Kolóniai Ûr

[Mark "Ares" Anthon]

I. Fejezet - A Phoenix lángba borul
Végtelen ûr - Kolóniai ûr, egy hét távolságra (FTL nélkül) a Picon kolóniától
CTE. utolsó nap utolsó órák

---

A csel bejött. Az ellenséges vadászok azonnal üldözõbe vették ismét a kolóniai gépeket, amint a nukleáris veszély elmúlt. Ám nem számoltak a csatacsillag elhárító ütegeinek halálos tüzével. Amint a Kék szászad gépei négy irányba kitértek, a Phoenix ütegei azonnal tüzet nyitottak a mögöttük érkezõ Cylonokra. Még célozniuk sem kellett a méhraj módjára érkezõ Raiderekre. Robbanások sorozata világította be a sötét ûrt, szinte egységes tûzfüggönyt alkotva. Ares terve maradéktalanul bevált.
- Szép volt fiúk! - fújt egyet a CAG, majd gépével irányt váltott és beállt a Phoenix mellé ellenség után kutatva. A DRAIDS nem mutatott a közelben egy ellenséges gépet sem - Windhole! Jelentést kérek.
- Nem látunk ellenséges vadászokat uram. - jött a válasz szinte azonnal a pilótanõtõl, majd pár másodpercnyi néma csend következett - Uram! Negatív! Elõzõ jelentés visszavonva! Nagy számú ellenséges aktivitás a második Báziscsillag felöl. Ismértlem...

- 'Szameg! - káromkodta el magát Ares - Ennek sosem lesz vége?... Hallotátok fiúk. Támadó alakzatot...
- Ares! Itt a Phoenix. - halaltszott a pilóták csatornájén Graham százados hangja - A Kék, Vörös és Sárga század vegyen fel védelmi alakzatot a Phoenix körül. Senki és semmi sem juthat át a védõgyûrûn. Ismértlem...
- Vettem Phoenix. - nyugtázta Ares - Támdó alakzat visszavonva. Védelmi alakzatot felvenni. Kék és Vörös századé a bal, Sárga századé a jobb oldal. Hallottátok, semmi sem juthat át!

Ares gépére sötét árnyék borult, amint áthaladt a Phoenix hasa alatt a bal oldalra, és egyenesen szembe nézett a közeledõ Raiderek tömegével, valamint a mögöttük levõ hatalmas báziscsillag fenyegetõ alakjával.
- Készüljetek...Minden századparancsnok! Jelentést! - adta ki a parancsot Anthon õrnagy, majd a HUD-ra tekintett. A lõszerkészlete több mint felét ellõtte, és a gépén több kisebb sérülést jeleztek a mûszerek, de nem volt mitt tenni. A harcnak még nem volt vége, és talán ez még keményebb menet lesz, mint az elõzõ. Sorsuk Kobol Urainak kezében volt...

[Kraal "Sorrow" Mornan]

Sorrow végre, valahára megszabadult a rátapadt rakétáktól, és a vadászoktól... Az űrt megtöltő zárótűz egyszerre megszűnt - mintha csak elvágták volna. A kinetikus ágyúk kerepelését felváltotta az űr néma csöndje... Kraal jobbra-balra kapkodta fejét, hogy megtudja, hová lett egyszerre az összes kenyérpirító. Kicsivel távolabb maga előtt tisztán látszott a Lángoló Szárnyak egységeinek hajtóművei; a pilóta kissé növelte a tolóerőt, és végre elfoglalta helyét az alakzatban. Tekintete azonban még mindig a csillagközi feketeséget pásztázta.
Alakzatbontás! harsant hirtelen a belső kommunikátoron a CAG hangja, Sorrow pedig majdnem frászt kapott a csend után. Túl nagy volt a nyugalom...

Ahogy a parancsnak engedelmeskedve oldalirányú sodródásba vitte a Roncsot, végre megpillantotta a tejfehér csóvát vontató töltetet. Kissé befordította a gépét, így a hasa mutatott a Phoenixnek. A rakéta elsüvített mellette, és a detonáció megremegtette a csatacsillag mellett szúnyognak tűnő Vipert - de pozíciójának hála nem vakította el Sorrow-t.

Aztán újabb parancs... A Lángoló Szárnyak zárt, díszbemutatónak is beillő alakzatban közelítette meg az anyahajó törzsét - majd szétspricceltek, mintha követ dobnának egy méhkasba... és az elhárító ütegek kivégezték az időközben ismét nyomukba szegődött Raidereket.

Röviddel később pedig maga a Báziscsillag is darabokra szakadt szét. Fellélegezni azonban nem maradt idő, hisz támadásba lendültek a másikhoz tartozó vadászok.... Az új parancs: védelmi alakzat. Sorrow szájából keresetlenül buktak elő a szavak, mindenki számára hallhatóan, köszönhetően a kommunikációs rendszernek.

- Őrnagy úr, tartom a pozíciómat! Van valami javaslata, mivel lőhetnénk ezekre?

Bár a megszólalás illetlen volt, főleg egy magasabb rangú tiszttel szemben, de legalább is jogos: a műszerfal kijelzői világosan jelezték, hogy lőszerkészletének mindössze 38%-a áll csupán rendelkezésre... és ezzel bizonyára nem volt egyedül...

[Cylon Flotta]

I. Fejezet - A Phoenix lángba borul
Végtelen űr - Kolóniai űr, egy hét távolságra (FTL nélkül) a Picon kolóniától
CTE. utolsó nap utolsó órák

---

A megmaradt Báziscsillag felé közeledő kolóniai támadó kötelék eddigi zavartalan útja véget ért, több mint háromtucatnyi Raider szállt fel a Cylon anyahajóról, hogy megállítsa és megsemmisítse őket. A Raptorokat kísérő Viperák, azonban már fel voltak szerelve rakétákkal, amelyeket kilőve pillanatok alatt jelentős veszteségeket okoztak az ellenük felvonultatott vadászállományban. Bár, mindez semmist sem számított. Feláldozhatóak. Pótolhatóak. Hasonlóan azokhoz, amelyek a Phoenix elhárító lövegeinek, vagy az anyahajójukat oltalmazó Viperák tüzének martalékává lettek.

