Post by Martin Theron on Jan 3, 2007 0:23:32 GMT 1
Név:[/b] Martin Theron
Faj:[/b] ember
Nem:[/b] férfi
Születési hely:[/b] Ismeretlen (Valószínűleg Leonis)
Születési idő:[/b] CTE 33.
Családi állapot:[/b] nőtlen
Szolgálati hely, beosztás:[/b] BSG-80 Phoenix, NCO (Fedélzetmester)
Szolgálati azonosító:[/b] CF-611-CPO-BSG80PH-597
Becenév:[/b] Szimat (A BSG Erasmuson eltöltött idő óta nem használja)
Rendfokozat:[/b] Fedélzetmester
Martin Theron története 31 évvel ezelőtt kezdődött. Senki nem tudta, hogy kik voltak a szülei, milyen körülmények között született, amikor egy helyi kórház dolgozói átadták a csöppséget a piconvárosi Héra szeretetotthonba. Egyedül a nevét és születésének pontos időpontját lehetett tudni, azt is csak a nyakában lógó ezüst medalion miatt. Az ékszer másik oldalán pedig egy kis szimbólumot lehetett látni, Leonis kolónia jelképét. Valószínűleg innét származott Martin, de pontosan nem lehetett tudni, hiszen semmi más nem utalt a baba származására. A mélyen vallásos árvaház nővérei magukhoz fogadták a kis Martint, aki életének első jelentős részét az ő társaságukban töltötte el. Martin már gyerekkorától fogva mindig is vidám, jókedvű volt, igyekezett mindenkivel jóban lenni. Ám akárhogy igyekezett, nem tudott mindenkivel kijönni. Az idősebbek sokszor megpróbáltak uralkodni a kisebb lakókon, a nővérek igyekezete és büntetései ellenére is folyton próbálkoztak. Martin néhányszor próbált a nagyobbak közé csapódni, a végén azonban midig csak újabb kék és zöld foltokkal lett gazdagabb.
Gyakran fordult elő olyan eset is, hogy a gyerekek játékai megsérültek. Legtöbbször az ügyetlenség, vagy a problémás gyerekek okoztak kárt a játékokban. Martin a többieknél jobban vigyázott a holmijaira és mindig nagyon rosszul esett neki, ha valamije tönkrement. Ezért is tartott magánál mindig némi ragasztót ragasztószalagot és csipeszeket, tűket. Eleinte csak az egyszerűbb játékokat tudta magának megjavítani, aztán a kis lendkerekes játékokkal folytatta és így haladt az egyre bonyolultabb szerkezetek felé. Később már nemcsak a saját holmijait javítgatta, hanem szobatársai és barátai játékait is.
Közben pedig rohamosan telt az idő. Martin megkezdte az általános iskolát. Az első néhány évben színjeles volt, de utána kezdte megunni a tanulást és hanyagolni kezdte a tanulmányait. Szépen lassan visszacsúszott közepes szintre. Ám a bütykölgetéshez való kedvét soha nem vesztette el. A hetedik osztályban már nyári munkára indult egy kézműves-műhelybe, hogy egy kis pénzt szerezzen magának. A nővérek csak azért engedték el a munkára Martint, mert mindig jó magaviseletű volt és mindig betartotta az intézet 'játékszabályait'. A munka végeztével Martin új hobbijának kezdett hódolni: a modellépítésnek. Mindig is lenyűgözték azok az űrhajók, amiket a kirándulásokon volt alkalma látni és amelyekről olvasott. Nagy élvezettel és pontossággal készítette el modelljeit.
Természetesen az árvaházakban is vannak olyanok, akik kilógnak a sorból rendbontásaikkal és akik irigylik, ha valakinek olyan tulajdona van, ami nekik nem lehet. Így volt az, hogy a szomszéd szobában lévő kis háromfős klikk szemet vetett Martin holmijaira, köztük a modellekre is. Kaptak az alkalmon, mikor Martin otthagyta szobáját. A szomszédok átmentek a hozzájuk, ahonnét a számukra legértékesebbnek tűnő holmikat átvitték. Persze nem kellett hozzá fél óra sem, hogy társaik holmijait alaposan leamortizálják. Martin és szobatársai visszatérve nem találták holmijaikat; persze azonnal a szomszéd szobára gyanakodtak, ahonnét sűrű hahotázás és kiáltozás szűrődött ki. Miután átmentek először csak heves vita alakult ki a gyerekek közt, aztán egymásnak estek. Ebben a pár perc civakodásban derült ki, hogy Martinnak nemcsak az esze vág, hanem szinte elementális erejű jobbhorgosa van. A nővérek természetesen felfigyeltek az ordítozásra és jajgatásra, aminek az lett a vége, hogy a hat fiút két hónap takarításra ítélték az egész épület folyosóin és konyháján. Martin mégis úgy érezte, hogy ennyit megért ez az eset, hiszen a szomszédai nemcsak ellopták játékaikat, hanem tönkre is tettek közülük jó néhányat, a tolvajok lila és kék foltjai azonban részben kárpótolták ezért a fiút.
A verekedős eset után úgy gondolták a nővérek, hogy ideje lenne Martin fölös energiáit valamivel lekötni. A sport volt az egyértelmű megoldása a problémának. Martin kis gondolkodás után az iskola pyramid csapatát választotta. Hamar beleszeretett a sportba és termete és a gyakorlás miatt képes volt jó eredményeket elérni. Nem kellett hozzá sok idő és az edző kinevezte a csapat centerének. Ez a kis iskolai sport alapozta meg a fiú későbbi kondícióját, ami nélkül nem nyerhetett volna felvételt a kolónia hadseregébe.
Az alapfokú képzés után a nővérek úgy gondolták, hogy Martin pont megfelelő ahhoz, hogy Kobol urait szolgálja és valamelyik isten papjaként szolgáljon tovább. Persze Martinnak esze ágában sem volt ilyesmivel foglalkoznia, épp elég volt neki a napi áhítat és az evés, illetve lefekvés előtti ima Hérához. A fiúnak sokáig fogalma sem volt arról, hogy mihez kezdjen magával, ám ez hamarosan megváltozott.
