Hangárfedélzet és az indító állások

[Richard Bright]

Piros overálok, sárga sisakok indenütt. Viselőik mint megannyi szorgos hangya dolgoznak azért, hogy a Phoenix első védelmi vonalát alkotó Viperák, valamint a felderítést és a kutató-, mentőmunkát végző Raptorok mindig 100%osan hadra fogható állapotban legyenek.

//képek és bővebb leírás később//

[Mark "Ares" Anthon]

A készenléti pilóták futóléptekkel közelítették meg a hangárt. A viperek és egy raptor feltöltve és felfegyverezve várták a Lángoló Szárnyak század pilótáit. Anthon õrnagy érkezett elsõnek a hangárfedélzetre, majd õt követték a többiek. A fedélzeten sürgölõdõ technikusok tisztelegtek az érkezõknek, majd visszatértek munkájukhoz.

Az egyik sarokban egy nemrég õrjáratról visszatért meghibásodott Vipert szereltek Theron fedélzetmester vezetésével, aki könyékig matatott a vadászgép hajtómûvében, közben orra alatt szidalmazta a technika kiszámíthatatlan ördögét.

- Figyelem! Minden Viper azonnal induljon! - reccsent meg a hangosbemondóból a repülésirányító tiszt hangja.
Anthon egy pillanatra megállt a Viperek elõtt, és pilótái felé fordult.
- Nem tudjuk mivel és kivel állunk szemben. Hármas rajokban repülünk. Egy támad, kettõ biztosít! - darálta gyorsan az õrnagy - Ne váljanak szét! Fedezzék egymás seggét!
Vett egy levegõt, majd majd öklével megkocogtatta pilótasisakján a századjelvényt.
- Ne remélj kegyelmet! - kiálltotta a szazadszlogent, majd több tucat torokból egyszerre hangzott a válasz:
"Ne remélj kegyelmet! Mi sem kapunk, mi sem adunk!"
- Gépekre! - adta ki végül a parancsot a CAG...

[Darien „Shaver” La’Fitte]

I. Fejezet - A Phoenix lángba borul
BS-80 - Hangárfedélzet
CTE. Az utolsó nap, az utolsó órák egyike

---

La’Fitte százados, aki az utolsóként indult el a pihenőszobából, futólépésben követte a század többi pilótáját és a Repülőosztály Parancsnokát. A szerelőcsapat tagjai egy gyors tisztelgést leszámítva nem fordítottak figyelmet az érkezőkre. Megvolt a saját feladatuk, melynek pontos elvégzésétől függött a pilóták és ez által a csatacsillag sorsa.

A kék raj vezetője Anthon őrnagy mellé lépdelt, de szemei már a saját gépét keresték. Rövidesen rá is bukkant. Az egyik indítóállás előtt várt rá. Az egyik technikus épp egy létrát támasztott a gép oldalához. A következő pillanatban, a hangszórók közvetítése által megérkeztek azok a szavak, amelyekre a pilóták vártak.

„Figyelem! Minden Viper azonnal induljon!”

~Kezdődik a műsor.~ Húzta cinkos mosolyra a száját Darien, miközben összenézett a kék raj egyik pilótájával.

„Nem tudjuk mivel és kivel állunk szemben. Hármas rajokban repülünk. Egy támad, kettő biztosít! ... Ne váljanak szét! … Fedezzék egymás seggét! … Ne remélj kegyelmet.” Hangzott a CAG rövid, ám lényegre törő utasítása, amelyhez végül hozzátette a Lángoló Szárnyak jelmondatát.

- Ne remélj kegyelmet! Mi sem kapunk, mi sem adunk! - Harsant a felelet a századoséval együtt további több tucatnyi pilóta hangján, betöltve a hangárfedélzetet. A pilóták harci morálja a tetőfokon volt.

„Gépekre!” - Adta ki a parancsot Anthon őrnagy.

A Sagittarionon született százados, futva indult az MK-VII Viperája felé. Út közben felcsatolta a nyakvédőjét, aztán felvette és megigazította a sisakját. Tizenöt másodperccel később, már a pilótafülkében ült, s a biztonsági hevederek becsatolásával foglalkozott. Amint végzett, az egyik fedélzeti technikus segített neki lezárni a kabintetőt.

A létra eltávolítása után a gépet betolták az indítóállásba.

[Mark "Ares" Anthon]

I. Fejezet - A Phoenix lángba borul
BS-80 - Indítóállások
CTE. Az utolsó nap, az utolsó órák egyike

A gépeket egymás után tólták be az indítóálásba, és szinte egyszerre dübürögtek fel a viperek hajtómûvei. Anthon õrnagy a gépébõl figyelte amint a teljes század három - egy javításon, kettõ járõrben lévõ - gép kivételével indulásra készen állt. Tekintetét visszafordította a mûszerfal irányába, majd egy gyors ellenõrzést futtatott még le a viper rendszerein. Miután a központi számítógép minden rendszerre zöldet mutatott, elõvette overálja zsebébõl a fényképet, amelyet mindig magánál hordott.

A viper közben megérkezett az egyes indítóállásba. Anthon még egy utolsó pillantást vetett a kezében tartott képre, majd a mûszerfal felsõ részére tette, becsíptettve a mûszerek feletti résbe.
~ "Hamarosan hazatérek kicsim." - gondolta magában, miközben keserû mosollyal arcán felesége arcképére tekintett. Nem tudta megmondani, hogy pontosan mit érzett, de mintha egy olyan érzés kerítette volna hatalmába, mely az sejtette vele, többé nem láthatja kedvesét, és nem ismerheti meg gyermekét. Megrázta a fejét, hogy kikerüljön a nyomasztó érzés hatalmából, majd jobb karját megemelve, hüvelykújját felemelve jelzett az indítópult elõtt álló zászlósnak, hogy készen áll.

Egy nehéz súly indult el a viper felé a kifutóalagút végébõl, majd
hírtelen meglódult Ares viperja, és egyre gyorsuló sebességgel, nyomában a Lángoló Szárnyak század gépeivel, elindult a végtelen, hideg ûr felé.