Miközben a Csatacsillag a fordulóját hajtotta végre. A Báziscsillag lőtávolba érkezett. A hatszög formájú hajó törzsén lévő fegyverállásokból rakéták tucatjai indultak útnak. Nagy részük hagyományos robbanótöltettel volt ellátva, ám volt köztük nyolc, amely nukleáris volt. Vélhetőleg elég lesz egyetlen egynek becsapódnia a kolóniai hadihajó törzsébe ahhoz, hogy megsemmisítse a veterán monstrumot.

[BS80 - Phoenix]

I. Fejezet - A Phoenix lángba borul
Végtelen űr - Kolóniai űr, egy hét távolságra (FTL nélkül) a Picon kolóniától
CTE. utolsó nap utolsó órák

---

Első ellenfelének pusztulása után a 80as azonosítószámú kolóniai báziscsillag a függőleges tengelye körül, segédhajtóművei valamint még működő hét főhajtóműve felhasználásával forduló manőverbe kezdett. Körülötte az elhárító lövegek csaknem egybefüggő, s szinte áthatolhatatlan tűzfüggönye, valamint a három Vipera kötelék még mindig harcban állt a félelmetes veszteségeket szenvedett, de továbbra is fölényben lévő Cylon Raiderek sáskarajra emlékeztető tömegével.

Ettől az ütközettől nem messze egy másik is zajlott. A Phoenis támadó köteléke átverekedte magát a Cylon Báziscsillag védelmét alkotó vadászokon, s Raptorok kisvártatva megszabadulhatnak azon halálos terheiktől, amelyekkel súlyos károkat okozhatnak a célpontjukban. A feladatuk fő része azonban az lett volna, hogy előbb mérjenek csapást a Cylon hadihajóra, mielőtt az tenné meg ugyanezt az ellenfelére. Ezt pedig nem tudták teljesíteni. A Báziscsillag épp ebben a pillanatban lőtte ki rakéták sokaságát a Csatacsillagra. Közülük nem egy termonukleáris robbanótöltettel volt ellátva. Kétséges volt, hogy a Phoenix ki bírna-e egy újabb, ilyen erejű találatot.

[Darien „Shaver” La’Fitte]

I. Fejezet - A Phoenix lángba borul
Végtelen ûr - Kolóniai ûr, egy hét távolságra (FTL nélkül) a Picon kolóniától
CTE. utolsó nap utolsó órák

---

La’Fitte százados Mk VII-es Viperája folyamatosan „billeget” balra - jobbra. Körülötte mindkét irányból célt tévesztett, fényes-fehér színű kinetikus energialövedékek húztak el. A Kék osztag parancsnokát már csaknem fél perce próbálta a három Cylon Raider lelőni, de nem jártak sikerrel. A kecses, elnyújtott, nyílhegyre emlékeztető kolóniai vadász egyre közeledett a forduló csatacsillag felső elhárító lövegei felé, az üldöző lassítottak. Darien egy röpke pillantást vetett a DRADIS-ára. Úgy tűnt a három „árnyéka” felhagyott a hajszával. Való igaz, a Raiderek lassan leszakadtak a Viperáról, s kettő irányít is módosított. A harmadik, amely az imént a kis köteléket vezette, ellenben két, vélhetőleg célkövető-önvezérlő rakétát indított. Közben a rádiójából eközben a pilóták különféle forgalmazásai közül kihallotta a repülésirányító és a CAG kommunikációját.

„A Kék, Vörös és Sárga század vegyen fel védelmi alakzatot a Phoenix körül. Senki és semmi sem juthat át a védőgyűrűn. Ismétlem…”

„Támadó alakzat visszavonva. Védelmi alakzatot felvenni. Kék és Vörös századé a bal, Sárga századé a jobb oldal. Hallottátok, semmi sem juthat át!... Készüljetek... Minden századparancsnok! Jelentést!”

Shaver ismét csak mással volt elfoglalva, ahelyett, hogy válaszolhatott volna. A hajójának beépített DRADIS kijelzőjére pillantva épp tudatosult benne az ellene indított „fairnek” nem igazán nevezhető támadás. A kijelzőn ugyanis a rakéták két, elképesztően gyorsan közeledő piros „pont” formájában realizálódtak. - A k’va életbe. - Sziszegte a fogai között, miközben előbb egy rövid forszázst adott, majd azonnal hátra bukfencbe kezdett. A kolóniai harci gépeken ez a manőver igazi ínyencségnek számított, hisz a gép a másodperc tört része alatt képes volt végrehajtani. A kunszt befejezésével a százados azonnal szemtől szembe találta magát a közeledő rakétákkal. A gép sebessége szinte a nullára csökkent. Darien ujja keményem meghúzta a gép kinetikus ágyúinak vezérlését végző elsütő billentyűt. A három fegyvercső sárgásszínű lövedékek sokaságát kezdte köpni, miközben a botkormány és a pedálok által vezérelt fúvókák segítségével a gép orrát balra-jobbra billegtette. Előbb a baloldali, majd szinte már veszélyes közelségben a jobboldali rakéta is megsemmisült. La’Fitte a robbanás elől kitérendő felfelé fordította a gépét és azonnal maximális sebességre tolta előre a gázkart. Gyors volt. Gyors, de mégsem eléggé. A rakéta egy szilánkja keményen becsapódott a hajótörzs hátulsó, farok-részébe. A három hajtóműve közül az egyik hajtómű azonnal leállt, a másiknak pedig drasztikusan csökkent a teljesítménye.

A viperazsokénak nem volt ideje a hiba okán merengeni, ugyanis a rakétákat feléje indító Raider, amely vélhetőleg azonos volt azzal, amelyet nemrég eltalált, de megsemmisíteni nem tudott, ismét lőtávolságba ért. Két oldalról érkező rövid sorozat alig fél méterrel kerülte el a Mark VII-es törzsét alulról s felülről, a pilótafülke közelében. Shaver a fúvókák segítségével azonnal éles, a függőleges tengely körüli éles bal fordulóba vitte gépét. A következő ellenséges sorozatok immár szemből közeledett. Az egyik cél tévesztett, ám a másik jó pár lyukat ütött a Vipera jobb szárnyán, a szárnytőnél. A becsapódással egy időben ismét felugattak a Vipera fegyverei. A Cylon Raider kisvártatva lángba borult, s fényes csóvává változva haladt el La’Fitte gépe alatt, aki jobbra felfelé tért ki a pillanatokkal később bekövetkezett robbanás végzetes hatósugarából.