Történt egyszer, hogy a kolónia napok alkalmával a nővérek kivitték a gyerekeket is az ünnepségekre. A lányokat főleg a bazárokkal és különböző táncos-zenés rendezvények érdekelték, még az intézet fiú lakóit a légi parádé hozta leginkább izgalomba. A kiállított hajók és járművek kavalkádja elkápráztatta Martint és ekkor eldöntötte, hogy ha törik, ha szakad, ő hajókkal szeretne foglalkozni. Bár nem szeretett volna igazán továbbtanulni, de muszáj volt, hogy a gépek közelébe kerülhessen. Mivel úgy gondolta kézügyessége és műszaki érzékét tudná leginkább az életben használni, ezért úgy döntött, hogy egy műszaki intézetben tanul tovább. Nem sikerült oda felvételiznie, ahova szeretett volna, mivel Martin nem volt a legjobb tanuló és nem is érdekelte különösebben a tanulás, ezért csak egy gyengébb iskolába sikerült bejutnia. A fiú a műszaki iskolában gépésznek tanult, hiszen ez érdekelte a legjobban és ez volt a legegyértelműbb út számára. Bár az alaptantantárgyaknál közepesen (némelyiknél gyengén) teljesített, a szakmai tárgyaknál kiváló teljesítményt nyújtott. És ez jó volt így.
A szakmai tanulmányok kezdete egy úttal azt is jelentette, hogy maga mögött kellett hagynia az árvaház és a Héra papnők világát. Egy új, izgalmas életbe csöppent. Sokkal lazább volt élete, mint azelőtt és a kamaszkor kezdetével Martin is átesett egy lázadó korszakon. Társaival többször kimaradt éjszakára, mulatott, élvezte az új és szabad életét. Egyedül az ellenkező nemmel nem jutott napirendre. Martin bár jóképű és talpraesett volt, a lányokkal nem tudott mit kezdeni. Bár volt néhány esetlen próbálkozása, de ezek nem úgy sikerültek, ahogy a fiú szerette volna. Mindig is zavarban volt és szinte megnémult, amikor lányokkal találkozott és legtöbbször még attól is borzasztóan félt, hogy a lányokat megszólítsa. Később feladta a próbálkozást, gondolta, hogy még úgyis ráér a lányokkal foglalkozni és ekkor ismét a szenvedélye a szerelés foglalta le.
Idő közben megszerezte jogosítványát is és gyűjteni kezdett élete első autójára. Gondolta, hogy nyári munkáiból talán tud egyet magának venni. Ez még egyelőre csak álom maradt, hiszen a nyári munkákból még rosszabb autóra sem tellett. Szinte elrepült a négy év és elérkezett a mestervizsga ideje. Martin kiemelkedő teljesítménnyel vizsgázott, ám más tanulmányi eredményei közel sem voltak ilyen jók. Az iskola elvégzése után Martin szeretett volna továbbtanulni, de ehhez nem volt elég pénze, így munkába kellett állnia.
Nagy segítségére volt ebben a sport. Ugyanis a műszaki iskolában sem hagyta abba a pyramidot és csapattársaival jó viszonyt alakított ki. Többen közülük az intézmény más szakán tanultak. Voltak építészek, informatikusok és még sokan mások is. Kialakult egy stabil baráti társaság, akik szabadidejük nagy részét együtt töltötték. Köztük volt Nigel Gaethon is, akinek jobban ment a dolga, mint a nagy átlagnak. Ezért is volt az, hogy 17. születésnapjára kapott pénzéből telt egy saját autóra a fiúnak. Persze nem új és nem is a legjobb autóra, de egy használt járgányra épp telt a pénzből; pont olyanra, amelyiken az ember megtanulta a vezetés mikéntjét. Használtautó lévén elég sok baj akadt a járművel. A fiú annyira nem volt gazdag, hogy mindig szerelőre is legyen pénze, így ismerőseire támaszkodott, köztük Martinra is. A kis társaság alkalmanként összejött, hogy az autót bütykölgesse. Martin volt az, aki mindig nyakig tocsogott az olajban és különböző folyadékokban, de elmondása szerint ezt ő élvezte. Szerelés után mindig elmentek szórakozni és kipróbálni az autót. A társaság összeszokott és minden balhéban együtt volt. Amikor elkövetkezett az iskola vége, útjaik elváltak. Lia Grace Capricara ment szüleivel és ott tanult tovább. Peter Neelix követte a lányt, pár évvel később össze is házasodtak. Neelix Geminon-on telepedett le és ott folytatta tanulmányait. Martin és három társa Piconvárosban maradt. A többiek továbbtanultak egyetemen, vagy főiskolán, kivéve Martint. De hála az együtt töltött időnek Nigel apja ismeretségét kihasználva beprotezsálta Martint egy rally bajnokság csapatába. A fiú jól értett az autókhoz is (lévén 3 évig szerelték Nigel kocsiját), ám még mindig az űrhajókról és csatacsillagokról álmodott és minden kolónia napot kihasznált, hogy láthassa azokat a nagyszerű gépeket, amikről annyit álmodozott.
Az elkövetkező két évben a rally világ töltötte ki Martin életét. Sokat foglalkozott ezekkel a járművekkel és sok újdonságot tanult. Csapata mindkét évadban a középmezőnyben végzett. Bár autóikat a lehető legjobban kihasználták és minden egyes lóerőt kihasználtak, amit csak lehetett, ám maga a jármű nem volt a legjobb, a felszerelésük és a pilótájuk is csak középszintű versenyző volt, így ez a középmezőny volt a lehető legjobb hely, amit a csapat el tudott érni. Martin jól érezte magát, mert fizetéséből egy garzonlakásra is tellett neki és még félre is tudott tenni magának. Martinnak hála autójuk teljesítményét is sikerült nagyjából tíz lóerővel megemelnie. A második év végén azonban tragikus fordulatot vettek az események.
Az egyik új alkatrész tesztelése során műszaki hiba folytán besültek a jármű fékjei és az autó egy meredek lejtőn kisodródott az útról. A tesztpilóta a balesetben súlyos, maradandó sérüléseket szerzett: deréktól lefelé lebénult. A vizsgálatok során kiderült, hogy a fékek ellenőrzésénél (emberi hiba folytán) nem vették észre, hogy a fékfolyadék szinte teljesen elszivárgott a jármű hidraulikai rendszeréből és emiatt következett be a baleset. Közvetlen felelőst nem sikerült találni, hiszen egy 8 fős csapat tartotta karban a járművet. Végülis a vezető szerelőt tették felelőssé. A csapat megvált a csapat legidősebb tagjától és a három legfiatalabb szerelőtől, hogy azt a látszatot keltsék, hogy a csapat a felelősöktől megválik és ezáltal tisztára mossa a nevét. Sajnos Martin is a gárda legfiatalabbjai közé tartozik, így neki is menni kellett. Innentől fogva Martin kiábrándult az autóversenyekből és új megélhetést keresett.