[Darien „Shaver” La’Fitte]

I. Fejezet - A Phoenix lángba borul
BS-80 - Indítóállások
CTE. Az utolsó nap, az utolsó órák egyike

---

Az indítóállásban elhelyezett Vipera pilótafülkéjében ülő százados, az indítótiszt jelzésére begyújtotta a vadászgép hajtóműveit, majd a pilóta sorra ellenőrizte a kezelő szerveket és a műszereket, majd végül de nem utolsó sorban az O₂ szintet. Miközben végigfuttatatta szemeit a pilótafülkében lévő ellenőrző műszereken, melyek mind zöld színben fénylettek, jelezve azt, hogy a harci gép kész az indulásra. Midőn La’Fitte százados meggyőződött arról, hogy azok a kezelőszervek és felszerelések is, beleértve az élet, vagy halál kérdésében döntő O₂ szintet, rendben vannak, egy kézjellel tudatta az indítótiszttel.

Másodpercekkel később a katapult útjára indította a MK-VII jelzésű Viperát. Darien a hosszúnak tűnő másodpercekben, míg a vadász elhagyta az indítócsövet, elmélázott azon, hogy mi is várhat rá odakint. Amennyiben mégiscsak ellenség van odakint, úgy ez lesz az első éles küldetése. Érezte, ahogy testében szétárad az adrenalin. Néhány pillanattal később a százados Viperája már a hideg sötét űrben volt.

[Kraal "Sorrow" Mornan]

I. Fejezet - A Phoenix lángba borul
BS-80 - Hangárfedélzet
CTE. Az utolsó nap, az utolsó órák egyike

---

Miközben a CAG, Anthon őrnagy szónokolt, Kraal a RONCS oldalához csatlakoztatott létra legfelső fokán üldögélt. Persze, ez messze nem az elvárásoknak megfelelő viselkedés... azonban ezt már mindenki megszokhatta tőle.

- "Ne remélj kegyelmet! Mi sem kapunk, mi sem adunk!" - válaszolta ő is, halkan, bágyatagon a többiekkel együtt. Bár imádta a repülést, s nem is csinálta rosszul, sosem érzett különösebb lelkesedést előtte. miért pont most kellene, mikor még az is lehet, nem tér haza. Aztán elhangzott a "gépekre" vezényszó, ekkor a hadnagy felállt, de mielőtt elfoglalta volna a helyét az ülésben, megcsókolta szkafandere jobb kezének ujjait és végigsimított a Viper vezéríkja alá festett névjelzésen.


Kraal kényelmesen helyezkedett el, nem sietett: tudta jól, hogy van még ideje az indításig - a többiek pedig rosszabb esetben learatják az összes babért... Felcsatolta a sisakját ("ó, hogy rühellem ezt a kék fényt!"), és amaga szokásos nemtörődöm hangján úgy tett, mintha a drótnélkülin keresztül kommunikálna.

- Papa, itt a nagyon-nagyon szomorú Bánat. Mehetek végre? - az utolsó szavak azonban szinte a torkán akadtak, ahogy a kilövőállás túlvégén meglódult az ellensúly, és a Roncs száguldani kezdett a végtelen űr felé... a csata felé. És egyben ez volt a pillanat, mikor Kraal Mornan testében elkezdett felszökni az adrenailnszint. A férfi elmosolyodott, és keményen megmarkolta a vezérlőművet.

[Martin Theron]

I. Fejezet - A Phoenix lángba borul
BS-80 - Hangárfedélzet
CTE. Az utolsó nap, kora reggel

---

Ez a nap is úgy kezdődött Martin Theron életében, mint bármelyik nap az elmúlt két évben. A Phoenix már nem volt valami fiatal hajó, ezért nap mint nap akadtak kisebb nagyobb hibák. Hála az égnek, a viperek jó állapotban voltak. Legalábbis Martin ezt feltételezte. A Két éves küldetés során akaratlanul is felléptek a vadászállományban irreguláris hibák, mint az anyaghibák, gyártási hibák bár ezek nagyon ritkák voltak, azonban mégis előfordultak.

Egy alapos mosakodás és reggeli után Martin unottan sétált le a hangárfedélzetre. A reggeli repülési gyakorlat előtt Kétkerék kereste meg. A fiatal srác azért kapta ezt a becenevet, mivel a legtöbben úgy tartották, hogy nincs ki a négy kereke, mert szabadidejében a Piconról induló menetrend szerinti járatok indulási idejét tanulgatta és nézegette, hogy mennyit késnek ezek a járatok. Viszont mentségére legyen mondva, fejből le tudta rajzolni a mk. VII-es DRADIS-ének kapcsolási rajzát.

Az utóbbi időben Martin nem úszhatta meg, hogy a nap első percétől fogva ne rohanják meg ezer és ezer problémával. A pilóták a indítóállomások hidraulikájáról panaszkodtak, a legénység a kénszagú víz miatt undorodtak, saját emberei pedig a kabinok szellőzésével nyaggatták őt. Mind cseprő hibák, de ha nem foglalkoznak velük, akkor komoly problémák is adódhatnak. Ma például Kétkerék kereste meg először Martint:

-Martin! - kezdte volna Kétkerék
-Tudom, a szellőzőrendszernek nekilátunk, amint kicserélik a vízfiltereket a derítő-kamrában. - szakította kissé keserűen félbe Martin. Tudta, hogy ez is megint "olyan" nap lesz, amikor végig kell güriznie a napot, hogy másnap ismét ugyanott tartson, ahol ma elkezdte a javításokat.
-Nem arról van szó.
-Hanem? - kérdezett vissza Martin most már fokozott érdeklődéssel.
-A 72-esnél diagnosztikai hibát találtunk.
-Miféle hibát?
-Az egyik főhajtómű.
-Bővebben?
-Hát... így hirtelen nem tudom. De az biztos, hogy nem elektromos hiba! - Vigyorgott Kétkerék.
-Akkor mutasd, megnézem. - Szólt immár lelkesen Martin. Végre valami komolyabbal foglalkozhatott, ami már végre eltért a hétköznapok rutinjától.