Az osztagparancsnok újabb fordulóval ismét a Phoenix felé fordult, amely körül változatlan intenzitással folyt a vad manőverező közelharc. A Cylonok túlereje azonban kiegyenlítődött a kolóniai pilóták ügyessége által. Az elmúlt két év megszámlálhatatlan, gyakorlatozással töltött órája kamatozni látszott. Darien a diagnosztikai kijelzőre pillantott. Az egyes jelzésű hajtómű működésképtelen, a kettes teljesítménye 40-50% között hullámzott. A százados elgondolkozott azon, hogy érdemes lenne e megkockáztatni a hajtómű újraindítását, de végül letett róla. A beindulás mellett ugyanis a felrobbanás is szerepelt az esélyek között. ~ Akkor innentől kezdve kicsit lassabban fog menni. ~ Állapította meg keserűen, miközben a működő hajtóműveiből a technikailag lehetséges legnagyobb teljesítményt és ez által a legnagyobb sebességet próbálta kipréselni. A hajtóművei mellett a másik problémát a vészesen csökkenő lőszerkészlet jelentette. A javadalmazásnak már csupán a 21%a állt rendelkezésre. A Phoenix és a körülötte hadakozó Viperák és Raiderek felé közeledve ismét lehetősége nyílt zavartalanul rádióforgalmazásba kezdeni.

- Ares, itt Shaver! Még mindig megvagyok, de elég vacakul állok lőszerrel. Eléggé elszakadtam a Phoenixtől és az osztagtól. Egy időre kivívtam magamnak a kenyérpirítók megkülönböztetett figyelmét. Közeledek a védőgyűrű felé. Ott mi a helyzet. - Ömlesztette be néhány mondatba a legfontosabb jelentenivalóit, az általánosságban szófukar pilóta. Szánt szándékkal kihagyta a gépét ért elhanyagolható komolyságúnak a legkevésbé sem nem nevezhető találatokat.

[John McNeal]

I. Fejezet - A Phoenix lángba borul
Végtelen ûr - Kolóniai ûr, egy hét távolságra (FTL nélkül) a Picon kolóniától
CTE. utolsó nap utolsó órák

---

- Ares, itt Guard. Nem állunk fényesen. Nyolc gépünket lelõtték, a megmaradtakból kettõ komoly, a többi kisebb találatot kapott. A veszteségek ellenére a fiúk kitartanak! - jelent a CAG-nak a Vörös osztag parancsnoka.

Közben Dringerrel és Eagle-el egy kötelékben repülve Raven éppen átnézte a rendszereket. Mûködtek egyenlõre, de ez valahogy nem vidította fel. A hajótesten elért Cylon találatok alaposan odavágtak a Vipernek. A bal stabilizátor félig kiment, így nem egyszer dölt ki balra a gép, amit Ravennek korrigálnia kellett. Ráadásul az egyik hajtómûve is vacakolni kezdett vele a nemrég beszerzett találattól. Tekintete a lõszer mennyiségét jelzõ képenyõre siklott. A rövid sorozatok ellenére a lõszerkészlet 30%-ra csökkent. Tudja a fene, hogy elég lesz-e.

Raven tekintete a radarképenyõre terelõdött. Újabb hullámnyi Cylon támadó közeledett feléjük. A fiatal pilóta megcsóválta a fejét. Újra kezdik elõröl. Megint a lerohanó taktikát alkalmazzák. Nem tanulnak a hibáikból ezek az átkozott gépek. Nem veszik észre, hogy a vesztükbe rohannak. Az egyik báziscsillaguk és a róluk indított gépek sorra odavesztek, de õk csak jönnek. Raven bízott benne, hogy hamarosan elveszik a Cylonok kedvét a megondolatlan támadásoktól.

John és két szárnyembere ujjai megfeszültek a tüzelõ gombon, kinetikus lövedékeket küldve a közeledõ Cylonok felé. A 3x3 kinetikus ágyú ösztüze négy Cylon küldött a pokolra, míg a Cylonok közel nem értek a védelmi alakzatba fejlõdött Viperekre, hogy átküzdjék magukat rajtuk. A három pilóta felvette a harcot a támadókkal.

[Mark "Ares" Anthon]

I. Fejezet - A Phoenix lángba borul
Végtelen ûr - Kolóniai ûr, egy hét távolságra (FTL nélkül) a Picon kolóniától
CTE. utolsó nap utolsó órák

---

Tekintetét a HUD és a mûszerfal közé helyezett fényképre fordította. Felesége csillogó mosolyát megörökítõ képet vastag kesztyûvel védett kezének mutatóujjával lágyan megérintette, és lassan végighúzta a fényes felületen. Nem volt ideje a jövõn gondolkodni, mikor már a jelen is kétségessé vált számukra. Egy utolsó pillantást vetett még a képre, majd erõsen megmarkolta a botkormányt, és elfoglalta helyét a Phoenix hosszú árnyékában, szemben a rohamosan közeledõ, darázsrajként lecsapó megszámlálhatatlan Cylon vadásszal, és a nyomukban érkezõ tucatnyi rakétával.

- Ares, itt Shaver![/b] - futott be elsõként a kék raj parancsnokának válasza - Még mindig megvagyok, de elég vacakul állok lõszerrel. Eléggé elszakadtam a Phoenixtõl és az osztagtól. Egy idõre kivívtam magamnak a kenyérpirítók megkülönböztetett figyelmét. Közeledek a védõgyûrû felé. Ott mi a helyzet?"[/b]
- Vettem százados! Hamarosan teljes támadás alatt leszünk. – válaszolta a CAG hadarva – Próbáljon meg csatlakozni osztagához. Menni fog?