Most már kicsit másabb volt a helyzet, mint az iskola befejezése után, hisz most már rendelkezett némi pénzzel. Így az első adandó alkalommal jelentkezett a Piconi Haditengerészeti toborzóirodába, hogy végre közelebb kerülhessen az űrhajózás világához. Martin ellentétben a régebbi tanulmányi eredményeivel, most a legjobbak közé tartozott.
Ekkoriban már a köztudat teljesen megfeledkezett a cylonokról. Követeik már évek óta nem jelentkeztek, mindenki azt hitte, hogy végleg eltűntek ebből a világból. A számítógépes hálózatok is kezdtek ismét kiépülni a kolóniákon, megkönnyítve az emberek életét. Azon kevesekre, akik még mindig ellenezték a számítógépes hálózatok létrejöttét, mindenki úgy gondolt, mint maradiakra, vagy egyszerű bolondokra, akik még mindig a múlt árnyékaitól riadoznak. Martint gyerekkorától nem érdekelte a cylon háború, hiszen ő már a béke idején született és Héra nővérei nemigen riogatták a bentlakó árvákat a cylonokról szóló rémtörténetekkel.
Először itt ismerkedett meg Martin igazán a cylonok elleni harc történetével. A legnagyobb technikai újítások mindig a háború idején jönnek létre, így volt ez a cylonok elleni harccal is. A legújabb fegyverek hajtóművek, navigációs rendszerek mind a cylonok elleni védelem érdekében jöttek létre és aztán innen kerültek át a hétköznapi emberek életébe, ahol már nem is háborús célokat, hanem az emberek kényelmét szolgálták. A férfit lenyűgözte, hogy egy háború mennyi technikai fejlődést hozhat az embereknek és itt ismerte fel először, hogy a cylonok mekkora veszélyt jelentettek az emberiségnek.
Az alapvető harcászati kiképzés nem jelentett gondot; Martin jó kondícióban volt a pyramidnak köszönhetően, sőt az alakulat pyramidcsapatának is tagja lehetett. Bár fegyverkezelés nem ment a legjobban, sőt Martin nem is szerette a fegyvereket az éles hangjuk miatt, de átment a lövészeten és ezután is csak a kötelező gyakorlatokon használta fegyverét, egyébként ha tehette, mindig a fegyvertárban hagyta fegyverét.
Az alapkiképzés befejezése után Martin jelentkezett a technikusi képzésre, ahol egy kis felvételi teszt és egy alkalmassági vizsgálat után fel is vették. 6 féléves képzésen vett részt a Haditengerészeti Oktatási Centrumban.
A hallgatók először megismerkedtek a kisebb, egyszerűbb hajók felépítésével és legfőbb rendszereivel. Az első szemeszter után Martin megkapta saját ösztöndíját, úgyhogy nem kellett az összekuporgatott pénzéből élnie, csak egy szemeszter idejéig. Időközben a középiskolai társaság egy saját lakást bérelt Piconvárosban, ahol közös bérleti díjat fizettek egy 4 szobás lakásért. A második félévtől kezdve Martin már ösztöndíjjal végezte az iskolát. A második szemesztertől fogva egyre bonyolultabb rendszerekkel foglalkoztak.
A második évtől megkezdődtek a gyakorlati tanulmányok és amikor a kadétok már az FTL hajtóművekről is tanultak az akadémián, már a gyakorlatban is láthatták ezeket. A kadétokat kisebb gárdákra osztották szét. Egy-egy gárdában 6-10 diák dolgozott együtt egy oktató vezetése alatt és itt már gyakorlati problémák megoldásán dolgoztak. Minden egyes félévben új és új gárdákat állítottak össze, hogy a kadétok mindig ismeretlen közegben tanulhassanak tovább, ezzel is elősegítve azt, hogy ismeretlen környezetben is a legjobb teljesítményt nyújthassák a későbbi időkben. Legtöbbször régi, nyugdíjazott gépekkel foglalkoztak, vagy olyanokon, amik már használhatatlanná váltak. A diákoknak oktatóik felügyelete alatt alkalmuk volt Viper modelleket (több mark II.-essel dolgozhattak, de akadt dolguk pár mark I.-essel és mar III-assal is) és a raptorokat is javítaniuk, valamint a csatacsillagok különböző rendszereibe is bepillantást nyertek, hiszen pár régebbi, nyugdíjazásra kerülő csatacsillag különböző rendszereit is volt alkalmuk megvizsgálni és javítani is. Természetesen itt főleg a régebbi csatacsillagok kerültek górcső alá, mert oktatójuk szava szerint "maguknak legalább számítógépeknek kellene lenniük, hogy az újabb rendszerek szervizelni tudják" mondta mindig mosolyogva. Természetesen ez nem így volt, de mindenképp más képzést igényelt és ezen a képzésen, csak a végzett kadétok vehettek részt.
Elérkezett az utolsó év. A kadétokat az akadémia beosztotta szolgálatban lévő csatacsillagokra, mint gyakornokokat, hogy a záróvizsgáik előtt tapasztalatokat gyűjthessenek valódi hajók valódi legénységétől. Martint az Erasmus fedélzetére osztották be, Rhetor főnök alá. Végre valóra vált Martin álma és a csillagok között utazhatott egy igazi csatacsillag fedélzetén.
Az Erasmus CPO-ja: Rhetor főnök
Martinnak az első pár hét kényelmetlenül telt el, hiszen itt már élesben kellett alkalmaznia a tanultakat, de a kezdeti nehézségeken gyorsan túljutott és kivívta Rhetor főnök tiszteletét is, hiszen a pilóták által említett összes problémára gyorsan megoldást talált. Ekkoriban kapta meg a "Szimat" becenevet is. Többször fordult elő, hogy néhány Viper pilóta panaszkodott arra, hogy valamilyen furcsa szagot érez bizonyos repülések után. Martin átvizsgálta gépeiket és rájött, hogy az egyik fúvóka rendszert rosszul kalibrálták a csatacsillag viperjein és ez a fúvóka pillangószelepeit annyira felhevítette, hogy a szelep kenőanyaga egyszerűen elpárolgott a hő hatására és ezt a szagot érezhették a pilóták is. Néhány, egymástól független ilyen eset történt, azonban a harmadik-negyedik eset után Martinnak elég volt a pilóta jelenlétében körülszagolnia és máris mondta a hiba pontos okát. A pilóták általában rákérdeztek, hogy honnét tudja ezeket, hiszen bele se pillantott a gépükbe, Martin erre ezentúl csak úgy felelt: "Kiszagoltam. Olyan fúvóka-szelep szaga van." Persze a pilóták jót mulattak ezen és rögtön el is nevezték Szimatnak az újoncot.