Fél óra múlva már Martin felsőteste a 72-es sorszámú mark. VII-es Viper hajtóműben volt. Próbálta ellenőrizni a hajtómű különböző alkatrészeit. Egy óra piszmogás után egy hengeres tárgyat emelt ki a meghajtóból és emelte a magasba a fény felé:

-Ki a t*köm hagyja benne a tollát a hajtóműben?
-Ööö... főnök - szólt Kétkerék - Az azt hiszem a magáé.
Martin ekkor felsőzsebére néztt és látta, hogy valóban hiányzik a tolla a felsőzsebből. Akkor esett ki, amikor vizsgálni kezdte a hajtóművet.
-Jah, tényleg. A fenébe. - szólt halkan, majd ismét eltűnt a hajtóműben, továbbra is a hiba okát keresve.

Fél órával később egy hangszóróból a C.I.C. komm. tisztjének hangja élesztette fel az akkorra elpilledő NCO-t:

-Figyelem, figyelem! Minden Vipera pilóta azonnal jelentkezzen a hangárfedélzeten! Ismétlem, minden Vipera pilóta haladéktalanul jelentkezzen a hangárfedélzeten, ez NEM gyakorlat!

-Na, emberek akkor húzzunk bele! - szólt Martin és igyekezett gyors megoldást találni a hibára, hátha helyre tudja hozni a gépet az eligazítás végéig. ~Valószínűleg az egyik befecskendező lesz hibás.~ - gondolta magában a fedélzetmester.

[Martin Theron]

I. Fejezet - A Phoenix lángba borul
BS-80 - Hangárfedélzet
CTE. utolsó nap, utolsó órák

"Ne remélj kegyelmet! Mi sem kapunk, mi sem adunk!"

A hibát csak nem sikerült elhárítani. A pilóták csatakiáltásukkal jelezték a technikusok felé, hogy mostantól minden figyelmet a viperekre és a raptorokra kell szentelni, a karbantartóknak pedig az Öreglány minden sóhajtását kellett figyelemmel kísérniük és azonnal közbeavatkozniuk, amikor csak kell. Martin pillanatokon belül kibújt a hajtóműből, leporolta magát, majd kezébe vette a technikusok irányítását:

-Jól van emberek, egyes készültség! Ahogy látom nagy buli lesz ma! Készítsük fel az Öreglányt egy keringőre. Zeke, hogy állnak azok az oxigénpalackok? - kérdezte az egyik újonctól, miközben elsétált az első raptor előtt. Az újonc ideges tekintettel pillantott Martin felé. Próbálta a hegesztéshez használt oxigénpalackokat kigörgetni a raktárból, de még nem ismerte a technikáját és így csak egyszerre egy palackot tudott kigörgetni - Siessen, ahogy tud. – búcsúzott tőle. Nem volt ritka, hogy Martin megjegyezte az újoncok nevét, illetve inkább azt, hogy miben botladoztak leginkább és ezeket a hibákat mindig arcokkal és nevekkel párosította.

-A készenléti raptorok? - fordult Kétkerék felé Martin
-Most gördítik ki őket.
-Mikor lesznek készen?
-Tíz-tizenkét perc.
-Adok hat percet. A hidraulika hogy áll a hetes kilövőállomásnál?
-Fél gőzzel, de még megy.
-Rendben, ha nem megy, azonnal szóljanak.

Hamarosan újabb parancs érkezett, hogy először a kettes, majd a hármas viper köteléknek is el kell hagynia a hangárfedélzetet. Martin tudta, hogy a hármas egységnél van az a gép, amit reggel próbáltak megjavítani, valamint egy másik, amit már tegnap helyre kellett volna hozniuk, de a feszített tempó miatt nem sikerült megjavítaniuk a mark VII-est. Martin azonnal üzent a hídra az XO-nak, hogy a hármas osztag két viperrel kevesebb hajóval képes felszállni.

Percekkel később pedig megszólaltak a Phoenix ágyúi. A technikusok is felkapták egy pillanatra a fejüket, ám azonnal vissza is tértek munkájukhoz. Most a raptorokat készítették indulásra. Az 1-4. brigádok igyekezetek minél több raptort minél rövidebb idő alatt felkészíteni a repülésre. Eközben az 5-7. brigádok készenlétben álltak, hogy a hajón keletkező hibákkal foglalkozhassanak. Martin jobb híján beállt a saját technikusainak segíteni, hogy gyorsabban haladjanak a raptorokkal.

-Főnök! Ez komolynak hangzik... - szólt Kétkerék.
-A fejemet rá, hogy Bright parancsnok rossz lábbal kelt ki az ágyból, ennyi az egész. - mondta Martin miközben az izgatottság egy jelét sem mutatva, az egyik raptor diagnosztikáját futtatta.
-Nem is fél, főnök?
-Ha én félek, akkor nagy pácban leszünk és egy madárka sem száll fel. A fékezőkampó még a helyén van? – váltott gyorsan témát. Martinnak meg volt az a jó tulajdonsága, hogy stresszhelyzetben is képes volt mindig a feladatra koncentrálni és mindig megőrizte hidegvérét. Ez volt az, ami a többi emberét is motiválta. Mert ha a Főnök nyugodt, akkor a többiek is képesek megőrizni hidegvérüket.
-Persze főnök.
-Martin! - szólt Elektra. Elektra Martin csapatának egy másik oszlopos tagja volt. A 35 év körüli nő korábban úszóbajnok volt a Gemenonon, vállait és izmos alkatát sok férfi megirigyelhette volna a Phoenix fedélzetén. Mégis viselkedésében és kinézetében sikerült nőiesnek maradnia, akármi is történt.- A raptorokat és a négyes osztagot fel kell rakétákkal szerelni. - Martin érezte, hogy a helyzet egyre komolyabb lehet, így, hogy szinte a teljes hajóállomány a levegőben volt. Kissé ideges volt, mert a rakétákkal való felszereléshez most nem volt elég ideje, sem embere.
-Oké... Elektra, vezesd az 5-ös, 6-os brigádot a négyes rajhoz. - A két brigád egyelőre nem kapott munkát, mivel ők a hajón a tűzoltók és egyéb elhárító munkások szerepét töltötték be, de most Martin úgy gondolta, hogy amíg nincs rájuk nagyobb szükség, addig beállhatnak a többieknek segíteni - Meg ne engedd, hogy a pilóták beüljenek azokba a gépekbe, amíg fel nem pakoltátok mindegyikre a rakétákat. Addigra a maradék raptorok is indulásra készen lesznek. Ha készen vagytok, hozzátok ki a maradék rakétákat. Ha kell, utasítsátok a pilótákat is, hogy segítsenek nektek idetolni az állványokat. – fejezte be az utasítását, végül rátekintett a rendszerdiagnosztikára, ami azt mutatta, hogy a raptor röpképes.
-Értettem.
-Kétkerék, ez készen van, irány a következőhöz! - mondta a fedélzetmester és már indult is a következő hajóhoz - A rakéták ráérnek, amíg Elektráék el nem indítják a négyes rajt.