- Õrnagy úr, tartom a pozíciómat! Van valami javaslata, mivel lõhetnénk ezekre? – érkezett szinte azonnal Sorrow formabontó bejelentkezése. Ares jelen körülmények között nem foglalkozott a sem a hangnemmel, sem a mondat kissé irónikus tartalmi mondanivalójával, ám nem hagyhatta válasz nélkül a fiatal hadnagyot.
- Mindennel, amink csak van hadnagy! Teljesítse a parancsot! Ares vége. – többet nem mondott, hiszen a kialakult helyzet magáért beszélt. Sorrow remek pilóta volt, ám a fegyelem nem volt az erõssége, még távolról sem volt mintakatona. Jelen körülmények között mindez nem számított, csak az, hogy a legjobbak között állt.

- Ares, itt Guard. [/b] – jelentkezett be végül a vörös raj parancsnoka - Nem állunk fényesen. Nyolc gépünket lelõtték, a megmaradtakból kettõ komoly, a többi kisebb találatot kapott. A veszteségek ellenére a fiúk kitartanak!
- Vettem Guard! – válaszolt Anthon õrnagy – A súlyosan sérült gépek landoljanak, a többiek legyenek készenlétben! Ares vége.

- Ares, itt Thomson ezredes. – hallatszott a rádión keresztül az elsõtiszt mély hangja - A helyzetünk meglehetõsen komoly. A megmaradt báziscsillag rakétákat lõtt ki ránk. Ön is láthatja a DRADISon, hogy rengeteg célpont tûnt fel. Több nukleáris rakéta is van köztük, és a Phoenix nem bír ki több nukleáris rakéta becsapódást. A maguk feladata, hogy leszedjék a rakétákat. Csak magukra számíthatunk, Ares! Jó vadászatot![/b]
- Vettem ezredes! Mindent megteszünk, amit csak lehet! – vágta rá azonnal Ares, és a DRAIDS-re pillantott ismét, mely csak egy egységes vörös masszának jelölte a közeledõ gépeket és rakétákat – Nem tudom megkülönböztetni a nukleáris rakétákat uram, elfedik a jelüket a Raiderek…

A Cylon Raiderek, és a rakéták hihetetlen sebességgel közeledtek a Phoenix, és a körülötte védelmi alakzatot felvett Viperek felé, akik teljes készültségben várták az ellenséget. Minden egyes tüzér a csatahajó fedélzetén, minden egyes pilóta a vadászgépek pilótaülésében feszülten várt, hogy a cylonok lõtávolságba érkezzenek. Ares szemei összeszûkültek, mikor a radar képernyõje egyre közelebb jelezte a vörös, villogó masszaként közeledõ megszámlálhatatlan ellenséges gép, gyûrûbe fogva a több tucatnyi rakétát.

- Windhole! Azonnal keressék a nukleáris töltetek jelét! – adta ki a parancsot a CAG a kék század Raptorjának.
- Vettem fõnök! – válaszolt a fiatal pilótanõ kellemes, búgó hangja a maga megszokott nyugodtságában.
- Vörös, és zöld századnak! – folytatta sietve Ares - Cél az ellenséges vadászok! Nyissanak utat Windhole által megjelölt robbanófejek felé! Fedezzenek bennünket! … Sárga raj! Amint lõtávolba érnek a báziscsillaghoz, azonnal tüzeljenek mindenükkel ami van és segítsenek a vörös és zöld rajnak! Kék század! Cél a megjelölt rakéták. Egy sem juthat el a Phoenixig!

A Lángoló Szárnyak a legkeményebb feladatot készült teljesíteni, melyet valaha is kapott. Mark tudta, hogy csekély az esélyük a tucatnyi rakéta befogására és semlegesítésére, melyben a legnagyobb ellenségük jelenleg az idõ volt, mely vészesen fogyott minden egyes lélegzetvételnél, minden egyes mozdulatnál. Ennek ellenére minden pilóta a századában akár élete árán is a parancs végrehajtására koncentrált. Egy nagy család voltak, mind így együtt, és mindannyian a kolóniák védelmére esküdtek fel. A háború kitört, nem fért hozzá kétség, és ezáltal eljött az ideje, hogy esküjüket minden áron teljesítsék...
[/color]

[Darien „Shaver” La’Fitte]

I. Fejezet - A Phoenix lángba borul
Végtelen ûr - Kolóniai ûr, egy hét távolságra (FTL nélkül) a Picon kolóniától
CTE. utolsó nap utolsó órák

---

„Vettem százados! Hamarosan teljes támadás alatt leszünk. Próbáljon meg csatlakozni osztagához. Menni fog?” – Hallatszott a repülésvezető hadarása Shaver rádiójából. Az őrnagy, repülés közben rádión koordinálta a három, a csatacsillagot védő osztag tevékenységét az osztagparancsnokokat utasítva, miközben egyidejűleg maga vezette a kék századot. Azt az egységet, amelyet vezetni elméletileg, La’Fitte százados feladata lett volna, ám ő pillanatnyilag saját gépét sem tudta megfelelően irányítani. Az iménti károsodás, melyet a felrobbant Raider szétrepülő maradványai okoztak a Mark-VIIes Vipera farok részében és hajtóműveiben, komolyabb problémát jelentett, mint azt előzetesen

- Vettem Ares! Persze, hogy menni fog, bár a madaram egy kissé lesántult. – Válaszolta határozottan a CAG-nek. Válasza más körülmények között hihetetlenül nevetségesnek hangozhatott volna, ám most egyik pilóta sem ért rá, hogy ezt a képzavart, mely szerint ki látott már sánta kígyót, szóvá tegye.

Darien a fogát szívva, minden erejét megfeszítve próbálta ellensúlyozni saját testi erejével, a pedálokban és a botkormányban támadt, s egyre erősödő vibrációt. A HUD-on az egyik állapotjelzőn többsornyi vörös színben pompázó hibaüzenet jelent meg. A nehézkesen irányítható géppel egy egyszerű forduló végrehajtása is pilótát próbáló feladat volt. A még működőképes másfél hajtómű össztolóereje nem biztosította azt a sebességet, amelyet kellett volna. Az üzemanyag mennyiség állapotkijelzőjére pillantott. Eddig sem spórolt a tyliummal, így a kijelző szerint alig több mint félig volt a tank.