Itt ismerkedett meg Mikaela Athonnal, az Erasmus egyik kommunikációs tisztjével. A lány szépsége első alkalommal felkeltette a fiatal férfi figyelmét. Mivel Martin Rhetor főnökkel különösen jó kapcsolatban volt, a középkorú férfi észrevette, hogy Martin képzelete néha elkalandozik. A főnök sejtette, hogy mi lelte Martint, aztán egy esti kávézás során ki is derítette, hogy ki is jár a fiú eszében. Martin elmesélte, hogy fogalma sincs, mi tegyen, mivel soha nem volt dolga még lányokkal. Rhetor jót mulatott ezen, mivel azt hitte, a fiú viccel. Amikor rájött, hogy nem viccel, eldöntötte, hogy segít barátján. Az NCO valamilyen mondvacsinált indokkal magához hívatta a komm. tisztet és éppen amikor odaért a lány, az NCO-nak épp sürgős dolga akadt. Így történt, hogy Rhetor főnök közbenjárásával Martin egyedül maradhatott Mikaelaval. Később Mikaela lett Martin első barátnője.
Mikaela Athon
Az év végezte felé Martinnak vissza kellett térnie az akadémiára, búcsúzáskor azonban Rhetor főnök megjegyezte, hogy a vizsgája után szívesen látna egy ilyen technikust, mint ő a csapatában. Martinnak nagyon jólestek Rhetor főnök szavai és komolyan fontolóra vette az ajánlatot. Visszatérve Piconra, megkezdődött az utolsó pár hónap az akadémián. Itt már főleg tanulással töltötte idejét és nem látott újabb járművet egészen a vizsgákig. A záróvizsgák egy gyakorlati és egy elméleti részből álltak. Martin a gyakorlati vizsgáján egy Raptort kapott egy hibás FTL hajtóművel és egy pilótával, aki elmesélte, hogy milyen hibákat tapasztalt gépén. 3 óra állt Martin rendelkezésére, hogy egyedül felderítse a hibát és helyrehozza. Természetesen úgy állították össze a vizsgát, hogy a hibát 3 óra alatt meg lehessen találni és rendbe is lehessen hozni. Martin 2 óra bütykölgetés után jelentkezett a vizsgáztatónál, hogy végzett a feladatával, majd a vizsgáztató 15 perc szünet után még elkészíttette a javítási naplót Martinnal. Ezzel ért véget a gyakorlati vizsga, amit (mint később kiderült) kiváló eredménnyel végzett el Martin.
Az elméleti vizsgán 70%-ban szakmai kérdéseket tettek fel, a maradék 30% pedig a flottáról, annak felépítéséről és egyéb, a szakmához kapcsolódó kérdésekről szólt. Martinnak sikerült jó eredménnyel levizsgáznia és ezzel megkezdődött katonai pályafutása. Megfogadta Rhetor főnök tanácsát és visszatért az Erasmus fedélzetére. Itt közel másfél évet szolgált, amíg a haderő azt a döntést nem hozta, hogy az Erasmust nyugdíjazzák. A legénység kétes érzelmekkel fogadta a hírt, hiszen sokan vágytak már némi előrelépésre, míg mások keserűen fogadták a hírt, mert egy jó társaságtól kellett megválniuk. Martin is így fogadta a hírt, hiszen sok jó ismerőst szerzett a pilóták és a szerelők közt is. A legénység tagjait más hajókra osztották be. Így történt, hogy Martint a Phoenix fedélzetére osztották be. Akkoriban Aeron Gelthan volt a csatacsillag NCO-ja.
A Phoenix fedélzetén két évet töltött el, egészen megszokta a társaságot. Jó teljesítményt is nyújtott felettesei elégedettek voltak vele. Azonban arra soha nem gondolt, hogy valaha vissza fognak térni az autóversenyzés rossz emlékei. Egyik kimenője alkalmával Picon egyik üdülőhelyén pihent Mikaelaval, ám mire visszatért a Phoenixre, komoly változások álltak be a hajón. Ugyanis mire Martin visszatért, addigra a Phoenix NCO nélkül maradt. Egy mark VII.-es komolyan megsérült egy kóbor aszteroida miatt és fel kellett állványozni a teljes javításhoz, illetve a sérült borítás kicseréléséhez. Ám az állványzat egyik csuklója anyagfáradás következében meggyengült és a rá helyezett Viper súlyától összedőlt. Persze kellett egy 10-15 perc, amíg a rögzítőcsavar szétnyomta a csuklót, így senki nem gyanította, hogy az állványzat össze fog dőlni. Gelthan és egy másik szerelő épp a Viper egyik burkolati elemét próbálták lerángatni, amikor a főnök meghallotta a csikorgást. Társát sikerült kilöknie a gép alól, de ő maga nem tudott a súlyos gép alól kimenekülni. A főnök 6 bordája tört el, valamint gerincsérülést szerzett és nyaktól lefelé megbénult és azonnal felmentették a szolgálat alól.
Bright parancsnok gyorsan lehetséges utódok után kezdett kutatni. Így került a képbe Martin és még néhány lehetséges ember a Phoenix technikusi gárdájából. Bright parancsnoknak nem volt nehéz dolga a választásnál, mivel Martin volt Gelthan után a legjobb szerelő és az Erasmusról kapott véleményezésben Rhetor főnök leírta, hogy szervezőkészsége is kiváló. Rövid gondolkozás után Martinra esett a parancsnok választása. Még aznap délután a kabinjába hívatta Bright parancsnok Martint, ahol közölte vele az újságot. Martin igen meglepődött az előléptetésén és igyekezett ezt leplezni, kevés sikerrel. Miután elhagyta kabinját, úgy gondolta elújságolja a hírt Mikaelanak, de ahhoz már túl késő volt, hogy a lányt felhívja, úgyhogy inkább visszavonult a kabinjába pihenni. Beérve, leheveredett a priccsre és bekapcsolta tévéjét, ahol épp egy Gaius Baltarral készült riportot ismételtek meg a késő esti riportműsorban...[/color]
Faj:[/b] ember
Nem:[/b] férfi
Születési hely:[/b] Ismeretlen (Valószínűleg Leonis)
Születési idő:[/b] CTE 33.
