Fogda

[Richard Bright]

A Részeg bajkeverőket, verekedőket, mulasztást vagy valamiféle komoly vétségek elkövetőit látják itt „vendégül” az elkövetett cselekmény súlyosságától vagy a büntetést kiszabó tiszt jóindulatától függően.

//képek és bővebb leírás később//

[Victorya „Frosty” Morrison]

I. Fejezet - A Phoenix lángba borul
BS-80, Fogda
CTE. Az utolsó nap, az utolsó órák egyike

---

Az Öreglány két éves útja alatt igen csekély volt azon alkalmak száma, mikor a Fogda megtelt élettel. Két kézen meg lehetne számolni…sõt, akár egyen is, amikor valakit bedugtak kicsit elmélkedni a hûvös rácsok mögé a tettei miatt. Igen nagy baklövés kellett hozzá, hogy élvezni lehessen a meglehetõsen monoton, unalmas, és idõpazarló környezet szépségeit, valamint az õrök legendás vendégszeretetét. A csendet és a flegma válaszokat…Általában csak õk váltogatták egymást, mert a helységben az elõírásoknak megfelelõen mindig tartózkodnia kellett legalább egy katonának. Mondhatni, már-már kúszónövény nõtte be a helység ajtaját, a folyosón pedig megszaporodtak az apró potyautasok…Persze, ez nem igaz, a tisztaságra rendkívül allergiás volt a Phoenix parancsnoka, Richard Bright. Annak ellenére, hogy csak olykor vették igénybe a Csatacsillag ezen szekcióját, meglehetõsen nagy volt a rend…

Jelen esetben ketten tartózkodtak odabent…A szokásosnak mondható õr, aki a számára kialakított kis helységben elkülönítve, lábát felvágva az asztalra olvasgatott valami vaskos könyvet…Továbbá egy meglehetõsen idegesnek tûnõ hölgyemény…Meglepõ módon õ a rácsok mögött töltötte a szabadidejét, annak ellenére, hogy a közismert, pilóták által használatos pihenõdresszben díszelgett.

A fogda mennyezetén, pontosan a centrumban elhelyezett világítótest olykor ki-kialudt, amikor a Csatacsillag megremegett a valószínûsíthetõ találatok után. Ezt már az õr sem tûrte tétlenül, felkelt az eddigi kényelmes pózból, majd a kezében görcsösen szorongatott könyvet az asztalra dobta. Látszott az ábrázatán, hogy félelemmel vegyes kíváncsisát lett úrrá rajta…A kijárati ajtó felé vette az irányt, remélve, ott többet megtudhat az esetlegesen oda-vissza szaladgáló társaitól. Mivel odakint csend honolt, akárcsak az utóbbi órákban, ezért meglehetõsen idegesen markolt rá a mellkasán, zsebbe csúsztatott rádiójának adás gombjára, hogy helyzetismertetést kérjen. Úgy festett, mintha kezdte volna kétségbe vonni a fiatal pilóta azon megnyilvánulását, miszerint kalózok támadták meg a hajót. Véleménye szerint azok nem képesek efféle globálisnak mondható támadást végrehajtani egy, a Kolóniai Haditengerészet köteléke alatt szolgáló Csatacsillag ellen…még FTL ugrás is szükséges volt…valami más van a háttérben, és most már az õr is kíváncsi volt a kint zajló eseményekre. Vic eközben meglehetõsen komor arccal sétálgatott fel, s alá a rácsok mögött. Valahogy õ is érezte, hogy itt bizony több van a háttérben, mint holmi kalóz csõcselék csapat. Az Öreglány törzsén meglehetõsen sokszor futott végig egyfajta lágy hullám, mely egyértelmûen arra engedett következtetni, hogy használják a lövegeket. Vic eddig akár hányszor is találkozott kalózokkal a szolgálati ideje alatt, általában megoldható volt Vipera és Raptor kötelékekkel az incidens…Most valóban többrõl lehetett szó…Idegesen sétált oda a cella rácsaihoz, majd megragadta a hûvös fémet mindkét kezével, és nagyot rántott rajta. Erõteljes fémes nesz keletkezett annak hatására, ahogyan a fém rudak meg-megrándultak a kialakított hüvelyeikben…A hangokra a kifelé tartó õr is visszatekintett.
- Kobol Urai áldjanak már meg! Legalább szólj fel a C.I.C.-re, hogy itt dekkolok, és segítenék a kintieknek! Tedd hozzá nyugodtan, hogy utána visszadughatnak ebbe a kuckóba, sõt magam sétálok vissza! Nem ülhetek itt tétlenül!
Forrongott a fiatal százados, miközben szúrós tekintettel méregette a férfit…Ismerte ugyan látásból, de a nevét nem tudta…annyira nem volt jóban mindenkivel a hajón…