Már épp a soros raptor ajtaján mászott be az egyes brigád ideiglenes vezetője, Martin, amikor is ismét megszólalt a hajó belső kihangosító rendszere. Ezúttal az XO szólalt meg:

- Phoenix legénysége figyelem. Thomson ezredes vagyok. Hajónk harcba bocsátkozott az ellenséggel. 1. fokú riadót rendelek el a hajó egész területén. Mindenki csak a számára meghatározott helyen tartózkodhat. A kárelhárító egységek készüljenek gyors beavatkozásra, és vegyék fel légzõmaszkjaikat. Ez nem gyakorlat. Mindenki 1 percen belül foglalja el a készültségi helyét. Az istenek óvjanak minket
-Csodálatos. Szóljon valaki Elektrának, hogy a az 5-ös, 6-os brigád foglalja el a helyét és hagyják azokat a rakétákat. Hé, srácok! - kiáltott a hangárban várakozó raptor pilótákra - Segítenétek nekünk? A Fegyverraktárakból toljatok ki néhány rakétaállványt a saját hajóitokhoz! - szólt, majd viszatért a hajó ellenőrzéséhez. A pilótáknak nem tetszett, hogy a fedélzetmester osztogatta nekik a parancsokat, de végül is teljesítették Theron főnök kérését, mivel a technikusok körmére égett most a munka. Az elmúlt években soha nem kellett ilyen gyorsan indításra felkészíteni hajókat, így kicsit mindenki kiesett a gyakorlatból, és az plusz időt is jelentett, hogy most rakétákkal is el kellett látni a hajókat. Sőt, a mostani legénységnek soha nem kellett egyszerre a raptorokat és a vipereket is indítania. Ennek ellenére lassan, de biztosan elindult a négyes kötelék is. A raptor pilóták is azonnal elindultak, amint a fedélzetiek felhelyezték rájuk a rakétákat. A hangárban végül már csak a szanaszét heverő állványok, a sarokba hajigált hevederek, két raptor és a 72-es számú mark VII-es állt az indítófedélzeten. Meg persze azok a nők és férfiak, aíkik lélekszakadva igyekeztek elindítani a gépeket. Közben az egyik felszabaduló brigád az FTL hajtóművek ellenőrzésére indult.

Ám ekkor a sziréna hangja és a falakra helyezett vörös villogók jelezték, hogy nukleáris támadást indítottak a hajó ellen. Martin azonnal elugrott az utolsó előtti vipertől és a többi szerelő és a pilóták is ösztönösen a falak felé rohantak, hogy megkapaszkodhassanak.

„Radiológiai Riasztás! ... Nukleáris rakéta, vagy rakétahordozó közeledik!”

-KAPASZKODJANAK! - szólt utolsó szavaival Theron főnök. A többi szó azonban fennakadt a férfi torkán. A csatacsillag farát elérő nukleáris töltet elementális csapást mért a hajóra. Martin a levegőbe emelkedett, majd elvesztette eszméletét.

[Martin Theron]

Martint egy ismerős hang riasztotta fel a sötétségből.

-Martin... - lökdöste meg oldalát valaki - Martin... - aztán még jobban megrázta vállát - Héé, Martin felkelni! - aztán Theron főnök hirtelen hideget érzett. Mikor szemeit kinyitotta, egy szál alsóneműben feküdt ágyában és valaki lehúzta róla a takarót. Oldalra nézett és Mikaela nevetett az arcába. - Kelj fel, megígérted hogy napfelkeltére a strandon leszünk. - Martin teljesen zavartan nézett párjára. Fogalma sem volt, hogy mi történt. A férfi felkönyökölt és zavartan tekintett körül. Piconon volt a lakásában. Az óra 4:37-et mutatott. Martin fejét visszaejetette a párnára, aztán ismét Mikaelara tekintett. A lány visszamosolygott

-Mi az? Olyan furán nézel... - szólt a lány, miközben a nadrágját húzta fel.
-Semmi, semmi... - szólt Theron főnök, miközben a plafont nézte. - csak egy rémálmom volt.
-Oh, ugyan, gyerünk Marty! Ne próbáld elbliccelni azt a napfelkeltét, tudod, hogy megígérted.
-Jah, igen... a napfelkelte. - szólt a férfi és felült az ágyon.
-Mit álmodtál? - kérdezte a lány, miután felvette a melegítő-felsőjét.
-Áh, semmit. Csak a Phoenixről. - szólt, aztán a szoba másik felében lévő széhez sétált, ahova a férfi kirakta a ruháját.
-Meglásd, lemegyünk a tengerpartra és máris elfelejted azt a vén teknőt. - szólt a lány és gyors puszit dobott Martinnak, aztán kiviharzott az ajtón. Martin elgondolkozva hümmögött és még mindig a rémálma járt eszében.

Theron főnök lassan felöltözött és kisétált a konyhába. Kinézett az ablakon. Épp pirkadt. Mikaela a konyhaszekrénynél tevékenykedett.

