : Férfi
Születési hely : Aquarion
Születési idő : CTE 32.
Családi állapot : Nős, egy gyermek (fiú) apja
Szolgálati hely, beosztás : BSG-80 Phoenix, Taktikai tiszt
Szolgálati azonosító : CF-707-CPT-BSG80PH-007
Hívójel : "Brainy"
Rendfokozat : Százados


Tanulmányok (képesítés) :

Általános felszerelés:

Fizikai megjelenés, külső tulajdonságok:

Steven átlagos magasságához remek súlyarány párosul. Erős testalkatú, melyet köszönhet a katonai kiképzésének, valamint annak is, hogy egészen fiatal korától kezdve edzett. Fiatalabbnak tűnik a koránál. Arcának kemény vonásai, széles állkapcsa igazán karakán kiállást, és külsőt sugároz neki. Barna szemei enyhítik hűvös, kimért tekintetét. A gyengébbik nem tagjainál nagy sikere van mind külseje, mind pedig illemtudása, és humora miatt. Ennek ellenére mindig hűséges volt a feleségéhez.

Mindaddig, míg „civilben”, avagy pihenőn van tartása és mozgása kissé lazább. Egyenruhájának felhúzása után igazi katonás testtartás, és feszes mozgás jellemzi.


Pszichológiai jellemrajz :
Steven Hamilton százados jellemét tekintve tipikus aquaroninak mondható. Magánéletében is igen csendes személyiség, keveset beszél. Igen nehéz szóra fakasztani, ám ha sikerül, akkor remek társasági jellemével azonnal kitűnik a többiek közül. Mindig alkalmazkodik a kialakult helyzethez, tudja, mikor van itt az ideje a humornak, vagy a komolyságnak. Amennyiben ismerős társaságban van, úgy a feszült pillanatokban próbálja oldani a hangulatot. Idegenek között inkább csendben, félrehúzódva szemlélődik. Az esetleges magánügyeit szereti diszkréten elrendezni, kerüli a feltűnést.

A katonaság alatt megtanulta, hogy mozgása mindig legyen katonás, feszes. Ebből az egyenruha viselete alatt soha nem enged. A parancsokat végrehajtja, azonban az illő helyzetekben fel mer szólalni, és elmondja a véleményét. Szabad gondolkodása és gyors észjárása miatt olyan taktikai ötletekkel tud előrukkolni rövid idő alatt, melyek még a nagy stratégákat is meglepik. Ötletei kidolgozása alatt megfontolt, kimért, minden szóba jöhető problémára megoldást keres. Nem szeret összecsapott, vagy fél-munkát kiadni a keze közül.

Egyetlen embernek sikerült eddig igazán megnyílnia, és kiöntenie valódi érzéseit, ez pedig a felesége. Azonban az ő „elvesztésével” egy világ omlott össze Stevenben. Akkor megfogadta, hogy ezután életét a barátainak, a katonaságnak, és a BSG-80 Phoenix-nek szenteli. Addig fog küzdeni, míg az élet szikrája ki nem alszik benne…


Hobbik:

[Steven Hamilton]

Előtörténet:

[/size][/center]

Steven Hamilton a Hamilton család egyetlen gyermeke, harminckét éve látta meg a napvilágot Aquarion kolónia fővárosában. A fiú családja a tehetősebbek közé volt sorolható a kolónián uralkodó viszonyokhoz mérten. Édesapja, Steven Hamilton a kolónia Kereskedelmi Flottájának kötelékébe tartozó Independent kapitányaként szolgált.

id. Steven Hamilton

Az hajó azon kevesek egyike közé sorolható, melyek nem az élelmiszer exportra szánt termékeket szállították. A bolygón bányászott tylium, valamint betakarított deuterium többletet kellett az arra igényt tartó, vagy azt felvásrárló kolóniáknak biztosítani. Ez igen nagy kockázattal járt, ugyanis az efféle hajók mellé kettő, esetleg maximum négy Vipera volt kirendelve egy-egy útra. Steven édesanyja Mary-Ann Hamilton a terhessége előtti években számítástechnikusként dolgozott, és segédkezett a Védelmi Minisztériumban.