- Rövidesen felzárkózok, - mondta maga elé ~ vagy felrobbanok. ~ tette hozzá gondolatban az eshetőséget. Ezt a kockázatot azonban vállalnia kellett, ugyanis társainak szükségük volt rá. Megmarkolta a gázkart, egy rövid fohászt mormolt Kobol Uraihoz, majd megnyomta az utánégető kapcsológombját. A Vipera a várakozásnak megfelelően meglódult. ~ Ez az, csak szét ne ess nekem. ~ Drukkolt magában.

A sérült Mk-VIIes felgyorsult, és pillanatok alatt megérkezett a Phoenix fölé. Shaver elengedte az utánégető gombját, aztán megforgatta a hosszanti tengelye körül a gépet, a manőver nem sikerült olyan szépre, mint azt tervezte. A gép a lassú orsó helyett, egy szabálytalan pályagörbét írt le alig ötvenméternyire a Csatacsillag felett. Darien ezen fordulat alkalmával kitekintett a pilótafülke ablakán. A saját szemével akarta látni, s átlátni a helyzetet, mert nem elégedett meg azzal, amit a DRADIS mutatott. Az ellenséges gépek támadóhulláma megsemmisült. A Phoenix átmenetileg biztonságban volt. Midőn ismét egyenesbe hozta a gépét, s pillantása a radarernyőre esett, elakadt a lélegzete. Több tucatnyi új objektum tűnt fel a Cylon Báziscsillag felől, s nagy sebességgel közeledtek. Már épp szóvá akarta tenni, amikor a rádióforgalmazások közül, mintegy kiemelkedve, meghallotta az XO jellegzetes, mély hangját.

„Ares, itt Thomson ezredes. A helyzetünk meglehetősen komoly. A megmaradt báziscsillag rakétákat lõtt ki ránk. Ön is láthatja a DRADIS-on, hogy rengeteg célpont tûnt fel. Több nukleáris rakéta is van köztük, és a Phoenix nem bír ki több nukleáris rakéta becsapódást. A maguk feladata, hogy leszedjék a rakétákat. Csak magukra számíthatunk, Ares! Jó vadászatot!”

A hallottak hatására összeszorult a gyomra. A feladat, amellyel az ezredes megbízta őket, a lehetetlen volt. Már maguknak a rakéták elfogása is nehéz volt, ám kiválasztani közülük a nukleáris töltetűeket, az már-már lehetetlen volt. A Cylon Raiderek újabb hulláma, valamint a rakéták gyorsan közeledtek a 80-as számú csatacsillag felé. Nagy nehezen irányba állította a sérült Viperáját. Egy pillanat erejéig átfutott az agyán a szándék, hogy a vörös raj súlyosan sérült gépeinek pilótáihoz hasonlóan, ő maga is térjen vissza a „madárfarmra”. Ezt azonban azonnal el is vetette. Sérült gépével manőverezni is nehéz volt, leszállni, valószínűleg lehetetlen lesz. Megrázta a fejét, hogy megszabaduljon saját sorsa felett érzett aggodalmas gondolataitól. Ismét Anthon őrnagy szavait harsogták a rádiójának a hangszórói.

„Windhole! Azonnal keressék a nukleáris töltetek jelét! ... Vörös, és zöld századnak! Cél az ellenséges vadászok! Nyissanak utat Windhole által megjelölt robbanófejek felé! Fedezzenek bennünket! … Sárga raj! Amint lõtávolba érnek a báziscsillaghoz, azonnal tüzeljenek mindenükkel, ami van és segítsenek a vörös és zöld rajnak! Kék század! Cél a megjelölt rakéták. Egy sem juthat el a Phoenixig!”

- Itt Shaver, vettem CAG. – válaszolta röviden, majd egy újabb, néhány másodperces utánégető begyújtással a Kék század alakzatának szélére helyezkedett. - Felzárkóztam a formáció bal szárnyára. Kapjuk el őket. - Mondta elszántan. Arcán közben egy keserű mosoly suhant át. Tudta, hogy a sérült, manőverezésre csak korlátozottan képes gépével egy gyorsan mozgó, kis célpontot kilőni, mint amilyen például egy rakéta, igen csekély esélye van. A többi rakéta, valamint a Cylon Raiderek elől kitérni, pedig csak Kobol Urainak segítségével sikerülhet. La’Fitte százados nem volt különösebben vallásos, ám a szükség óráiban akár csak más kevésbé hívő emberek, ő maga is az Istenekhez fordult támaszért és segítségért. A hithez, mely tartotta benne a lelket, s emlékeihez, melyek erőt adtak neki. Lelki szemei előtt sorra megpillantotta kedvese, húga, s szülei arcát. Mellettük eszébe jutottak a Phoenixen szolgáló ismerősök, s jó barátok, akiknek élete társai és az ő ügyességétől, gyorsaságától függ.

Darien sosem futamodott meg a kihívások elől, és most sem állt szándékában elkezdeni. Kész volt életét áldozni a csatacsillag legénységéért. Kész volt arra, hogy utolsó kinetikus lövedékének kilövése után akár ütközéssel akadályozza meg, hogy az ellenség tömegpusztító szerkezeteinek valamelyike célhoz érjen…

[Kraal "Sorrow" Mornan]

I. Fejezet - A Phoenix lángba borul
Végtelen ûr - Kolóniai ûr, egy hét távolságra (FTL nélkül) a Picon kolóniától
CTE. utolsó nap utolsó órák

---

Sorrow talán végtelenül cinikusnak, sőt, mi több, nyeglének, nemtörődömnek, hanyagnak tűnhetett máűsok szemében. Azok közé a típusú katonák közé tartozott, akik láttán gyakorlatilag bármelyik tiszt tenyere viszketni kezdene. Kraal pedig nem csak tisztában volt ezzel, de alaposan ki is használta... különben olyan rettenetesen unalmas lenne a csatacsillag fémfalai közti út...

Hisz nincs ott Sharon, aki a nevetésével is el tudja űzni minden gondját, aki egyetlen ölelésével jókedvre deríti, és csípőtechnikájával még egy holtat is felkeltene a sírból...

... de mindezen különcségek ellenére, Sorrow remek katona volt. Nem azért szált szembe feletteseivel, mert rühellte őket... ő egyszerűen ilyen volt.

