-= Prológus - Lángoló égbolt =-

[Ares]

Prológus - Lángoló égbolt

Picon. A Kolóniai Haditengerészet központja, ahol a teljes kolóniai haditengerészeti haderõ parancsnoksága áll. Még senki sem sejti Picon lakosai közül, hogy a kolóniai hadigépezet szíve felé tart egy régen nem látott ellenség inváziós flottája, hogy lángba borítsa Picon kéklõ egét...


//A tamadást megelõzõ órák eseményei ezen a helyszínen játszódnak párhuzamosan a Phoenix csatacsillagon játszódó eseményekkel.//

Folytatása következik...

[Ares]

Prológus: Lángoló égbolt
Picon város - Kolóniai Haditengerészeti Fõparancsnokság
-= Nem sokkal a Cylon támadás elõtt =-

A folyosón haladó katona szapora léptekkel igyekezett célja felé. A vele szembe jövõk, a Fõparancsnokság alkalmazottai értetlenül figyelték az immáron szinte futó zászlóst, aki nem törödve az elé kerülökkel, szinte mindenkit felrelökött az útjából, legyen az tiszt vagy akár civil alkalmazott. A szürke átjáró elõtt, mely az Admiralitás központi épületébe vezetett, két tengerészgyalogos teljesített szolgálatot. Mikor meglátták a folyosón felbukkanó fiatal férfit, aki éppen egy méltatlankodó századost lökött félre, az egyikük elé állt.
- Álljo... - kezdte a tengerészgyalogos õrmester, de az elé felvillantott azonosító kártya, és a zászlós kezében felmutatott "Szigorúan Bizalmas" akta hatására elhallgatott, majd félre állt.
A fiatal tiszt lehúzta az ajtó melletti leolvasón a kártyáját, majd belépett a feltáruló ajtón át az átjáróba, és szinte rohanó léptekkel elindult a Fõparancsnokság tárgyalóterme felé.

[Ares]

Prológus: Lángoló égbolt
Piconváros
-=A Cylon Támadást megelõzõ percek =-

A nap fényes korongja magasan ragyogott a tiszta, felhõtlen égen, a hosszú kilométereken
terpeszkedõ, lüktetõ fõváros felett. Az égig nyúló, üveg és acél alkotta hatalmas felhõkarcolók árnyékában emberek milliói, mint megannyi apró hangya, siettek dolgukra. A várost behálózó légiforgalmi sávokban jármûvek ezrei, mint végtelen hosszú kígyó, rótták útjukat távoli céljaik felé a magas, csillogó épületek között. A város élete mindennapi életét úgy, mint mindig, nap-nap után.

A hömpölygõ tömeggel együtt egy fiatal pár lépett ki kéz a kézben egy óriási bevásárlóközpont széles ajtaján. Arcukon a boldogság ragyogott, mint a lány gyûrûsujján a zöld kövekkel kirakott eljegyzési gyûrû. Megálltak a bejárat mellett, és ajkuk forró csókban egyesült. A mellettük elhaladó idõs, õsz hajú asszony, aki már élete alkonyán járt, megcsóválta a fejét, és egy sóhaj kíséretében haladt tovább, ráncos orra alatt morogva, majdnem beleütközve a vele szemben haladó, két kisgyermeke gyûrûjében érkezõ fiatal asszonyba. Az egyik gyermek, egy kisfiú, akit édesanyjával együtt majdnem elsodort az idõs asszony, megrángatta a fiatal szõke nõ világos, csíkos mintás szoknyájának egyik ráncát, és apró kezeivel a bevásárlóközpont széles kirakatának távoli sarkába mutatott, ahol egy díszes dobozba csomagolt játékautó pihent. A másik gyermek, a bájos arcú szõke kislány, aki édesanyja gyermeki másaként állt mellettük játékosan kinyújtotta nyelvét az elhaladó idõs asszony felé, melynek jutalma egy szülõi rendreutasító, ám szinte csak simogató pofon volt, melyre durcásan legörbültek kicsi ajkai, és keblére szorította pici kezeiben tartott plüssmackóját. Egy középkorú, öltönyös férfi, aki éppen elõttük lépett ki az épületbõl, elmosolyodott a jelenet láttán, és mélyreható tekintete találkozott a fiatalasszony mandulavágású szemeivel, aki felvont szemöldökkel viszonozta a magas, enyhén kopaszodó férfi mosolyát.

Hírtelen mintha minden lelassult volna egy pillanatra. Hosszú, sötét árnyék vetült a tündöklõ város minden utcájára, és a fénylõ napot egy hosszú, sötét felhõ, mely a semmibõl jelent meg, áthatolhatatlanul eltakarta. A csókolózó pár szétvált egymás ölelõ karjából, és ragyogó tekintetüket a sötétségbe borult égre emelték. Az idõs asszony megtorpant, és ráncos arcát a furcsa jelenség felé fordította. A fiatalasszony, és két kisgyermeke elõször értetlenül tekintett egymásra, majd magához húzta szorosan gyermekeit a hírtelen feltámadó erõs szél hatására, mely végigsepert a város utcáin, és mindhárman feltekintettek a tovatûnõ napkorong felé. A férfi lassan követte az asszony és gyermeki pillantását, és arcára félelemmel vegyes döbbenet ült ki. Egyedül õ tudta mi fog következni a temérdek ember közül a széles, népes utcán, ahol ezrek emelték fel fejüket szinte egyszerre a különleges eseményre.

A szürkület hatására felgyúlt fények egyszerre aludtak ki a város minden pontján, teljes sötétségre ítélve a hatalmas települést. A jármûvek egyszerre álltak le mind földön, mind levegõben, megkezdve halálos zuhanásukat a város minden pontján. A homály szinte csak egy pillanatig uralta az egész vidéket, majd hírtelen hatalmas villanás törte meg a sötétség fátylát, és lángba borult az ég Picon felett…