Mary-Ann Hamilton

Ő tervezte meg többek között a főváros számítógépes hálózatának korszerűsítését. Legnagyobb érdemének azonban az ezt követő munkája említhető. Két másik számítástechnikussal együttműködve megalkották a kormányzati szervek által használatos igen hatékony tűzfalrendszert.

A fiú gyermekkora átlagosnak volt mondható, szülei megpróbáltak neki idillikus, kiegyensúlyozott környezetet teremteni, mely a vagyonuknak köszönhetően nem ütközött akadályba a bolygón. A főváros peremkerületén éltek, négyszobás családi házban. A fiúnak nagyon sok barátja volt, akikkel sokszor játszott az udvarban. Hat évesen kezdte meg a tanulmányait az Aquarioni Általános képző berkein belül. Szeretett tanulni, főleg a testnevelés, a történelem, valamint a matematika órák kötötték le a figyelmét, de a fizika sem tartozott a nehéz tárgyak közé számára. A kedvenc tárgyait akadály nélkül, kitűnő jeggyel zárta, azonban a fennmaradó tárgyak közül sok nem keltette fel az érdeklődését, ezek nem is mentek neki oly könnyedén. Ennek ellenére a tanulmányait maradéktalanul, és jól teljesítette. Steven nagyon sok időt töltött édesanyjával az általános képzőben töltött évek alatt, melynek hatása érezhető volt a fiú érdeklődési körén. A számítástechnika iránti szeretete és tudása már itt kibontakozott. Az édesapja nagyon sokat volt úton, de szabadidejének minden egyes percét a családjának szentelte. Sokszor tanítgatta a fiát a család személyes hajóján repülni. Mivel a gép már eléggé régi darab volt, így sokszor előfordult, hogy javítani, szerelni kellett. Steven mindig ott volt az apja mellett, és kíváncsian nézegette, mit, hogyan és miért kell. Rajongott a repülésért, és a hajókért. A fiú az általános képző befejeztével, jelentkezett az Aquarioni Középiskola Vezérlés- és számítástechnika szakára. Az ekkor már tizennégy éves fiú a szülők feltétlen támogatását és szeretetét élvezte. Az édesanya ismét munkába állt.

Már elsősként kitűnt a társai közül, érezhető volt, hogy nem idegen számára a számítástechnika. Remekül helyt állt a dolgozatokon, és az órák alatt, mellyel hamar kivívta a tanárai elismerését. Csendes alkat volt, párak tudtak csak igazán közel férkőzni a szívéhez. Nekik sokszor ajánlotta fel segítségét, korrepetálta őket. A csendessége ellenére kedvelték, mert bármikor, és bármiben lehetett rá számítani. A legfontosabb kérdésektől kezdve a csínyeken keresztül mindenben. A középiskolai évek nagyon jól alakultak számára, egészen harmadéves koráig. A fiú napja ugyanolyan átlagosnak indult, mint máskor. Az első szokatlan, és nyugtalanító dolog a hangosbemondó volt, melyben az iskola igazgatója személyesen kérte a fiatalt, hogy azonnal jelenjen meg az irodájában.

Steven éppen órán ült, némán hallgatta a terem falára erősített hangszórót, majd kérdő tekintettel nézett a tanárára. Az bólintott, mire a fiú felkelt, és egyenesen az irodához sietett. Bekopogott, majd lassan kinyitotta az ajtót. Rémülten mérte végig az irodában ülő édesanyát, aki zokogva ült az igazgató asztala előtti fotelben. Egyre szaporábban kapkodta a levegőt, tudta, hogy valami rémes történt az édesapjával. Az utolsó búcsújuk igen hosszúra sikeredett, mintha az öregebb Steven érezte volna, hogy nem látja többé a fiát. Hazakísérte a lelkileg összeroppant édesanyját, aki otthon elmesélte, hogy az Independent-et kalóztámadás érte, mely során elfoglalták a hajót, és kivégezték annak személyzetét. Steven is megtörött, és gyermekkora után életében először elsírta magát. Több nap magány, és gondolkodás után eldöntötte, hogy jelentkezni fog az iskolája után a katonasághoz. Szerette volna, ha mások családjának nem kellene átélnie ezt a kínt, és keserűséget. Tudta, hogy egyedül ő nem sokat tehet, de ha már egy embert megment a kalózoktól, akkor megérte. Mary-Ann annyira kikészült, hogy a temetés, és a ceremónia nagy részét a fiú szervezte meg.