Családi állapot:[/b] nőtlen
Szolgálati hely, beosztás:[/b] BSG-80 Phoenix, NCO (Fedélzetmester)
Szolgálati azonosító:[/b] CF-611-CPO-BSG80PH-597
Becenév:[/b] Szimat (A BSG Erasmuson eltöltött idő óta nem használja)
Rendfokozat:[/b] Fedélzetmester
Martin Theron története 31 évvel ezelőtt kezdődött. Senki nem tudta, hogy kik voltak a szülei, milyen körülmények között született, amikor egy helyi kórház dolgozói átadták a csöppséget a piconvárosi Héra szeretetotthonba. Egyedül a nevét és születésének pontos időpontját lehetett tudni, azt is csak a nyakában lógó ezüst medalion miatt. Az ékszer másik oldalán pedig egy kis szimbólumot lehetett látni, Leonis kolónia jelképét. Valószínűleg innét származott Martin, de pontosan nem lehetett tudni, hiszen semmi más nem utalt a baba származására. A mélyen vallásos árvaház nővérei magukhoz fogadták a kis Martint, aki életének első jelentős részét az ő társaságukban töltötte el. Martin már gyerekkorától fogva mindig is vidám, jókedvű volt, igyekezett mindenkivel jóban lenni. Ám akárhogy igyekezett, nem tudott mindenkivel kijönni. Az idősebbek sokszor megpróbáltak uralkodni a kisebb lakókon, a nővérek igyekezete és büntetései ellenére is folyton próbálkoztak. Martin néhányszor próbált a nagyobbak közé csapódni, a végén azonban midig csak újabb kék és zöld foltokkal lett gazdagabb.
Gyakran fordult elő olyan eset is, hogy a gyerekek játékai megsérültek. Legtöbbször az ügyetlenség, vagy a problémás gyerekek okoztak kárt a játékokban. Martin a többieknél jobban vigyázott a holmijaira és mindig nagyon rosszul esett neki, ha valamije tönkrement. Ezért is tartott magánál mindig némi ragasztót ragasztószalagot és csipeszeket, tűket. Eleinte csak az egyszerűbb játékokat tudta magának megjavítani, aztán a kis lendkerekes játékokkal folytatta és így haladt az egyre bonyolultabb szerkezetek felé. Később már nemcsak a saját holmijait javítgatta, hanem szobatársai és barátai játékait is.
Közben pedig rohamosan telt az idő. Martin megkezdte az általános iskolát. Az első néhány évben színjeles volt, de utána kezdte megunni a tanulást és hanyagolni kezdte a tanulmányait. Szépen lassan visszacsúszott közepes szintre. Ám a bütykölgetéshez való kedvét soha nem vesztette el. A hetedik osztályban már nyári munkára indult egy kézműves-műhelybe, hogy egy kis pénzt szerezzen magának. A nővérek csak azért engedték el a munkára Martint, mert mindig jó magaviseletű volt és mindig betartotta az intézet 'játékszabályait'. A munka végeztével Martin új hobbijának kezdett hódolni: a modellépítésnek. Mindig is lenyűgözték azok az űrhajók, amiket a kirándulásokon volt alkalma látni és amelyekről olvasott. Nagy élvezettel és pontossággal készítette el modelljeit.
Természetesen az árvaházakban is vannak olyanok, akik kilógnak a sorból rendbontásaikkal és akik irigylik, ha valakinek olyan tulajdona van, ami nekik nem lehet. Így volt az, hogy a szomszéd szobában lévő kis háromfős klikk szemet vetett Martin holmijaira, köztük a modellekre is. Kaptak az alkalmon, mikor Martin otthagyta szobáját. A szomszédok átmentek a hozzájuk, ahonnét a számukra legértékesebbnek tűnő holmikat átvitték. Persze nem kellett hozzá fél óra sem, hogy társaik holmijait alaposan leamortizálják. Martin és szobatársai visszatérve nem találták holmijaikat; persze azonnal a szomszéd szobára gyanakodtak, ahonnét sűrű hahotázás és kiáltozás szűrődött ki. Miután átmentek először csak heves vita alakult ki a gyerekek közt, aztán egymásnak estek. Ebben a pár perc civakodásban derült ki, hogy Martinnak nemcsak az esze vág, hanem szinte elementális erejű jobbhorgosa van. A nővérek természetesen felfigyeltek az ordítozásra és jajgatásra, aminek az lett a vége, hogy a hat fiút két hónap takarításra ítélték az egész épület folyosóin és konyháján. Martin mégis úgy érezte, hogy ennyit megért ez az eset, hiszen a szomszédai nemcsak ellopták játékaikat, hanem tönkre is tettek közülük jó néhányat, a tolvajok lila és kék foltjai azonban részben kárpótolták ezért a fiút.
A verekedős eset után úgy gondolták a nővérek, hogy ideje lenne Martin fölös energiáit valamivel lekötni. A sport volt az egyértelmű megoldása a problémának. Martin kis gondolkodás után az iskola pyramid csapatát választotta. Hamar beleszeretett a sportba és termete és a gyakorlás miatt képes volt jó eredményeket elérni. Nem kellett hozzá sok idő és az edző kinevezte a csapat centerének. Ez a kis iskolai sport alapozta meg a fiú későbbi kondícióját, ami nélkül nem nyerhetett volna felvételt a kolónia hadseregébe.
Az alapfokú képzés után a nővérek úgy gondolták, hogy Martin pont megfelelő ahhoz, hogy Kobol urait szolgálja és valamelyik isten papjaként szolgáljon tovább. Persze Martinnak esze ágában sem volt ilyesmivel foglalkoznia, épp elég volt neki a napi áhítat és az evés, illetve lefekvés előtti ima Hérához. A fiúnak sokáig fogalma sem volt arról, hogy mihez kezdjen magával, ám ez hamarosan megváltozott.