Azonban, láthatóan volt valami haszna a felfortyanásának, mert az õr a folyosóra kilépve megpróbálta elérni a hidat…

[Brian "Exodus" Thomson]

I. Fejezet - A Phoenix lángba borul
BS-80, Fogda
CTE. Az utolsó nap, az utolsó órák egyike

---

Jeles vendég érkezett a Phoenix fogdájába. Nem más, mint Thomson ezredes. Ő maga sem emlékezett, hogy mikor járt itt utoljára személyesen. Előfordult néha, hogy bezáratott ide egy függelemsértő vagy fegyelmezetlen katonát, hiszen a Phoenix fegyelmi tisztje is volt, de személyesen eddig talán csak egyszer, amikor a hajóra érkezett, járt itt.

Amikor belépett mind a fogda szolgálatot teljesítő tengerészgyalogos tizedes, mind Frosty igen nagy szemeket meresztettek rá. Első pillanatban egyikük sem tudott megszólalni, aztán a tengerészgyalogosból kijött a megfelelő kiképzés, és vigyázzba vágta magát, és jelentett:
- Ezredes úr Happy tizedes jelentem, hogy rendkívüli esemény nem történt, de amint ön is tudja, Morrison százados szeretne a fogdából kikerülni, uram.
- Pihenj, tizedes - mondta Thomson, miközben viszonozta a tisztelgést - beszélnivalóm van, a századossal, várakozzon a fogda előtt!
- Uram, nem hagyhatom el a fogda területét.
- De most elhagyhatja. Amit a századosnak mondok, nem tartozik önre. Menjen ki és ott várakozzon - mondta kicsit emelkedett hangnemben az ezredes, mire a tizedes csak nyelt egyet, aztán összecsapta a bokáit és kisétált a fogda elé.
Mikor kettesben maradtak, Thomson odasétált Morrisonhoz, és belekezdett mondandójába:
- Morrison százados. Mindketten tudjuk, miért van most itt. Nem akarok több ilyen incidenst a hajón, megértette? Mert nem fog érdekelni, hogy milyen jó pilóta. Egy szempillantás alatt egy teherhajón fogja találni magát, ha nem tanúsít egy kicsit több tiszteletet mások iránt. Tudom, hogy pilótának lenni sokkal másabb, mint a többi flottatisztnek. Ez lazaságot, vagányságot és másfajta felfogást igényel, mint a parancsnoki híd, de akkor sem megengedett ez a hozzáállás, megértette? - mivel az ezredes nem várt választ, így kiszólt a tizedesnek:
- Tizedes, most már bejöhet! Engedje ki a századost - mondta, mire a tizedes boldogan engedte ki a raboskodó pilótát. Örült, hogy megszabadul ettől a szituációtól, meg a felelősségtől.
- Százados, kísérjen el a leszállóöblökhöz, ugyanis egyelőre a pilóták nem tudnak landolni. Segítenie kell Graham századosnak megoldani a problémát, én pedig személyesen szeretnék tájékozódni a helyzetről - mondta immár teljesen hivatalosan Thomson, majd elindult előre a dokkok felé...

[Victorya „Frosty” Morrison]

I. Fejezet - A Phoenix lángba borul
BS-80, Fogda
CTE. Az utolsó nap, az utolsó órák egyike

---

Frosty egyre idegesebben sétálgatott fel-alá a szûkös cellában, miközben magában mormogva káromkodott…Egyrészt azt a katonát szidta, aki éppen szolgálatot teljesített a fogdában…másrészt magát, és „Vöröst” okolta, hogy jelenleg itt kuksol. Hiúságának szikrái nem ismertek határokat. Ennek köszönhetõen a százados továbbra is szentül hitte, hogy õ bizonyos tekintetbõl helyesen cselekedetett, amikor behúzott annak az idiótának…az már más kérdés, hogy a verekedés hevében eltalálta a CAG-et is. A család számára szent dolog volt…már egészen fiatalon is ütött érte…nem mérlegelve, hogy az ellen nagyobb, avagy erõsebb-e. Mélyen, legbelül persze ott motoszkált benne, hogy az egész csak és kizárólag az õ hibája, de jelenleg meglehetõsen felindult állapotban, és adrenalin dömpingben szenvedett. Nem csak a helyzet, de a történtek is felborzolták az idegeit.