Viselkedése az édesapja halála után megváltozott, csak édesanyját, és barátait engedte közel magához. Mindenki mással kimért, és hűvös maradt. Kondizni kezdett, és önvédelmi edzésekre járt, hogy fizikumát elégségessé tegye a hadsereghez való csatlakozásra. Barátai és Mary-Ann unszolására megváltoztatta a véleményét, és úgy döntött, hogy a Piconi Haditengerészeti Tiszti Akadémiára fog jelentkezni. A tizennyolc éves fiatal a középiskoláját kitűnő eredményekkel teljesítette. Pontszámai, és felvételije megkérdőjelezhetetlenné tették a felvételét. Mivel az iskola másik kolónián volt, így kollégiumba került.

Elsőéves kadétként kezdte meg a tanulmányait pilóta szakon. Steven minden erejével a tanulásra koncentrált, míg szabadidejében rengeteget tartózkodott az Akadémia könyvtárában. Nagyon érdekelték a Viperákról, és Csatacsillagokról fellelhető jegyzetek, valamint technológiai cikkek. A középiskolából ide jelentkező pár barátjával sokat járt el szórakozni. Bár ezeken a „kiruccanásokon” is szótlan és csendes volt, ha a szűk baráti körrel mások is tartottak. Az alaprepülés vizsgáit kiváló eredménnyel tette le, a taktikai órákon való brillírozása miatt a „Brainy” hívójelet kapta.

Harmadéves volt, amikor a vizsgaidőszak alatti szabadidejében megismerkedett Viktorya Lains-el.

Victorya Lains

A lány egy modelliskolában volt harmadéves hallgató. Ez volt a tipikus példája a „szerelem első látásra” klisének. Viktorya édesanyja a kezdettől fogva kedvelte Stevent, az édesapának viszont nem volt maradéktalan az öröme. Nem nézte jó szemmel, hogy kadét nem Piconi születésű. Azonban az udvarlás alatt megismerte a fiú igazi jellemét, és megkedvelte. A fiatalok nem szerettek volna összeházasodni az iskoláik befejezésének végéig, azonban a fiú eljegyezte a választottját, aki a legnagyobb örökönnyek közepette mondott igent. Steven remekül haladt a tanulmányaival, és az utolsó éve után a díszceremónián hadnagyi rangot kapott. Így hagyhatta el az Akadémia falait. A BS-71 Manticore parancsnoka mindíg szemmel követte a tehetséges diákok pályafutását, így kapva az alkalmon azonnal kivetette Stevenre a hálóját, és kérvényezte a fiú áthelyezését. Vipera pilótaként került a Csatacsillagra, melynek feladatköre az Aquarion körötti űr és kereskedelmi útvonal védelme volt. Ennek következtében viszonylag sok időt tudott a lány, illetve édesanyja társaságában tölteni. Hamar átesett a tűzkeresztségen, amikor egy kalózcsapat próbált meg elkötni egy szállítóhajót.

Huszonnégy évesen, egy évvel a haditengerészeti akadémia befejezése, és a BS-71 fedélzetén eltöltött szolgálat után Steven és Victorya összeházasodtak. A Laines és a Hamilton család vagyonának köszönhetően a ceremónia hatalmas, és gyönyörű volt. Két hónapra rá pedig megszületett az első gyermek, aki az apa után a Steven nevet kapta. Mindenki maradéktalanul boldog volt, úgy tűnt, hogy ennél idillikusabb élet nem létezhet.