-Itt a kávéd. - mutatott egy csészére a munkalapon.
-Köszi. - mondta a férfi és ő adott kedvesének egy gyors csókot, köszönetképp. Martin szájához emelte a csészét, aztán egy villanás világította be a konyhát. Martin azonnal megfordult, kedvese azonban nem. Martin ezt észre sem vette, azonnal az ablakhoz sietett, ahol már egy vörös gomba alakú felhőt látott egy távoli hegyen túl.

-Mi a... - akadt torkán a szó. Mikaela lassan a férfi háta mögé lépett nekidőlt a férfi hátának, majd a fülébe suttogta:
-Hajnal van, Martin. Egy új hajnal. Ebredj fel. Ébredj fel! Ébredj fel főnök! Főnök! Martin, ébredj fel! - szólt egy újabb hang. Ekkor vette észre Theron főnök, hogy a füle zúgott és feje borzasztóan fájt. Kinyitotta szemét, de csak egy sötét kavargó masszát látott maga előtt. Egy alak ideges mozdulatokat tett előtte. Amikor a forgás végre megűllt, lassan az alak arca is tisztulni kezdett. Kétkerék volt az.

-Főnök, itt vagy?
-Mi? Mi... hol... Mikie - szólította először még kedvesét.
-Főnök, én vagyok az!
-Kétkerék? Mi történt? - szólt Theron főnök, miközben mozdulni próbált. Bal karja nagyon fájt, meg se tudta mozdítani. Hirtelen eszébe jutott a robbanás. - Helyzet? Szz... - szívta a fogátmiközben megpróbált felülni.
-Hála az isteneknek, hogy megvagy, Főnök. Elkapott minket egy ilyen izé és és... minden a feje tetején van. - szólt idegesen férfi.
-Segíts... - szólt Martin, miközben kezét nyújtotta Kétkeréknek. A férfi megfogta Martin kezét és felhúzta őt a földről. A férfinek sajgott a bal válla a mozdulatsor közben és azonnal bal vállához kapott, amint felállt. Ekkor vette csak észre, hogy válla kiugrott.
-Oh... - nyögött fel egy pillanatra. A hangárfedélzet látványa megakasztotta benne a szót
-Mindjárt rendbehozzuk... - mondta Kétkerék, aki talán fel sem fogta teljesen, hogy mi is történt körülötte.
-Az istenekre... - nézett körül Martin. A hangárfedélzeten totális káosz uralkodott. Egyedül a vészvilágítás nyújtott némi fényt, több fénycső eldurrant a robbanáskor. Sziszegés hallatszott felülről. A gőz és nagynyomású gázcsövek helyenként felrepedtek az illesztések mentén, köszönhetően a túlnyomásnak. Az emberek csoportokba verődtek, hogy a sérülteken segítsenek. Semelyik gép, sem a viper, sem a két raptor nem volt már a helyén. A viper lerepült az állványzatáról és az egyik sarokban végezte. A két raptort is elmozdította a hajótesten végigvonuló lökéshullám és a két gép nekicsúszott a hangárfedélzet falának. Két hosszú vörös csík vezetett a gép eredeti helyétől a falig. A legénység nagy része még fel sem fogta, hogy két társuk ért szörnyű véget a két gép alatt. Theropn főnök ledöbbenve állt egy pillanatig a káosz fölött, aztán egy ordításra eszmélt fel. Az egyik szerelő árcát és felsőtestét megégette a forró gőz és most ébredt fel. Fájdalmában üvöltözött. Martin ekkor szinte varászütésre feléledt:

-Felcsert! - kiáltotta. Ahogy kiáltott, száján kifolyt valami. Martin gyorsan szájához kapott, hogy felfogja a kicsorduló nyállal kevert vért.. Mikor azjkához ért, akkor vette észr, hogy egy fémszilánk ágyazódott az ajkába. Megpróbálta kiszedni de annyira fájt, hogy nem tudta kihúzni. Hagyta, majd úgyis elintézik az orvosok.

-Felcsert! Értesítsék a gyengélkedőt! - szólt Martin oda az egyik technikusnak.
-Főnök, a vonalak halottak, elvágtak a hídtól. - szólt vissza Kétkerék.
-Mi? Azonnal javítsátok meg! - utasította Martin a technikusát, aki azonnal ugrott a parancsra. Általában a feladatok kiosztása segít, hogy átvészelják az emberek a vészhelyzeteket, hiszen akkor tudják, hogy fontos teendőjük van. - A sebesülteket szedje össze az első négy brigád és az egyes brigád vigye el őket a gyengélkedőre!

Ebben a hajótest fájdalmasat nyikorgott, szinte sírt fájdalmában. A hangra mindenki elhallgatott.

-Mennyire súlyos a helyzet? - kérdezte Kétkeréket.
-Nem tudjuk... Nem tudunk semmit. - szólt Kétkerék. Pár pillanat múlva megszólaltak a hajó ágyúi. Az ütemes robajlás jelezte, hogy még nincs vége a szörnyűségeknek.
-Főnök! - futott Martinhoz Elektra. A nő szerencsére komoly sérülések nélkül megúszta a támadást. - Tűz van! nem tudjuk elvinni a sérülteket!
-Jó. - szólt Martin, és és egy pillanatra elgondolkodott - Az egyes és kettes foglalkozzon a sérültekkel, a többiek vegyenek poroltókat és menjenek oltani!
-És a hajók? - kérdezett vissza Kétkerék.
-Az utolsó brigád foglalkozzon velük, el kell oltanunk a tüzet! - utasított a embereit Theron. Fogalma sem volt róla, hogy mekkora tűz üthetett ki a hajón, de abban biztos volt, hogyha a tüzet nem oltják el gyorsan, akkor az végzetesen is végződhet.

[Martin Theron]

I Fejezet - A Phoenix lángba borul
BS-80, C.I.C. (Parancsnoki Híd)
CTE. utolsó nap utolsó órák

---

-Valaki tegye már helyre a karomat! Fiúk, ki ért ehhez? - Kérdezte Martin a fedélzeten lévőktől. Kevesen voltak, akik egyáltalán felfigyeltek ezekre a szavakra, mindenki a saját feladatával volt elfoglalva.