És most, a parancsra, teljes tudatában annak, hogy vége, ennyi volt, ma találkozik az istenekkel, bukófordulóba rántotta a gépét, és a rakéták vektorával ellentétes irányban haladva jött ki belőle. Elég volt egy futó pillantást vetnie a miniatűr DRADISra a műszerfalán: az egész monitort betöltő rakétaraj magvadult méhek fellegére emlékeztetett, és közöttük tucatnyi, színes folt jelezte azokat, melyet hasadóanyaggal töltöttek meg.

A Roncs vadul cikázott be az első rakéták közé, kinetikus ágyúiból forró ólmot szórva a közeledő robbanófejekre. A műszerfalon az egyik kijelző lassan vörösre váltott, ahogy a számláló visszafelé pörgött.

LŐSZERTARTALÉK: 37%...36%...

[John McNeal]

I. Fejezet - A Phoenix lángba borul
Végtelen ûr - Kolóniai ûr, egy hét távolságra (FTL nélkül) a Picon kolóniától
CTE. utolsó nap utolsó órák

---

- Értettem CAG! - érkezik a megerõsítés Ares szavaira, majd Guard az osztaghoz intézte szavait - Spice, Danger, ti jeleztétek, hogy súlyos találatot kaptatok. Azonnal váljatok le az alagzattól és landoljatok a Phoenix-en!
- Na de uram... - szolt az egyik pilóta.
- SEMMI DE! - kiáltott úgy a mikrofonba Guard, hogy az osztag tagjainak csöngeni kezdett tõle a füle. - A CAG utasítását közöltem. Azt akarjátok, hogy kettõvel több embert gyászoljunk?! Indukjatok vissza a hajóra, vagy én rugdoslak oda titeket!!!
A két viper pilóta, ha kelletlenül is, de levállt a vörösök alakzatából és útnak indult az anyahajó felé. A két visszafele tartó pilóta lelkét a bûntudattal vegyített szomorúság mardosta. Hátrahagyni a bajtársakat... egyes osztagoknál ez még a halálnál is rosszabb.

John szemével követte, ahogy két bajtársa elindul az egyenlõre biztonságot jelentõ Phoenix felé. Újra átnézte a rendszereket. Úgy látta, hogy, ha még hajszál híjján is, de a harca még alkalmas volt. Habár még egy találat és... de hát ez benne van a pakliban. Nem sokra rá újabb parancs érkezett.
- Figyelem emberek. Ezek a szemetek nukleáris rakétákat lõttek felénk. Egyenlõre még a Cylon vadászok mögött vannak, de elég gyorsan közelednek felénk. A sárgáknak és nekünk kell utat nyitni feléjük, hogy idõben leszedhessék õket a kék srácok. Bontsátok fel a háromszög alakzatokat. Nyílhegy formációban repülünk ellenük.
A Vörös osztag formációja felbomlott, majd az osztag egy nyomott V alakzatba fejlõdött.

A Vörös osztag bevethetõ gépeinek száma megfelezõdött, vagyis már csak tíz Viper volt képes felvenni a harcot a szembe érkezõ, nem kis túlerõben levõ Raiderekkel. Rendes körülmények között a pilótákon elkeseredettség és levertség lett volna úrrá. Ám ez az osztag más volt. Készek voltak az utolsó csepp vérükig harcolni annak érdekében, hogy megvédjék a Phoenixet, és a rajtuk tartózkodó többi kolóniait. A Vörös osztag, karöltve a sárgákkal hamarosan lõtávolságba ért, majd a kinetikus lövegek pusztító sorozatokat kezdtek okádni a Raiderek sorai felé.

[Cylon Raider]

Fejezet - A Phoenix lángba borul
Végtelen ûr - Kolóniai ûr, egy hét távolságra (FTL nélkül) a Picon kolóniától
CTE. utolsó nap utolsó órák

---

A Cylon Báziscsillagról indított második támadóhullám, mely Raiderek százait jelentette, s amiket az indított hagyományos és nukleáris töltetű rakéták követtek, azonnal lecsaptak a Phoenix azon Viperáira, melyeket azzal a céllal indítottak feléjük, hogy legyőzzék őket, s utat nyissanak a rakétákat támadó Vipera csapatnak. A Cylonok egy része tört alakzatban zúdultak a számbeli hátrányban lévő kolóniai vadászokra.

A Csatacsillag vadászosztályának vörös és sárga köteléke kisvártatva súlyos közelharcba került. A Raiderek, tanulva az előzőek hibáiból más stratégiát választottak. Eddig egyenként, vagy kisebb csoportokban támadták a Viperákat. Most azonban teljesen kihasználták, hogy közel tizenötszörös túlerőben voltak. Egy részük a kolóniai vadászok közé repült szemből, majd midőn átrepült közöttük, s egyik-másik mögé bevágott egy, vagy akár több kolóniai vadász, azonnal menekülni kezdtek. Míg a kolóniaiak az üldözéssel voltak elfoglalva nem, vagy csak túl későn észlelték, hogy kelepcébe csalják őket. A meglepetésszerű támadás nem hátulról, vagy oldalról érkezett, hanem alulról..

Alulról, a holt térből, ahova a pilóták sem szemmel, sem a gép műszereinek segítségével se láthattak. A manőverező harc kezdetét követően alig fél perc alatt három Vipera is megsemmisült. Köztük a Vörös kötelék parancsnoka is, aki szintén egy ilyen, emberi szemmel nézve aljas támadás következtében halt hősi pilótahalált.

John McNeal alhadnagy, aki épp egy előtte manőverező Raidert próbált célba venni, egyszeriben azt érezte, hogy gépe megrázkódik, méghozzá alulról érkező becsapódások következtében. Ösztönösen irányt változtatott, de a gép törzse és egyik szárnyát így is több találatot kapott. A sérült szárnyon lévő kinetikus gépágyú működésképtelenné vált. Az iménti találatok valószínűleg fontos vezetékeket lőttek el. A következő pillanatban Revan gépe mellett, egy Cylon Raider bukkant fel, amely függőlegesen felfelé repülve, csaknem lemetélte a Vipera másik, még sértetlen szárnyát…

[BS80 - Phoenix]

Fejezet - A Phoenix lángba borul
Végtelen ûr - Kolóniai ûr, egy hét távolságra (FTL nélkül) a Picon kolóniától
CTE. utolsó nap utolsó órák

---

A Phoenix, melyet a felé közeledő, a Báziscsillagról indított rakéták miatt a végveszély fenyegetett, néhány pillanattal azelőtt, hogy a rakéták, melyek átjutottak a hősiesen küzdő vadászok között, elérték és megsemmisítették volna, egyszeriben, minden előzetes figyelmeztetés nélkül, egy fényes villanás kíséretében eltűnt. A közelében harcoló pilóták közül, akiknek volt egy szabad pillanatuk, s épp elkapták a pillanatot, azonnal megérthették a történteket. A BS-80 jelzésű csatacsillag FTL ugrást hajtott végre.