Azonban ekkor jött a feketeleves. Steven egyre többször panaszkodott a repülések alkalmával, miszerint égető, feszítő fájdalmat érez nagyobb terhelések esetén a bal lábában. Ez azért volt furcsa, mert már fiatal kora óta edzett, és eléggé keménykötésű volt. A röntgen alkalmával egy csomót észleltek a térdében, melyet műtét révén távolítottak el. Az orvos a beavatkozás után közölte a katonával, hogy fel kell hagynia a repüléssel, mert a térde nem lesz képes elviselni a hatalmas terhelést, amely elengedhetetlen egy Vipera vezetéséhez. Steven teljesen összeszakadt, úgy érezte, hogy a tanulmányai, és eddigi élete hiábavalóak voltak. A Manticore parancsnoka ekkor kinevezte őt taktikai tisztnek, mert úgy érezte, hogy mind számítástechnikai, mind technológiai, és taktikai tanulmányai alapján Steven erre a feladatkörre is alkalmas. Nem kellett csalódnia, a hadnagy remekül látta el az új pozícióját, bár kissé még új volt neki a helyzet. Úgy tűnt, minden visszaáll a rendes kerékvágásba. Egy év telt el, és a hadnagy maradéktalanul teljesítette a rá kiszabott feladatokat. A parancsnok utasítására segített az Aquarion feletti űr védelmének megreformálásában, rengeteg ötletét használták fel. A kalóztámadások alkalmával is sok hasznos tanáccsal szolgált a taktikát illetően.

Ekkor azonban jött az újabb tragédia. Az édesanya, Mary-Ann elkapott egy vírust, melynek következtében az immunrendszere teljesen elhalt. Az asszony negyvenkilenc évesen hunyt el. A katona ismét összeomlott lelkileg. Ebben az időszakban a barátai és a felesége is támaszt nyújtottak a számára. Igazán szerették egymást Victoryával a kezdetek óta, de a kapcsolatuk ekkor mélyült el olyan szinten, mint amennyire csak keveseknek.

Kilábalva a hosszas depresszióból Steven újra felvette a szolgálatot. CTE. 7.-ben a Manticore Csatacsillagot kivonták a szolgálatból, a parancsnokát pedig nyugalmazták. Úgy tűnt, hogy a hadnagy kálváriája, és rossz szériája nem ér véget. Ám még ebben az évben egy áthelyezési parancsot kapott, mely szerint a BS-80 Phoenix taktikai tisztjének megüresedett pozícióját kell betöltenie. Mint megtudta, a hajón egy új parancsnokot neveztek ki, egy bizonyos Richard Brightot, aki kemény kézzel kezdte el összeszedni az előző parancsnok vezetése alatt igen elkanászodott legénységet. Egy héttel a kinevezése után már az új szolgálati helyén volt a hadnagy, és megkezdte a szolgálatát.

A fedélzetre való megérkezésekor, és a szolgálat felvételekor a BS-80 Phoenix parancsnoka személyesen beszélgetett el Stevennel. Hamar kiderült, hogy Bright személyisége megnyerő, igen szimpatikusnak hatott a hadnagy szemében. Öt „nyugalmasnak” mondható év következett, mely alatt Richard Bright parancsnoksága alatt egy jól működő egésszé kovácsolódott a legénység. Steven jól érezte magát a hajón, és örült, hogy egy ilyen összetartó, és remek csapat tagja lehet. Tetszett neki, hogy aktívan részt vállalhat a feladatkörét illetően, és élvezi a felettese bizalmát. Új barátokat szerzett ezidő alatt, megismerkedett Brian Thomsonnal, valamint Mark Anthonnal is. Sokszor látták a triót együtt a kantinban, akik mellé olykor Richard Bright is csatlakozott. Magánélete is remekül alakult, fia szépen cseperedett, miközben feleségével továbbra is dúlt a szerelem. Szolgálatának, és remek helytállásának köszönhetően Bright parancsnok felterjesztette előléptetésre. Steven századosi rangjelzésű egyenruhájában léphetett ezek után a C.I.C.-re. A Haditengerészet egy parancsot is küldött, mely szerint a Phoenix Csatacsillagot egy, a kolóniai űr peremvidékére irányuló őrjáratra vezénylete. Az őrjáratot a személyzet a „Cylon-árnyék vadászat”-nak keresztelte, senki nem látta értelmét ennek a felesleges útnak. Ahogyan mindenki sejtette, csendesen telt el a két év, a százados alig várta, hogy hazatérve megpillanthassa az ekkor már hétéves fiát, valamint feleségét. Azonban úgy tűnt, hogy a sors ismét közbeszól…

[Zeus]

Roppant figyelemreméltó előtörténet. Élvezet volt olvasni. Minden bizonnyal a múzsák közbenjárásával íródott.

Bízzunk benne, hogy a jövőben Kobol Urai kegyesebbek lesznek önhöz százados. Előtörténet elfogadva.