Történt egyszer, hogy a kolónia napok alkalmával a nővérek kivitték a gyerekeket is az ünnepségekre. A lányokat főleg a bazárokkal és különböző táncos-zenés rendezvények érdekelték, még az intézet fiú lakóit a légi parádé hozta leginkább izgalomba. A kiállított hajók és járművek kavalkádja elkápráztatta Martint és ekkor eldöntötte, hogy ha törik, ha szakad, ő hajókkal szeretne foglalkozni. Bár nem szeretett volna igazán továbbtanulni, de muszáj volt, hogy a gépek közelébe kerülhessen. Mivel úgy gondolta kézügyessége és műszaki érzékét tudná leginkább az életben használni, ezért úgy döntött, hogy egy műszaki intézetben tanul tovább. Nem sikerült oda felvételiznie, ahova szeretett volna, mivel Martin nem volt a legjobb tanuló és nem is érdekelte különösebben a tanulás, ezért csak egy gyengébb iskolába sikerült bejutnia. A fiú a műszaki iskolában gépésznek tanult, hiszen ez érdekelte a legjobban és ez volt a legegyértelműbb út számára. Bár az alaptantantárgyaknál közepesen (némelyiknél gyengén) teljesített, a szakmai tárgyaknál kiváló teljesítményt nyújtott. És ez jó volt így.
A szakmai tanulmányok kezdete egy úttal azt is jelentette, hogy maga mögött kellett hagynia az árvaház és a Héra papnők világát. Egy új, izgalmas életbe csöppent. Sokkal lazább volt élete, mint azelőtt és a kamaszkor kezdetével Martin is átesett egy lázadó korszakon. Társaival többször kimaradt éjszakára, mulatott, élvezte az új és szabad életét. Egyedül az ellenkező nemmel nem jutott napirendre. Martin bár jóképű és talpraesett volt, a lányokkal nem tudott mit kezdeni. Bár volt néhány esetlen próbálkozása, de ezek nem úgy sikerültek, ahogy a fiú szerette volna. Mindig is zavarban volt és szinte megnémult, amikor lányokkal találkozott és legtöbbször még attól is borzasztóan félt, hogy a lányokat megszólítsa. Később feladta a próbálkozást, gondolta, hogy még úgyis ráér a lányokkal foglalkozni és ekkor ismét a szenvedélye a szerelés foglalta le.
Idő közben megszerezte jogosítványát is és gyűjteni kezdett élete első autójára. Gondolta, hogy nyári munkáiból talán tud egyet magának venni. Ez még egyelőre csak álom maradt, hiszen a nyári munkákból még rosszabb autóra sem tellett. Szinte elrepült a négy év és elérkezett a mestervizsga ideje. Martin kiemelkedő teljesítménnyel vizsgázott, ám más tanulmányi eredményei közel sem voltak ilyen jók. Az iskola elvégzése után Martin szeretett volna továbbtanulni, de ehhez nem volt elég pénze, így munkába kellett állnia.
Nagy segítségére volt ebben a sport. Ugyanis a műszaki iskolában sem hagyta abba a pyramidot és csapattársaival jó viszonyt alakított ki. Többen közülük az intézmény más szakán tanultak. Voltak építészek, informatikusok és még sokan mások is. Kialakult egy stabil baráti társaság, akik szabadidejük nagy részét együtt töltötték. Köztük volt Nigel Gaethon is, akinek jobban ment a dolga, mint a nagy átlagnak. Ezért is volt az, hogy 17. születésnapjára kapott pénzéből telt egy saját autóra a fiúnak. Persze nem új és nem is a legjobb autóra, de egy használt járgányra épp telt a pénzből; pont olyanra, amelyiken az ember megtanulta a vezetés mikéntjét. Használtautó lévén elég sok baj akadt a járművel. A fiú annyira nem volt gazdag, hogy mindig szerelőre is legyen pénze, így ismerőseire támaszkodott, köztük Martinra is. A kis társaság alkalmanként összejött, hogy az autót bütykölgesse. Martin volt az, aki mindig nyakig tocsogott az olajban és különböző folyadékokban, de elmondása szerint ezt ő élvezte. Szerelés után mindig elmentek szórakozni és kipróbálni az autót. A társaság összeszokott és minden balhéban együtt volt. Amikor elkövetkezett az iskola vége, útjaik elváltak. Lia Grace Capricara ment szüleivel és ott tanult tovább. Peter Neelix követte a lányt, pár évvel később össze is házasodtak. Neelix Geminon-on telepedett le és ott folytatta tanulmányait. Martin és három társa Piconvárosban maradt. A többiek továbbtanultak egyetemen, vagy főiskolán, kivéve Martint. De hála az együtt töltött időnek Nigel apja ismeretségét kihasználva beprotezsálta Martint egy rally bajnokság csapatába. A fiú jól értett az autókhoz is (lévén 3 évig szerelték Nigel kocsiját), ám még mindig az űrhajókról és csatacsillagokról álmodott és minden kolónia napot kihasznált, hogy láthassa azokat a nagyszerű gépeket, amikről annyit álmodozott.
Az elkövetkező két évben a rally világ töltötte ki Martin életét. Sokat foglalkozott ezekkel a járművekkel és sok újdonságot tanult. Csapata mindkét évadban a középmezőnyben végzett. Bár autóikat a lehető legjobban kihasználták és minden egyes lóerőt kihasználtak, amit csak lehetett, ám maga a jármű nem volt a legjobb, a felszerelésük és a pilótájuk is csak középszintű versenyző volt, így ez a középmezőny volt a lehető legjobb hely, amit a csapat el tudott érni. Martin jól érezte magát, mert fizetéséből egy garzonlakásra is tellett neki és még félre is tudott tenni magának. Martinnak hála autójuk teljesítményét is sikerült nagyjából tíz lóerővel megemelnie. A második év végén azonban tragikus fordulatot vettek az események.
Az egyik új alkatrész tesztelése során műszaki hiba folytán besültek a jármű fékjei és az autó egy meredek lejtőn kisodródott az útról. A tesztpilóta a balesetben súlyos, maradandó sérüléseket szerzett: deréktól lefelé lebénult. A vizsgálatok során kiderült, hogy a fékek ellenőrzésénél (emberi hiba folytán) nem vették észre, hogy a fékfolyadék szinte teljesen elszivárgott a jármű hidraulikai rendszeréből és emiatt következett be a baleset. Közvetlen felelőst nem sikerült találni, hiszen egy 8 fős csapat tartotta karban a járművet. Végülis a vezető szerelőt tették felelőssé. A csapat megvált a csapat legidősebb tagjától és a három legfiatalabb szerelőtől, hogy azt a látszatot keltsék, hogy a csapat a felelősöktől megválik és ezáltal tisztára mossa a nevét. Sajnos Martin is a gárda legfiatalabbjai közé tartozik, így neki is menni kellett. Innentől fogva Martin kiábrándult az autóversenyekből és új megélhetést keresett.