Azon pilóták számára, melyek csak annyit, vagy még annyit sem láthattak, hogy a csatacsillag, melyet védelmezni próbáltak egyszerűen eltűnt, ezt a tényt nyílván épp olyan meglepőnek találták, mint ahogy a Báziscsillag és a rajta szolgálatot teljesítő Cylonokat is meglephette, hogy koros, s talán lebecsült ellenfelük, pontosan mögöttük jelent meg, méghozzá lőtávolságon belül. A helyzet, mely az imént még győzelemmel kecsegtette a Cylonokat egyik pillanatról a másikra a vereség szélére sodorta őket.

A csatacsillagról indított támadókülönítmény átverekedte magát a báziscsillagot védő Raidereken, s abban a pillanatban lépett akcióba, hogy a csatacsillag megjelent a Cylon hajó mögött. Immár elég közel voltak. útjukra engedték valamennyi rakétájukat, melyek aztán alig néhány másodperccel később kíméletlenül becsapódtak a fényes hatszögletű alakzatra emlékeztető hajótestbe. A becsapódó töltetek robbanásai, s az azokat követő néhány másodlagos robbanás, rettentően megrázták a hajótestet. Most már csupán a Phoenix ágyúin múlt, hogy végezzenek az ellenséggel.

[Cylon Flotta]

Fejezet - A Phoenix lángba borul
Végtelen ûr - Kolóniai ûr, egy hét távolságra (FTL nélkül) a Picon kolóniától
CTE. utolsó nap utolsó órák

---

A Báziscsillag azon rakétái, melyeket a kolóniai vadászok nem tudtak lelőni, végül célpontjuk elugrásával tovább folytatták útjukat a messzeségbe. A végzetesnek és biztosnak tekintett győzelem egy pillanat alatt fordult vereségbe. A Phoenixről indított gépek támadása, az általuk okozott jelentékeny károsodások, valamint a csatacsillag FTL ugrása, majd a Báziscsillag mögötti felbukkanása váratlan fordulatot eredményezett, az immár lejátszottnak, és eldőltnek tekintett küzdelemben. Cylon hadihajó a Viperák és Raptorok támadását követően azonnal fordulóba kezdett, hogy tűz alá vehesse a mögéje került ellenfelét, melynek ágyúi bármelyik pillanatban megsemmisítő tüzet zúdíthatnak feléje.

Valamennyi bevethető Raiderük harcban állt, így nem tudtak újabb egységeket indítani a csatacsillag ellen. Immár nem maradt más, mint hogy a két gigászi méretű, egyaránt sérült hadihajó megmérkőzzön egymással. A korszerűbb, s nagyobb tűzerővel bíró Cylon hajó hadászati szempontból egyértelműen fölényben volt. Ez az előny azonban semmit sem jelentett a kolóniai hajó stratégiai előnyével szemben. A Phoenix ugyanis ideális támadó pozícióban volt. A Cylon báziscsillag szinte tökéletes, s ami ennél is fontosabb, védtelen célpontot nyújtott a koros, évtizedek óta szolgálatban álló kolóniai ellenfelének.

[John McNeal]

Fejezet - A Phoenix lángba borul
Végtelen ûr - Kolóniai ûr, egy hét távolságra (FTL nélkül) a Picon kolóniától
CTE. utolsó nap utolsó órák

---

A Vörös osztag pilótái, karöltve a sárgákkal dacoltak az ellenséges túlerõvel, de nem vették észre, hogy milyen cselszövés készül ellenük. A Raiderek elszáguldottak mellettük, majd néhány utánuk fordult. Dolgukat téve a Vörösök felvették a harcot az özönlõ, többszörös túlerõben levõ Raiderekkel. Már kezdtek belemelegedni a harcba, amikor beütöt a katasztrófa. Az orvul támadó, alulról érkezõ Raiderek végeztek három ellenük felvonuló Vipert a két osztagból. A vörösöket hidegzuhanyként érte a támadás, és nem csak az, hogy ezek az alattomos szemétládák alulról érkeztek...

Raven szeme láttára robbant atomjaira az osztagparancsnokának gépe. De ezzel a balszerencsének nem volt vége. Õt is érte egy ilyen támadás. Miközben már kis híján célkeresztre tudta volna a következõ áldozatát, az egyik mocsokos alulról jövõ õt nézte ki trófeának. A cylon által kilõtt kinetikus lövedékek a jobb szárnyon és a hajótörzsön is károkat okoztak. A találatok, melyek a jobb szárnyat érték, kiiktatták az ott ágyút, így most már Ravennek csak két ágyú állt rendelkezésére. Ha ez nem lett volna elég, a támadós olyan közel zúgott el mellette, hogy kis híján letépte a bal szárnyat.
- Hogy Zeusz villámozna beléd! - ordította torka szakattából.
Ritkák voltak Raventõl az ilyen kitörések, de a harc kezdte kihozni belõle a kevésbé ismert énjét... és az csak az õ kárát okozhatja. Nagy nehezen, de sikerült megfékeznie azt, hogy dühében tombolni kezdjen. A józan ész egyenlõre még õt segítette.