Vic éppen egy elég erõteljes, fordulatból lendületet vett ütést mért a cella rácsaira, amikor a folyosóról nem más lépett be, mint Exodus. Frosty meglepõdve méregette az ezredest…nem akart hinni a szemének. Az XO már olyan régen volt idelent, hogy annak már idejét sem tudni. A nõ lába belegyökerezett a földbe….tekintete vadul ugrált az õr, Exodus, valamint a rácsok között felváltva.

A fogdaügyeletes azonnal vigyázba vágta magát a felettese láttán, majd tisztelgett.
- Ezredes úr Happy tizedes jelentem, hogy rendkívüli esemény nem történt, de amint ön is tudja, Morrison százados szeretne a fogdából kikerülni, uram.
- Pihenj, tizedes! Beszélnivalóm van, a századossal, várakozzon a fogda elõtt!
- Uram, nem hagyhatom el a fogda területét.
- De most elhagyhatja. Amit a századosnak mondok, nem tartozik önre. Menjen ki és ott várakozzon!
Frosty azonnal tudta, hogy ennek egy kisebbfajta megrovás lesz a vége, amit a rácsok mögül kell végighallgatnia. Számított erre, csak azt nem tudta, ki lesz az ítéletvégrehajtó. Talán szerencsés volt, hogy éppen Exodus látogatott le, és nem pedig Bright, vagy éppen Ares. Mialatt a rácsok elõtt állók között fojt a beszélgetés, nyugalmat erõltetett magára. A katona a kemény parancsot hallva kiment a folyosóra, az XO pedig a cella elé lépett.
- Morrison százados. Mindketten tudjuk, miért van most itt. Nem akarok több ilyen incidenst a hajón, megértette? Mert nem fog érdekelni, hogy milyen jó pilóta. Egy szempillantás alatt egy teherhajón fogja találni magát, ha nem tanúsít egy kicsit több tiszteletet mások iránt. Tudom, hogy pilótának lenni sokkal másabb, mint a többi flottatisztnek. Ez lazaságot, vagányságot és másfajta felfogást igényel, mint a parancsnoki híd, de akkor sem megengedett ez a hozzáállás, megértette?
Exodus választ sem várva megfordult, és az ajtó felé vette az irányt. A lány a másodperc töredéke alatt értékelte a hallottakat, és mielõtt a felüljárója szólhatott volna a fogdaügyeletesnek, halkan, szinte alig hallhatóan motyogta ki a következõket.
- Megértettem, és köszönöm uram!
Az XO tudhatta, hogy a köszönetnyilvánítás annak szólt, amiért a katonát kiküldte a dorgálás idejére. Sok felettes nem tette volna meg, és mások elõtt kitálalva a dolgokat kezdett volna vele üvöltözni. Ez persze még az elõzõ hajón álló tézis volt…Itt, az Öreglányon tapasztalt, és korrekt vezetés vitte hátán a dolgokat…

Röviddel a jelenet után az ügyeletes kinyitotta a cellát, Frosty pedig felkapta az ágyról a kabátját, és öles léptekkel indult meg Exodus után.
- Százados, kísérjen el a leszállóöblökhöz, ugyanis egyelõre a pilóták nem tudnak landolni. Segítenie kell Graham századosnak megoldani a problémát, én pedig személyesen szeretnék tájékozódni a helyzetrõl!
Hangzott az egyértelmû parancs, melyre a százados bólintott egyet, hogy megértette. Egy pár lépés erejéig tudott csak szótlanul sétálni a felettese mellett.
- Uram! Megtudhatnám, ki támadott meg minket? És ne mondja, hogy kalózok….õk nem ilyen õrültek!
Kérdezte Frosty a felettesétõl, miközben a folyosón szaladgáló személyzet tagjait kerülgette…