Most már kicsit másabb volt a helyzet, mint az iskola befejezése után, hisz most már rendelkezett némi pénzzel. Így az első adandó alkalommal jelentkezett a Piconi Haditengerészeti toborzóirodába, hogy végre közelebb kerülhessen az űrhajózás világához. Martin ellentétben a régebbi tanulmányi eredményeivel, most a legjobbak közé tartozott.
Ekkoriban már a köztudat teljesen megfeledkezett a cylonokról. Követeik már évek óta nem jelentkeztek, mindenki azt hitte, hogy végleg eltűntek ebből a világból. A számítógépes hálózatok is kezdtek ismét kiépülni a kolóniákon, megkönnyítve az emberek életét. Azon kevesekre, akik még mindig ellenezték a számítógépes hálózatok létrejöttét, mindenki úgy gondolt, mint maradiakra, vagy egyszerű bolondokra, akik még mindig a múlt árnyékaitól riadoznak. Martint gyerekkorától nem érdekelte a cylon háború, hiszen ő már a béke idején született és Héra nővérei nemigen riogatták a bentlakó árvákat a cylonokról szóló rémtörténetekkel.
Először itt ismerkedett meg Martin igazán a cylonok elleni harc történetével. A legnagyobb technikai újítások mindig a háború idején jönnek létre, így volt ez a cylonok elleni harccal is. A legújabb fegyverek hajtóművek, navigációs rendszerek mind a cylonok elleni védelem érdekében jöttek létre és aztán innen kerültek át a hétköznapi emberek életébe, ahol már nem is háborús célokat, hanem az emberek kényelmét szolgálták. A férfit lenyűgözte, hogy egy háború mennyi technikai fejlődést hozhat az embereknek és itt ismerte fel először, hogy a cylonok mekkora veszélyt jelentettek az emberiségnek.
Az alapvető harcászati kiképzés nem jelentett gondot; Martin jó kondícióban volt a pyramidnak köszönhetően, sőt az alakulat pyramidcsapatának is tagja lehetett. Bár fegyverkezelés nem ment a legjobban, sőt Martin nem is szerette a fegyvereket az éles hangjuk miatt, de átment a lövészeten és ezután is csak a kötelező gyakorlatokon használta fegyverét, egyébként ha tehette, mindig a fegyvertárban hagyta fegyverét.
Az alapkiképzés befejezése után Martin jelentkezett a technikusi képzésre, ahol egy kis felvételi teszt és egy alkalmassági vizsgálat után fel is vették. 6 féléves képzésen vett részt a Haditengerészeti Oktatási Centrumban.
A hallgatók először megismerkedtek a kisebb, egyszerűbb hajók felépítésével és legfőbb rendszereivel. Az első szemeszter után Martin megkapta saját ösztöndíját, úgyhogy nem kellett az összekuporgatott pénzéből élnie, csak egy szemeszter idejéig. Időközben a középiskolai társaság egy saját lakást bérelt Piconvárosban, ahol közös bérleti díjat fizettek egy 4 szobás lakásért. A második félévtől kezdve Martin már ösztöndíjjal végezte az iskolát. A második szemesztertől fogva egyre bonyolultabb rendszerekkel foglalkoztak.
A második évtől megkezdődtek a gyakorlati tanulmányok és amikor a kadétok már az FTL hajtóművekről is tanultak az akadémián, már a gyakorlatban is láthatták ezeket. A kadétokat kisebb gárdákra osztották szét. Egy-egy gárdában 6-10 diák dolgozott együtt egy oktató vezetése alatt és itt már gyakorlati problémák megoldásán dolgoztak. Minden egyes félévben új és új gárdákat állítottak össze, hogy a kadétok mindig ismeretlen közegben tanulhassanak tovább, ezzel is elősegítve azt, hogy ismeretlen környezetben is a legjobb teljesítményt nyújthassák a későbbi időkben. Legtöbbször régi, nyugdíjazott gépekkel foglalkoztak, vagy olyanokon, amik már használhatatlanná váltak. A diákoknak oktatóik felügyelete alatt alkalmuk volt Viper modelleket (több mark II.-essel dolgozhattak, de akadt dolguk pár mark I.-essel és mar III-assal is) és a raptorokat is javítaniuk, valamint a csatacsillagok különböző rendszereibe is bepillantást nyertek, hiszen pár régebbi, nyugdíjazásra kerülő csatacsillag különböző rendszereit is volt alkalmuk megvizsgálni és javítani is. Természetesen itt főleg a régebbi csatacsillagok kerültek górcső alá, mert oktatójuk szava szerint "maguknak legalább számítógépeknek kellene lenniük, hogy az újabb rendszerek szervizelni tudják" mondta mindig mosolyogva. Természetesen ez nem így volt, de mindenképp más képzést igényelt és ezen a képzésen, csak a végzett kadétok vehettek részt.
Elérkezett az utolsó év. A kadétokat az akadémia beosztotta szolgálatban lévő csatacsillagokra, mint gyakornokokat, hogy a záróvizsgáik előtt tapasztalatokat gyűjthessenek valódi hajók valódi legénységétől. Martint az Erasmus fedélzetére osztották be, Rhetor főnök alá. Végre valóra vált Martin álma és a csillagok között utazhatott egy igazi csatacsillag fedélzetén.
Az Erasmus CPO-ja: Rhetor főnök
Martinnak az első pár hét kényelmetlenül telt el, hiszen itt már élesben kellett alkalmaznia a tanultakat, de a kezdeti nehézségeken gyorsan túljutott és kivívta Rhetor főnök tiszteletét is, hiszen a pilóták által említett összes problémára gyorsan megoldást talált. Ekkoriban kapta meg a "Szimat" becenevet is. Többször fordult elő, hogy néhány Viper pilóta panaszkodott arra, hogy valamilyen furcsa szagot érez bizonyos repülések után. Martin átvizsgálta gépeiket és rájött, hogy az egyik fúvóka rendszert rosszul kalibrálták a csatacsillag viperjein és ez a fúvóka pillangószelepeit annyira felhevítette, hogy a szelep kenőanyaga egyszerűen elpárolgott a hő hatására és ezt a szagot érezhették a pilóták is. Néhány, egymástól független ilyen eset történt, azonban a harmadik-negyedik eset után Martinnak elég volt a pilóta jelenlétében körülszagolnia és máris mondta a hiba pontos okát. A pilóták általában rákérdeztek, hogy honnét tudja ezeket, hiszen bele se pillantott a gépükbe, Martin erre ezentúl csak úgy felelt: "Kiszagoltam. Olyan fúvóka-szelep szaga van." Persze a pilóták jót mulattak ezen és rögtön el is nevezték Szimatnak az újoncot.