Azok, akik hallották, meredten néztek a főnökre. Semelyikük nem akatra vállalni. Persze nem azért mert a főnökről volt szó, hanem mert az ember nem szívesen okoz fájdalmat. Márpedig mindenki tudta, hogy ez a művelet elég fájdalmas, márcsak az elsősegély-oktatás kapcsán is tudták a technikusok ezt.

-Na ki lesz a férfi közületek? - kérdezett gyorsan vissza Theron főnök. Martin nem tudott bénán lógó karjával semmit csinálni, ez pedig most nagyon nagy hátrányt jelentett. Még mindig nem jelentkezett senki. Elektra arcára egy halvány mosoly ült ki. A főnök utoljára feltette a kérdést - Senki?

Elektra lépett elő. A többiek eközben a tűzoltó ruhákat kapkodták fel, a többiek pedig a sérültekkel foglalkoztak.
-Segíthetek? - kérdezte a nő nyájasan
-Légyszíves. - mondta Martin és sziszegve a nagy nő felé fordult - De finom légy... - tette hozzá halkan
-Ne légy finnyás. - szólt a nő miközben a karját fogta a főnöknek. - Mehet? - kérdezte. Elektra már felkészült. Martin is előre eltorzította arcát a művelet előtt. Egy pillanat múlva egy roppanást lehetett hallani, amint a nő helyrerakta az elmozdult váll-ízületet. Martin felkiáltott fájdalmában. Elektra elengedte Martin karját és azonnal dolgára indult. Nem késlekedhetett ő sem. - Szívesen! - mondta még búcsúzólag.

Lassan fogyni kezdtek a csillagok Theron főnök szeme előtt, és egyre élesebben kezdte Kétkeréket látni maga előtt, aki még mindig úgy állt, mint egy tehetetlen fadarab. Martin agóniájában szólt társához:

-Menjünk. - aztán vállát fogva megindult a raktár felé.

Bent a tűzálló overállt már félig felvette a főnök, azonban fájó válla miatt nem tudta teljesen felvenni magára a kezes-lábast. Kétkerék segített "rossz" vállára felhúzni a véfőfelszerelést, majd a saját légzőkészülékét vette fel. Ekkor következett a rövid ugrás. Az FTL hajtóművet működésre bírta a személyzet.

Persze amiről a híd nem tudott az az volt, hogy ez az ugrás nem tett jót a hajótestnek. Az FTL túltöltődött, hála a robbanás okozta energiaingadozásnak. A hajó az ugrás után már nem volt képes további ugrásokra. Azonban minderről csak a hajó tatjában tudtak. A C.I.C. műszerei hamis adatokkal szolgáltak ezt is a robbanás okozta. A tatban lévő technikusok és a személyzet még életben maradt tagjai érezték a gépházból is terjedő párolgó gázokat és füstszagot, ami a hajtőművek meghibásodásáról árulkodott.

A főnök igyekezett egy használható telefonhoz jutni, de sehogy sem jött össze neki. A tat teljesen el volt vágva a hajó többi részétől. Egyetlen folyosó sem volt járható azok közül, amik a hajó hátsó részét összekötötték az Öreglány többi részével. Ahol nem szökött meg a levegő, ott a tűz miatt volt járhatatlan a hajó.

Theron főnök nem is sejtette, hogy a terjedő tűz mellett próbálták meg a hídon a hangár-gondolák ajtaját kinyitni. Az ajtók fájdalmas nyikorgása és megakadása további rezgéshullámookat indított el a hajóban. A főnök legszívesebben értesítette volna a hidat az eseményekről és megállította volna fentieket, de az összeköttetés még mindig nem állt helyre. Végül Martin feladta a próbálkozást és megindult, hogy a tüzek oltásában segédkezzen. Amíg az érintett 5 keretállásban meg nem szüntetik a tüzeket, nem lesz átjárás a hajó két része közt. Azonban a technikusi gárda nagy része nem tudott a hajó középső részében terjedő tűzre koncentrálni. Ők a hajtóművet és a hangárfedélzetet fenyegető veszéllyel próbálkoztak megbírkózni.

[Steven Hamilton]

I Fejezet - A Phoenix lángba borul
BS-80, Hangárfedélzet, és indító állások
CTE. Az utolsó nap, az utolsó órák egyike

---

Folyosók

Hamilton kilépve a C.I.C.-ról megfordult, majd behúzta maga mögött a hatalmas ajtót. Felhúzva egyik szemöldökét csendesen körbetekintett, kíváncsi volt, mekkora a nyüzsgés most a folyosókon. Nem csalódott…valahogy sejtette, hogy a támadás, és a károk miatt nagy lesz a készültség, de arra még ő sem gondolt, hogy ekkora. A személyzet tagjai úgy rajzottak mindenfelé, mint a legszorgosabb piconi hangyák…Olyan volt az Öreglány, mint egy város…csak itt mindenki tudta, mi is a dolga…és becsületesen végezte azt. Mély sóhaj közepette rázta meg a fejét, majd megindult az első lift felé, hogy minél hamarabb leérhessen a hangárfedélzetre. Bright parancsnok utasítása szerint magával kell vinnie Martin Theron-t is, a Phoenix hivatalos „orvosát”. Nagyon sok helyen ütöttek ki tüzek a cylon-ok pusztító lövedékei miatt…az idő pedig kevés volt. Olyan hamar talpra kellett állítani a korosodó Csatacsillagot, amilyen gyorsan csak lehetett.

Gyors tempót diktálva lépdelt…nem futott…Nem is tudott volna, akkora volt a „szembeforgalom’, hogy a hatalmas sietséggel csak hátráltatta volna magát, illetve mások munkáját is. Így a tőle telhető legnagyobb sétatempót vett fel, mellyel kényelmesen kerülgetve a szolgálatot teljesítőket haladt a liftek irányába.