A tény, hogy a Vörös osztag elvesztette vezetõjét, sokkolta a pilótákat. Guardban nem csak egy tisztet vesztettek el. Õ volt a legjobb az osztagon belül, emelett repülési stílusa és taktikai érzéke sokakat elkápráztatott. Elvesztése hatalmas érvágás volt a vörösöknek. Mielött még a Vörös osztag eszét vesztette volna, újabb hang érkezett a rádión.
- Vörösök, itt Eagle, átveszem a vezetést. Szervezõdjetek hármas védekezõ csoportokra. Figyeljetek lefele is, nehogy valakit megint elvigyen egy ilyen támadás! Szedjétek össze magatokat, közel van már a vége.
Thomas ,,Eagle" Mortenson volt a másodvezetõ Guard után, a maga hadnagyi rangjával. Ugyan nem õ volt a legjobb pilóta az osztagban, de céltudatosságával és vezetõi képességeivel nem egy társát múlta felül. Guard elestével rajta volt a sor, hogy az osztag élére álljon, és ne hagyja szétfutni bajtársait. Kötelességéhez híven Eagle értesítette a C.A.G.-ot.
- Ares, itt Eagle a Vörös osztagból. Guardot elvesztettük, átvettem az osztag irányítását, vége.

Raven, miután feleszmélt a támadásból, újra a harcra kezdett koncentrálni. Jól tudta, hogy gépe több sebbõl vérzik, és hogy akár a legkisebb találat is örökre végetvethet a gépének, de õ nem adta fel. Jól tudta, hogy ha menekülni is próbálna, sérült gépével nem juthat messzire. Nem volt FTL meghajtó a Viperen, így a menekülési esélyének százaléka alulról verte a nullát. Állított a lõszerelosztáson, ezzel megakadályozva, hogy a sérült jobb löveghez újabb lövedékek érjenek, ezzel, elpocsékolva a kincset érõ lõszert. Kis öröm volt, de azzal, hogy elvesztette a jobb löveget, most megtakarított némi lõszert, ami még a késöbbiek folyamán jól jöhet. Már ha fel tudja használni. Szabad szemmel alig látta társait, így a radarjára kellett támaszkodnia, miszerint Dringer és egy másik pilóta nem messze tõle dacol a Cylonokkal. Elindult feléjük. Idõközben a Phoenix az FTL hajtómûvének köszönhetõen a megmaradt báziscsillag mögé ugrott.
,,Tartsatok ki barátaim" - futott végig az agyán, majd utána megszólalt. - Poseidon, kérlek, segíts át engem ezeken a megpróbáltató perceken.

[Mark "Ares" Anthon]

I. Fejezet - A Phoenix lángba borul
Végtelen ûr - Kolóniai ûr, egy hét távolságra (FTL nélkül) a Picon kolóniától
CTE. utolsó nap utolsó órák

---

- ”Itt Windhole! Warthog bejelöli az eddig felfedezett nukleáris rakétákat!” – szólalt meg nyílt csatornán a Raptor pilótája. Windhole, azaz Catrine Astaron az egyik legtehetségesebb Raptor pilóta volt, akivel eddig találkozott. Akár Viper pilótaülésbe is betehette volna formás hátsóját, ám a lány mégis a Raptor mellett döntött. Warthog, azaz Jon Kliger, Astaron hadnagy elektronikai tisztje csendes alak volt, amolyan magának való fickó. Mindenkivel megtartotta a távolságot, szinte senkit sem engedett közel magához. Nem is volt sok barátja, igaz ellensége sem akadt a legénység tagjai között. Egyedül talán Astaronnal szokott hosszasan beszélgetni, amolyan lelki társaknak nevezték egymást. Kiváló párost alkottak.

Minden pilóta DRAIDS-én egyszerre villantak fel vörös fénnyel a nukleáris rombolófejjel ellátott cylon rakéták. Túl sok volt, több annál, mint amivel a kolóniai vadászok meg tudtak volna birkózni. Anthon õrnagy egy pillanatra becsukta a szemét. Nagyot sóhajtott. Tudta, a Phoenix menthetetlen. Mindent tõlük telhetõt megtettek a hatalmas túlerõvel szemben, de az ellenség technikai és létszámbeli fõlénye végül maga alá gyûrte õket. Nem, nem hajlandó feladni, amíg egyetlen emberi szív is dobog ezen a kietlen, halvány csillagok hideg fénye övezte semmi közepén.

- Itt Ares! Minden pilótának. – szólalt meg végül. Minden pilóta tudta mit akar mondani, minden pilóta látta, hogy a helyzet reménytelen – Kapjatok el annyit amennyit csak tudtok. Elsõdleges célpontok továbbra is a rakéták. Ne remélj kegyelmet! Mi sem kapunk, mi sem adunk!
Ares gépe az élre állt, majd az felforrt a végtelen jeges ûr. Mark megpörgette tengelye körül a gépét, elkerülve a szembõl kilõtt kinetikus lövedékeket, majd egy rövid sorozattal pont szembe találta az elõröl érkezõ Raidert, amely fényes villanás kíséretében vált csillagközi romhalmazzá, akárcsak a mögötte érkezõ magas sugárzási jellemzõket mutató hordozórakéta. Több rakéta is a semmivé foszlott a körülötte biztosításként száguldó cylon gépekkel együtt, de még így is sokkal több maradt a kelleténél, így több rakéta is utat talált a hõsiesen küzdõ Viperek között. Ares tekintete egy pillanatra követte az egyiket, amely már majdnem elérte a kiöregedett csatahajót. Szemei összeszûkültek, és várta az elkerülhetetlen robbanást. Ám mielõtt a rakéta becsapódott volna, a Phoenix egy villanásban eltûnt. Anthon szemei azonnal kitágultak. Megértette mi történt. A csatahajó FLT ugrást hajtott végre. Itt hagyták õket az ellenség martalékának. Azonnal felfogta, a Phoenixnek nem volt más lehetõsége, így kellett tennie. Vagy ugrik, vagy megsemmisül. Kudarcot vallottak, de legalább a vén csatahajó és legénysége megmenekült. Tudta, a Lángoló Szárnyak a végsõkig kitartanak még a Phoenix nélkül is, az utolsó szál emberig…

- ”Ares, itt Eagle a Vörös osztagból. Guardot elvesztettük, átvettem az osztag irányítását, vége.” – térítette észhez Eagle, azaz Firk Gerath hadnagy rekedtes hangja. Még egy kiváló embert veszítettek ezen a véres napon.
- Vettem Eagle. – nyugtázta a CAG, majd nagy levegõt vett – Figyelem, a Phoenix FTL ugrást hajtott végre, egyedül maradtunk... - majd sóhajtott egyet, és tekintete a messzeségbe révedt, amerre a Picont sejtette.