Itt ismerkedett meg Mikaela Athonnal, az Erasmus egyik kommunikációs tisztjével. A lány szépsége első alkalommal felkeltette a fiatal férfi figyelmét. Mivel Martin Rhetor főnökkel különösen jó kapcsolatban volt, a középkorú férfi észrevette, hogy Martin képzelete néha elkalandozik. A főnök sejtette, hogy mi lelte Martint, aztán egy esti kávézás során ki is derítette, hogy ki is jár a fiú eszében. Martin elmesélte, hogy fogalma sincs, mi tegyen, mivel soha nem volt dolga még lányokkal. Rhetor jót mulatott ezen, mivel azt hitte, a fiú viccel. Amikor rájött, hogy nem viccel, eldöntötte, hogy segít barátján. Az NCO valamilyen mondvacsinált indokkal magához hívatta a komm. tisztet és éppen amikor odaért a lány, az NCO-nak épp sürgős dolga akadt. Így történt, hogy Rhetor főnök közbenjárásával Martin egyedül maradhatott Mikaelaval. Később Mikaela lett Martin első barátnője.
Mikaela Athon
Az év végezte felé Martinnak vissza kellett térnie az akadémiára, búcsúzáskor azonban Rhetor főnök megjegyezte, hogy a vizsgája után szívesen látna egy ilyen technikust, mint ő a csapatában. Martinnak nagyon jólestek Rhetor főnök szavai és komolyan fontolóra vette az ajánlatot. Visszatérve Piconra, megkezdődött az utolsó pár hónap az akadémián. Itt már főleg tanulással töltötte idejét és nem látott újabb járművet egészen a vizsgákig. A záróvizsgák egy gyakorlati és egy elméleti részből álltak. Martin a gyakorlati vizsgáján egy Raptort kapott egy hibás FTL hajtóművel és egy pilótával, aki elmesélte, hogy milyen hibákat tapasztalt gépén. 3 óra állt Martin rendelkezésére, hogy egyedül felderítse a hibát és helyrehozza. Természetesen úgy állították össze a vizsgát, hogy a hibát 3 óra alatt meg lehessen találni és rendbe is lehessen hozni. Martin 2 óra bütykölgetés után jelentkezett a vizsgáztatónál, hogy végzett a feladatával, majd a vizsgáztató 15 perc szünet után még elkészíttette a javítási naplót Martinnal. Ezzel ért véget a gyakorlati vizsga, amit (mint később kiderült) kiváló eredménnyel végzett el Martin.
Az elméleti vizsgán 70%-ban szakmai kérdéseket tettek fel, a maradék 30% pedig a flottáról, annak felépítéséről és egyéb, a szakmához kapcsolódó kérdésekről szólt. Martinnak sikerült jó eredménnyel levizsgáznia és ezzel megkezdődött katonai pályafutása. Megfogadta Rhetor főnök tanácsát és visszatért az Erasmus fedélzetére. Itt közel másfél évet szolgált, amíg a haderő azt a döntést nem hozta, hogy az Erasmust nyugdíjazzák. A legénység kétes érzelmekkel fogadta a hírt, hiszen sokan vágytak már némi előrelépésre, míg mások keserűen fogadták a hírt, mert egy jó társaságtól kellett megválniuk. Martin is így fogadta a hírt, hiszen sok jó ismerőst szerzett a pilóták és a szerelők közt is. A legénység tagjait más hajókra osztották be. Így történt, hogy Martint a Phoenix fedélzetére osztották be. Akkoriban Aeron Gelthan volt a csatacsillag NCO-ja.
A Phoenix fedélzetén két évet töltött el, egészen megszokta a társaságot. Jó teljesítményt is nyújtott felettesei elégedettek voltak vele. Azonban arra soha nem gondolt, hogy valaha vissza fognak térni az autóversenyzés rossz emlékei. Egyik kimenője alkalmával Picon egyik üdülőhelyén pihent Mikaelaval, ám mire visszatért a Phoenixre, komoly változások álltak be a hajón. Ugyanis mire Martin visszatért, addigra a Phoenix NCO nélkül maradt. Egy mark VII.-es komolyan megsérült egy kóbor aszteroida miatt és fel kellett állványozni a teljes javításhoz, illetve a sérült borítás kicseréléséhez. Ám az állványzat egyik csuklója anyagfáradás következében meggyengült és a rá helyezett Viper súlyától összedőlt. Persze kellett egy 10-15 perc, amíg a rögzítőcsavar szétnyomta a csuklót, így senki nem gyanította, hogy az állványzat össze fog dőlni. Gelthan és egy másik szerelő épp a Viper egyik burkolati elemét próbálták lerángatni, amikor a főnök meghallotta a csikorgást. Társát sikerült kilöknie a gép alól, de ő maga nem tudott a súlyos gép alól kimenekülni. A főnök 6 bordája tört el, valamint gerincsérülést szerzett és nyaktól lefelé megbénult és azonnal felmentették a szolgálat alól.
Bright parancsnok gyorsan lehetséges utódok után kezdett kutatni. Így került a képbe Martin és még néhány lehetséges ember a Phoenix technikusi gárdájából. Bright parancsnoknak nem volt nehéz dolga a választásnál, mivel Martin volt Gelthan után a legjobb szerelő és az Erasmusról kapott véleményezésben Rhetor főnök leírta, hogy szervezőkészsége is kiváló. Rövid gondolkozás után Martinra esett a parancsnok választása. Még aznap délután a kabinjába hívatta Bright parancsnok Martint, ahol közölte vele az újságot. Martin igen meglepődött az előléptetésén és igyekezett ezt leplezni, kevés sikerrel. Miután elhagyta kabinját, úgy gondolta elújságolja a hírt Mikaelanak, de ahhoz már túl késő volt, hogy a lányt felhívja, úgyhogy inkább visszavonult a kabinjába pihenni. Beérve, leheveredett a priccsre és bekapcsolta tévéjét, ahol épp egy Gaius Baltarral készült riportot ismételtek meg a késő esti riportműsorban...[/color]
A karaktert természetesen elfogadom!