John ,,Holló" McNeal

[John McNeal]

Kolóniai Flotta Információs Adatbázis

Személyi akta:

Név: John McNeal
Faj: ember
Nem: férfi
Becenév/Hívójel: Raven (Holló)
Születési idõ: CTE 26.
Születési hely: Aquarion
Kor: 26
Családi állapot: egyedülálló
Foglalkozás: Viper pilóta
Azonosítója: CF-263-LTJG-BSG80PH-821
Rang: Alhadnagy
Osztaga: Vörös osztag
Vadászgép: Mark VII-es vipera
Felszerelés: tiszti egyenruha, pilóta ruha, hétköznapi ruha, díszegyenruha, dögcédula, napló
Fegyverek: PiconTech M10, kés
Külsõ leírás/Fizikum: 180 cm magas, sötétbarna hajú és szemû. Vékony testalkatú. Nem tûnik erõsnek, ám a látszat csalóka, nagy erõ feszül meg benne. Mint minden pilóta, jó állóképességgel rendelkezik. A frizurája néha eléggé furcsán áll.

Fontosabb képességei:
- Viper vadászgép vezetés
- Raptor vezetés
- Hajók javítása
- Kézifegyver kezelés

Jellem: John egy nyugodt és türelmes pilóta, akár az Aquarioniak nagy része. Abban viszont eltér a bolygó népességétõl, hogy lényegesen többet beszél. A nyugodtságának köszönhetõen jó pilóta vált belõle. Nagyon fel kell õt idegesíteni ahhoz, hogy elveszítse a fejét. Harc közben kivárásra játszik, ha nem tudja az elsõ másodpercekben lelõni az ellenfelét, akkor megvárja, míg az hibázik, majd utána adja le a végzetes lövést. Ha lelõ egy ellenséges vadászgépet, akkor mindig tesz valami megjegyzést. Gyors reagálású, pillanatok alatt képes fordítani egy vert helyzetbõl. Bajtársain mindig segíteni akar, ha bajban vannak. Még ha a legkisebb esély is van rá, õ már akkor társai segítségére siet.
Becenév: Ravennek (Hollónak) hívják az osztagán belül. A kiképzés ideje alatt ragadt rá ez a név. Ez egyrészt utal a vadászgép vezetési tudományára, mivel eléggé ügyesen repül. Másrészt egy régi szimulációs gyakorlatra is vissza lehet vezetni: az egyik nap csapatokban repültek, és az õ csapata állt rosszabbul. Egy kanyonos pályán tartották a gyakorlatot, és John gépe eltûnt az ellenfél csapata elöl, miután többen megesküdtek rá, hogy halálos lövés érte a gépét és bezuhant az egyik kanyonba. Kilõtték az utolsó társát is, majd az ellenfelek formációba fejlõdtek. Már kezdtek örülni a sikernek, amikor egy hang jött a rádiójukból:
Néztetek mostanság a hátrapillantó tükörbe?
John a semmibõl feltûnt a hátuk mögött, majd a túlélõ három pilóta gépébõl kettõt azonnal lelõtt. A harmadik menteni próbálta magát és berepült egy kanyonba. Õrült hajsza vette kezdetét. Az egyik különösen szûkös részen aztán az üldözött pilóta egy villanást látott maga mögött. Azt gondolta, hogy John nekiment a falnak, és ezért kirepült a kanyonból. Elkövette azt a hibát, hogy nem nézte meg a radarját. Ugyanis John nem ment neki a falnak, hanem rossz ütemben lõtt ki egy követõ rakétát, ami belevágódott a kanyon falába. Miután az ellenfele tiszta terepre repült, Johnnak nem volt nehéz utánamenni és szétlõni az utolsó gépet is, ezzel megnyerve a játszmát. A gyakorlat után mind a két csapat tagjai gratuláltak neki, és az egyikük meg is kérdezte tõle:
Mi vagy te? Talán egy Holló, hogy mindig újraéledsz?
Johnnak megtetszett a név, és innentõl a Ravent használta becenévként.