Odaérve rátenyerelt a hívógombra, remélve, más nem akar most a felvonóval babrálni. Folyamatosan nyomva tartotta egy darabig…maga sem tudta miért teszi, hiszen a gomb nyomva tartásával nem sokat ér el. Berögződött szokás volt nála. Alig pillanatokkal a hívás leadása után a lift megállt a szinten, majd halk kattanás után sziszegve tárta szét kétszárnyú ajtaját. Hamilton százados belépett, majd megfordult, és a konzol felé nyúlt. Egy fiatal katona loholt a folyosón, hogy elérje fuvart…odaérve beszállt, majd az oldalfalnak dőlve szuszova mutatta, hogy felfelé szeretne menni. Kezeivel a térdét támasztotta, míg ülepe a lift oldalsó falán pihent. A százados összeszűkítette a szemeit, majd megnyomta a Hangárfedélzet szintjének gombját, mely egyértelműen jelezte, lefelé fognak elindulni. A fiatal katona oldalra pillantva mérte végig a nálánál magasabb rangú tisztet. Látta, hogy nem lenne most helyes felszólalnia, mert a liftbe lépéskor már eleve hibát vétett. Nem adta meg a kellő katonai tiszteletet, és még korholt is volna egy rangban felette állót. Csendben várt…nem akarta megráncigálni az alvó oroszlán szakállát. Az ajtóra szegezve tekintetét kihúzta magát…Steven elmosolyodott, amikor a férfi nem figyelt…Nem szeretett visszaélni a rangjával, de voltak olyan esetek, amikor bizony oda kellett tenni magát, hogy kellő tisztelet övezze. Amikor a lift leért, és az ajtó kinyílt, Steven egy lépést tett előre. A fiatal katona kioldalazott, hogy elég helyet adjon a távozásra. A százados kifelé menet megtorpant a fiatal mellett.
- Tisztelet és etikett katona! Jól vésse a fejébe!
Mondta nyugodt hangnemben, majd megindult a Hangárfedélzet irányába. Már csak pár folyosószakasz választotta el, hogy végre odaérjen, és elkezdhesse felkutatni Theron-t.

Legnagyobb pechére az utat hatalmas füstfelhõ ölelte magába...sokan ájultan hevertek a padlózaton, míg a többiek az oldalfalakból kicsapó lángokat próbálták megfékezni...Steven lemerevedett egy pillanatra, mert a Hangárfedélzet ajtaja helyén egy hatalmas fémkonténer hevert...a szerkezet kiütötte az ajtót, és teljesen lezárta a bejáratot...

[Martin Theron]

I. Fejezet - A Phoenix lángba borul
BS-80, Hangárfedélzet
CTE. utolsó nap, utolsó órák


A tűz továbbra is megállíthatatlannak tűnt. Mertinék elkeseredett harcot vívtak a felsőbb szinteken a maró lángok ellen. A tűz fölhevítette a merevítő kereteket is, amik összetartották a hajót, emiatt a fém kitágult és az egész hajó mentén hangos kattogást, csikorgást, és sírásszerű hangokat lehetett hallani a hajó minden pontjában. Olyan volt, mintha az Öreglány haláltusáját vívta volna mitán a huligánok rajtaütöttek. De hála a Phoenix szoprgalmas legénységének, az Öreglány állta a sarat. Egyelőre.

Keretről keretre küzdötték át magukat a technikusok, hogy oltsák a tüzet. Martinék végül megfékezik a hajtóművek felé terjedő lángokat. Azonban még mindig el voltak vágva a hajó többi részétől. Miközben Martin csapata megindult a hajó eleje felé, hogy az ottaniaknak segíthessenek. Az FTL-lel és a beragadt hangárajtóval még nem volt kapacitásuk foglalkozni.

Martint félrehívta egyik embere, mielőtt még újra a tűz oltásával kezdhetett volna foglalkozni. Kicsit örült, mert bár Elektra helyrerakta karját, azonban alig tudta használni és a tűzoltás is pokoli fájdalmakkal járt. Végre sikerült egy harmad- talán negyedrendű kábelcsatornát találniuk, amin keresztül végre helyreállították a kapcsolatot. Martint egyenesen ahhoz a szervízjárathoz vezették, ahova a belső kommunikációs rendszer készülékét bekötötték. Végre kapcsolatot tudott létesíteni a C.I.C.-vel. A kapcsolat akadozott, MArtin hangja torz volt, azonban a célnak teljesen megfelelt:

- Híd, Itt Theron főnök. Van egy kis... problémánk. Szeretnék minden szabad embert tűzoltásra felszólítani. A tűz a merevítő kereteket mardossa egyedül nem tudunk elbánni vele. Ha tovább ég... kettétörhet a hajó. Szó szerint. A tűz gyengíti a szerkezetet és a belső nyomás miatt kettétörhet a hajó. Egyedül nem tudjuk eloltani. Valószínűleg az FTL is meghalt.

Hamilton:

A konténer még mindig ott volt a helyén, de úgylátszott, mintha mozogna. Egy kis rés keletkezik az ajtónál, onnan pedig egy technikus hangja szűrődik át:

-Frack! Van ott valaki? Ha igen, segítsenek már ezt behúzni! Nem tudunk kijutni!

[Steven Hamilton]

I Fejezet - A Phoenix lángba borul
BS-80, Hangárfedélzet, és indító állások
CTE. Az utolsó nap, az utolsó órák egyike

---

Hamilton százados arcára a gőzökkel és füsttel borított folyosó átszelését követően halovány, feketéllő foltok rakódtak a megannyi izzadságcsepp mellett…a tisztet azonban ez jelenleg cseppet sem érdekelte. Tisztában volt vele, hogy egy ilyen helyzetben elkerülhetetlen esemény. Egyenlőre a Bright által kiszabott parancsot szerette volna teljesíteni mindenekfelett, merthogy nem akart semmiféle megrovásban részesülni annak megszegése miatt…továbbá egyenlőre nem adódott olyan esemény, amely miatt felettese utasítását át kellett volna értékelnie. A cél ott lebegett a szeme előtt, felkeresni Martin Theront, és segédkezni a Phoenixet kárhozatra ítélő tűz oltásában.

A hatalmas, hangárfedélzet bejáratát eltorlaszoló konténer elé lépve csendesen mérte fel a lehetőségeit. Karját megemelve az alkarján húzódó egyenruhával megtörölgette az arcát, majd mélyet sóhajtott…bár ne tette volna. A rengeteg füst, amely ott terpeszkedett körötte, és az egész folyosót beterítette megmarta a légutakat. Steven akarva-akaratlan köhintett egy hatalmasat. Megrázva fejét önnön hülyeségén, tűrte fel karján az egyenruha ujját, majd lépett egy lépést közelebb a hatalmas fémszerkezethez. Jobbját megemelve lassan közelített felé, majd hirtelen megérintve azt rántotta vissza tenyerét. Nem tudhatta, hogy odabent, a hangárfedélzeten mekkora tűz ütött ki…amennyiben nagy, úgy jó esély volt arra, hogy a konténer, számára láthatatlan részeit perzselik a lángnyelvek…úgy pedig maga a szerkezet igencsak felhevült állapotban leledzett volna. A férfi nem akarta leégetni a tenyerének egészét, ezért végzett el egy aprócska próbát. Mindeközben azon gondolkodott, ha a bejutása megbukna ezen irányból, úgy merről tudja még megközelíteni az egyenlőre elérhetetlen helységet.

Midőn tapasztalta, hogy nem okoz gondot a fém tapintása, körbejárta, hogy megvizsgálhassa, van-e esély annak megmozdítására. Arra lett figyelmes, hogy a konténer bizony olykor meg-megmozdul önmagától. Ezt tetézendő egy kiáltás harsant fel odabentről.
„- Frack! Van ott valaki? Ha igen, segítsenek már ezt behúzni! Nem tudunk kijutni!’
A százados a szerkezet azon oldalához lépdelt, ahonnan a hangokat hallotta…ottleguggolt és alkarjait a térdén megvetve állapodott meg.
- Várjanak katona, azonnal hívok pár embert, és nekifeszülünk! Nyugodjon meg, azzal nem ér el semmit, ha ideges!
Hamilton ezt követően felállt, majd pár lépést tett a füsstel borított folyosó irányába. A hozzá két legközelebb eső katonára bökött.
- Maguk! Jöjjenek ide!
Minthogy rangjelzései jól láthatóak voltak, így a katonák nem igazán bújhattak ki a parancs alól. Midőn odaértek, a százados nekifeszült a konténernek.
- Nyomják!
Adta ki az utasítást…a két férfi is teljes erőből támasztotta meg a konténert, és kezdte meg a hangárfedélzet felé nyomni azt…

[Martin Theron]

Steven és a többi férfi erőfeszítése nem volt hiábavaló. A hatalmas konténer lassan-lassan mozdulni látszott. Elég nagy erőfeszítésre volt szükség ahhoz, hogy hárman betoljátok. Belülről ugyanis nem nagyon lehetett fogást találni a konténeren, így húzni sem lehetett teljes erőből. Azonban a harmadik nekifutásra végre bent volt a konténer a hangárfedélzeten. A további füsttől még tovább köhögött, mint Steven, mind a katonák. Átlépve a hangárfedélzet küszöbét, pokoli látvány fogadta férfit. Totális káosz uralkodott a fedélzeten. A sebesülteket kezdték sorba rakni a fedélzet egy megtisztított részén. Az egyik sarokban egy felállványozott mark VII-es feküdt most már a feje tetején, kabinteteje is betört, ahogy a robbanás során lebucskázott az állványzatáról. A hangár közepén egy raptor támaszkodott neki a falnak, alatta hosszú vércsík húzódott: az egyik technikust maga alá gyűrte a gép. A világítás még helyenként működött, azonban szükség volt a vészvilágításra is. Enyhe ózonszag terjengett a levegőben, valószínűleg valami szivároghatott. A legtöbb technikusnak nyoma sem volt, akik lent maradtak, azok a törmelékek eltakarításával, és a sérültek ellátásával voltak elfoglalva. Az a pár ember, akik előbb a konténer mögül kiáltoztak, sietve megköszönték a segítséget és sürgősen a gyengélkedő felé vették az irányt. A hajótest megint fájdalmas bőgésbe kezdett, ahogy kereszttartók tágulni kezdtek a burkolat alatti tüzek hatására. Az összes szabad ember most Martinnal tartott, hogy a tüzek oltásában részt vehessen.

[Martin Theron]

Fél óra. Ennyi kellett ahhoz, hogy végre valami jó is történjen ezen a napon. Martin és technikusok fél óra alatt megfékezték a lángokat, és elejét vették a Csatacsillag végének. Mint minden esemény ezen a napon, ez is áldozatokkal járt. Martin sokszor gondolkdott el azopn az oltás közben, hogy a hibás keretekben ki kellett volna szivattyúzni a levegőt, azonban az szinte a teljes technikai legénység halálát okozta volna., másfelől sikerült megfékezni a lángokat így is.

A munka végeztével Elektrát küldte fel Martin, hogy közölje a híreket Bright parancsnokkal. Martin nem ért rá, tovább kellett koordinálnia az embereit, hogy fogadni tudják a raptorokat és vipereket. A válla egyre jobban fájt, a sok erőlködés miatt, de most nem volt megállás. Folytatni kellett a mentést, még mielőtt újabb... ellenség... - Martin nem is tudta, hogy mi történt pontosan mi is történt, vagy hogy kivel állnak szemben - támad rájuk.

Eközben a hagárszemélyzet összeszedett pár űrruhát és hidraulikaus sajtót, hogy a leszállóöblöt helyre tudják hozni. további negyed óra erőlködés után sikerültmegmozdítani a szerkezetet. Ezután következett a manuális felcsévélés. Teljesen nem sikerült a hangáröböl ajtaját kinyitni, de a nyílás mérete bőven elég volt ahhoz, hogy a pilóták letegyék gépeiket. A művelet végére sikerült a hajón a hangáröböl és a CIC között helyreállítani a kommunikációt. Megkezdődhetett a hajók beszállítása és a sérültek ellátása.