[John McNeal]

Gyerekkor:

Aquarion egyik kisebb városában született 26 évvel a Cylon támadás elõtt. Szülei egy kereskedelmi vállalat vezetõi voltak. A vállalat jó mûködésének köszönhetõen a család a tehetõsebb fajtába tartozott. Mindenük megvolt, amire csak szükségük volt, de nem éltek fölösleges fényûzésben. Jobban szerették az egyszerû életet. John hét évesen elkezdte iskolai tanulmányait. Nem volt a legjobb tanuló az osztályban, de eléggé okos fiú volt. Az osztálya eléggé zárkózott egyénekbõl állt, szinte alig lehetett a hangjukat hallani. John próbált szóba elegyedni velük, de néhány szavas mondatoknál többre nem igen futotta. Éppen ezért nem tudott beilleszkedni az osztályközösségbe. Hiába, az Aquarion népessége már csak ilyen volt. Általános iskolai tanulmányait követte a középiskolai. Osztálytársai ekkor már jóval beszédesebbek, aktívabbak voltak, mint az elõzõek, így jobban be tudott illeszkedni közéjük. Elsõéves volt még, amikor hosszabban elbeszélgetett nagyapjával a múltjáról. Az öreg Viper pilóta volt a Cylon háború idején. Órákon át mesélte unokájának kalandjait, harcait, hogy hány Cylon vadászgépet szedett le, hogy mennyit hülyültek néha a csapattársaival, valamint lódított is jó párszor. John-ra akkora hatással voltak nagyapja történetei, hogy megfogadta: Viper pilóta lesz. Erre minden esélye meg is volt, matematikából és testnevelésbõl volt a legjobb, és volt benne egy nagy adag fogékonyság a technikai dolgok felé is. A könyvtárból kivett néhány könyvet, amik a Cylon háborúkról szóltak és hosszú órákon keresztül olvasgatta õket. Szülei nem igen akarták elhinni, hogy fiuk vadászpilóta akar lenni, de nem ellenezték különösképpen John tervét, amikor megosztotta velük az elképzeléseit. Az érettségi letétele után jelentkezett a Piconi Haditengerészeti Tiszti Akadémiára. Néhány héten belül megjött a válasz: felvették, igaz, az utolsó helyek egyikén. Három másik osztálytársát is felvették. Közösen tartottak egy kis ünnepséget az egyik sörözõben, ahol eléggé felöntöttek a garatra és úgy kellett õket hazavinni. Miután kialudták a másnaposságukat, csomagolni kezdtek, majd néhány napon belül elhagyták Aquarion-t, és útnak indultak egy új élet felé.

[John McNeal]

A kiképzés ideje alatt:

Egy hosszú utazást követõen megérkeztek a Piconra. Az érkezést követõen elválltak, hogy megkeressék a szállásaikat. John felkereste az akadémia közelében élõ rokonait, akik szállást biztosítottak neki az akadémiai idõkre. Másnap jelentkezett az akadémián, és a tanulmányai megkezdõdtek. Az elsõ hónapok eléggé unalmasak voltak, révén, hogy csak elméleti anyagot tanultak szinte. Johnak már tele volt a feje a sok algoritmussal és parancsszavakkal, amiket belevertek a fejükbe a kiképzés ideje alatt. Természetesen az elméleti tananyag mellett jó pár edzésen is részt kellett venniük, mert a pilótáknak nagy szükségük van megfelelõ állóképességre. Miután végre levizsgáztak az elméleti anyagból, kezdetét vehették a szimulátoros gyakorlatok. Ez már jóval szórakoztatóbb volt. John néhány gyakorlat után már kezdett kitûnni a többi vadászpilóta közül nem mindennapi megoldásai és repülési stílusa miatt. A szimulációs gyakorlatok ideje alatt kapta a Raven becenevet (lásd fentebb). Halálos pilóta volt a szimulátorokban. Néhány hónap múlva végre a jelöltek beülhettek a Viperákba. Egyenlõre csak Mark II-est használtak, gyakorló repülésekre azok is tökéletesen megfeleltek. John már sokat hallott arról, milyen csodálatos érzés Viperát vezetni, de amikor ott ült a pilótafülkében és a teljes fordulatokat próbálgatta egymás után, szinte ledermedt repülések közben . Szabadnak érezte magát, minden akadálytól megszabadulva pörgött a vadászgéppel. Csak akkor ocsúdott fel, amikor a légirányítás rászólt, hogy szálljon már le, mert már megint túllépte a kiszabott idõt. Sajnos nem mindenkinek volt olyan érzéke a repüléshez, mint neki. Két társa lezuhant a képzések alatt. Saját hibájuk és vakmerõségük vezette õket a halálba. Ezért mondták azt a kiképzõk, hogy óvatosan kell bánni a viperákkal, mert nagyon érzékeny gépek. A repülések mellett megtanulták, hogyan lehet kijavítani a vadászgépen történt sérüléseket is. Habár ez is elméleti anyag volt, valahogy jobban érdekelte a jelölteket, mint az elsõ hónapokban tanult anyag. A harmadéves korszak végén elérkezett a vizsga ideje. John kicsit ideges volt, miközben arra várt, hogy õ következzen a sorban. De amint szólították, bepattant a vadászgépe pilótafülkéjébe és lezárta azt, eltûnt belõle minden félelem. Felszállt a Viperával, majd megkezdte a gyakorlatokat. Nem látta magát, hogyan csinálja, de valamiért olyan érzése volt, hogy valamit eléggé elrontott. De ezt a balsejtelmet elkergetve folytatta a vizsgát. Pörgött, ,,szaltózott”, orsózott, dugóhúzózott… egyszóval mindent megcsinált, amit a vizsga megkövetelt. Miután leszállt, és a vizsgabizottság elé járult, a vizsgáztató elnök nekiállt az értékelésnek. Az elnök megkérdezte õt, hogy hogyan értékeli magát. John erre azt mondta, hogy valamit nagyon elrontott szerinte. Erre a vizsgabizottság tagjai úgy néztek rá, mint egy bolondra, majd a következõ pillanatban nevetni kezdtek. John a zavarát leplezve mosolyogni kezdett. Erre egyikük közölte Johnnal, hogy a vizsgája néhány formai hibát leszámítva hibátlan volt. John egy ideig nem fogta fel a szavak jelentõségét, de aztán soha nem érzett boldogság áramlott szét benne. A néhány nappal késõbb elkövetkezõ diplomaosztón elõléptették õt zászlóssá. Azonban az öröme nem volt tartós: üzenet érkezett az Aquarion-ról, hogy szülei meghaltak egy balesetben. Az egyik teherhajó pilótái elrontottak valamit a felszállásnál, és a hajó egyenesen belerohant az irányító központba, ahol a szülõk tartózkodtak. Senki sem élte túl. John hazautazott a temetésre, majd elintézett néhány örökségi kérdést. A céget a nagybátyja gondjaira bízta, míg az örökölt pénz (több milliós értékû összeg) háromnegyedét alapítványoknak adományozta, mondván, hogy neki a kis része is elég lesz élete végéig. Ezek után visszament a Piconra, hogy részt vegyen az év hátralévõ napjain. John a Vipera vezetése mellet párhuzamosan a Raptorral is megtanult repülni. A Vipera mellett viszont a Raptor vezetése jóval nehézkesebbnek bizonyult, de azért elsajátította annak is a vezetését, igaz, megszenvedett vele.

[John McNeal]

A helyõrség tagjaként:

Tanulmányainak végeztével áthelyezték õt az Aquarion-ra, hogy a helyõrséget erõsítse néhány másik frissen kikerült társával együtt. Ekkor már Mark VII-es vadászgéppel repült, amely jóval fejlettebb volt a háborús idõket megjárt II-esnél, így meg kellett szoknia pár dolgot. De aztán belejött néhány órányi repülés után. Mivel az Aquarionnál található a legnagyobb kereskedõ flotta, a kalózok elég gyakran jártak arra felé, zsákmányt remélve. Néha bevált a mesterkedésük, de rosszabb esetben szép sorozatot kaptak a hátsójukba a Mark VII-esek ágyúiból. John és társai minden tõlük telhetõt megtettek, hogy távol tartsák ezeket az elvetemülteket a kereskedelmi flottáktól. Az esetek többségében sikerrel jártak, hála a kiképzésnek. Viszont volt egy banda, ami eléggé megritkította néha a flottát. John nem egy társa halt már meg miattuk. Valahogyan a bandának sikerült kiderítenie, hogy melyik szállítmányt védik gyengébben, és arra csaptak le. Sokáig tartott a rémuralmuk, de ez a banda sem volt örökéletû. Másfél évvel késõbb a fejesek rájöttek, hogy a kalózoknak sikerült a kereskedelmiek egyik kódolt csatornáját feltörni és onnan szerezték a jobbnál jobb információkat. A fejesek úgy döntöttek, hogy kihasználják a megfelelõ alkalmat és csapdát állítanak a rosszfiúknak. A csali három robbanóanyaggal megrakott hajó volt, ami szinte védtelenül közeledett az Aquarion felé, de még eléggé messze volt a bolygó területétõl. Azon a bizonyos kódolt csatornán bejelentkeztek a légirányításnál és elmondták a ,,rakományukat”. Közben a helyõrség Viper vadászpilótái a közeli aszteroida rendszerben várakoztak a megfelelõ alkalomra várva már vagy két órája. A kalózok bevették a csalit, és szép kis flottával mentek oda. Köztük volt a vezérük is. De amint közelbe értek, a helyõrségesek távirányítással felrobbantották szállítóhajókat, és ezzel megszabadultak jó néhány ellenségtõl. Ezután az aszteroidarendszerbõl elõözönlöttek a Viper gépek és lerohanták a meghökkent kalózokat. Hiába voltak többen a kalózok, a Viper pilóták képzettebbek voltak, és szépen lassan lelõtték lefele a kalózokat. Johnnak jutott az a megtiszteltetés, hogy egy vérfagyasztó üldözés végén lelõhette a kalózok bandavezérét. Ezen kívül még három másik kalózt lõtt le, és a korábbi találataival összeadva elérte az ász rangot. A csata fél órán keresztül tartott szinte. Eredményül a kalóz haderõ megsemmisült. Azok, akik nem voltak ott a harcokban, gyors ütemben elhagyták az Aquarion környékét. A helyõrség tíz Viper gépet vesztett el. Néhány nappal a csata után John elõléptették alhadnaggyá és az osztaga másodvezetõje lett.

[John McNeal]

A Phoenix:

Pár hónappal a csata után John áthelyezték az egy csatacsillagra, a Phoneix-re. John járt már csatacsillagokon nem is egyszer, de ez a hajó mégis különleges volt a számára. Egyrészt azért, mert amennyire tudta, a hajó részt vett a Cylon háborúba, és eddig a fiatal pilóta csak olyanokon szolgált, amik a háború után készültek. Másrészt a nagyapja említette neki a Phoenix-et, méghozzá valaha ezen a hajón szolgált az öreg a háborús idõkben. Családban marad, szokás mondani. John pont idõben került a Phoenix-re, néhány nappal késõbb a hajó útnak indult két évesre tervezett felderítõ útjára. Az elsõ hónapokban levõ feszült várakozást felváltotta az unalom. Ahhoz képest, hogy Cylon keresésre mentek, a fémtestûek nem igen mutatták magukat, pedig elég távol merészkedtek a kolóniák határától. Ha nem lettek volna az állandó gyakorlatok, a legénység tagjai halálra unták volna magukat. Minden unalom ellenére John jól elvolt társaival, elég sokat kártyáztak és beszélgettek az osztagon belül. Ám John belehalt volna még ebbe is, ha nem repülhetett volna ki néha a Viperájával. Lassan, de letelt a két év, a Phoenix pedig eredmény nélkül tért vissza a kolóniák területére. Már érezhették az otthon közelségét, amikor nem várt esemény történt: riadóztak, és a hangosbemondó tanulsága szerint ez nem volt gyakorlat. John gyorsan magára rángatta a pilóta felszerelését és a Viperájához sietett. Míg a gép felé sietett, a hangosbemondó értesítette a legénységet, hogy támadás érte az elõre kiküldött Viperákat. Néhány perc múlva, miután a légiirányító minden rendben talált, a Holló kirepült, hogy szembenézzen az ismeretlen támadókkal…

[Ares]

Üdvözletem!

Szépen és részletesen kidolgozott elõtörténet. A karaktert elfogadom. Üdvözlet a Phoenix fedélzetén!

Kobol Istenei kísérjenek utadon!

Üdvözlettel:
Ares