Kolóniai Ûr

[Darien „Shaver” La’Fitte]

I. Fejezet - A Phoenix lángba borul
Végtelen űr - Kolóniai űr, egy hét távolságra (FTL nélkül) a Picon kolóniától
CTE. utolsó nap utolsó órák

---

„Itt Windhole! Warthog bejelöli az eddig felfedezett nukleáris rakétákat!” - Hangzott fel a kék osztag mellé rendelt Raptor pilótájának hangja a nyílt rádiócsatornán.

Shaver, aki ezzel egyidejűleg, alig néhányszáz méterrel arrébb próbálta mindenerejével továbbra is irányban és irányítás alatt tartani a Viperjét, mely a korábban elszenvedett, a hajtóművet és hajtestet károsító találatok miatt ez igazán kemény feladatnak bizonyult. A százados korábban megtehette volna, hogy feladja a harcot és megkísérli a leszállást a Phoenixre, ami a sérült géppel legalább annyira kockázatos, ha nem kockázatosabb, mint a harc folytatása. Valószínűleg senki sem rótta volna meg azért, ha így dönt. Darien La’Fitte azonban igazi harcos volt. Megvolt benne az elszántság, a makacsság és az önzetlenség. Ezeken felül mindazok a talentumok, amelyek remek pilótává tették. Ezen felül tudatában volt annak, hogy jelen esetben minden harcképes gépre és pilótára szükség van. A kék osztag vezetője pedig harcképesnek tekintette magát. Ugyanakkor a döntését az eseményekben beállt végveszélyt hozó fordulat is igazolta. Pillanatnyilag a csatacsillag fedélzete legalább olyan veszélyes hely lett volna, mint a sérült Viper pilótafülkéje.

A gép pilótafülkéjében a DRADIS kijelzőn, hála a Raptor elektronikai tisztjének, megkülönböztetett jelzést kaptak a nukleáris töltetű rakéták. Darien szemi elkerekedtek a látványtól. Közel kéttucatnyi nukleáris rakéta volt a hagyományos robbanófejjel ellátott rakéták között. Ez utóbbiak, nagy számuk miatt legalább akkora veszélyt jelentettek a BS-80 jelzésű csatacsillagra, az előbbiek egyenként. A századosnak nem voltak illúzió. Bármennyit is szednek le, épp elég fog átjutni a hagyományos rakéták közül ahhoz, hogy végzetes károkat okozzanak a hajlott korú hadihajóban. A Viperák és az elhárító lövegek ez ellen az áradat ellen nem védhetik meg a Phoenixet. Valószínűleg minden pilóta, akiket a rakéták elfogásával bíztak meg tudta, hogy a lehetetlen várják el tőlük.

Ebben a hosszúra nyúló, mégis rövidke pillanatban Shaver, a statisztikai esélyeik ellenére, sziklaszilárdan hitt abban, hogy itt és most véghez kell vinnie azt, amit emberileg lehetséges. Sőt, mivel az nem lesz elegendő, jóval többet kell tennie. Vélhetőleg valamennyi társához hasonlóan vélekedett. Meg kell védeniük azt a hadihajót, amely jelen pillanatban az otthonuk. Függtek a csatacsillagtól, ahogy a csatacsillag is függött a vadászoktól. Ezt azonban nem lehet ilyen egyszerűen kifejezni. A Phoenix legénysége a Parancsnoktól az Első tiszten, a CAG-en, a pilótákon, tengerészgyalogosokon, műszaki és karbantartó személyzeten át az utolsó matrózig, a közel háromezer fős személyzet a rendfokozati különbségek ellenére egyetlen, nagy egység, egy család. A legénység tagjai közül az újoncok is alig néhány nap híján, majdnem két éve szolgálnak a csatacsillagon. Őértük kell most mindent megtenni a pilótáknak.

La’Fitte, a nukleáris rakéták beazonosítását követően hátrahúzta a gázkart és a sérült gépből kisajtolható maximális sebességgel a közeledő rakéták felé repült, fittyet hányva a rakéták között és körül ugyancsak közeledő, s még mindig túlerőben lévő Riderekre.

„Itt Ares! Minden pilótának. Kapjatok el annyit, amennyit csak tudtok. Elsődleges célpontok továbbra is a rakéták. Ne remélj kegyelmet! Mi sem kapunk, mi sem adunk!” - Hangzottak Mark "Ares" Anthon szavai. A harci morál egekbe szökkentése céljából keresve sem találhatott volna magasztosabb és jobb szavakat min a század jelmondata.

A CAG gépétől alig néhány méternyire leszakadva Shaver a sérült Viper szabta lehetőségekhez képest óvatos billegtetéssel finoman kormányzott, aztán tüzet nyitott az egyik feléje közeledő rakétára. A kinetikus energialövedékek a másodperc töredéke alatt gyújtották lángra, majd robbantották fel a rakétát, melynek szétrepülő szilánkjai és elszabaduló hője két másik rakétát és egy óvatlan Cylon Raidert is magukkal sodortak a pusztulásba. Darien ujjai ütemes ritmusban húzták el újra és újra a kinetikus ágyúkat működésbe hozó elsütő billentyűt, szinte utat vágva maga előtt. A gép lehetőségeihez képest a lehető legfinomabb manőverekkel kerülte ki a veszélyes közeleségben elhaladó rakétákat. Legnagyobb szerencséjére, és meglepetésére megúszta. Amint áthaladt a sűrűjén megfordította a gépét és egy újabb utánégető begyújtással a rakéták nyomába szegődött és ismét tüzelt. Sikerült kilőnie egy újabb nukleáris töltetűt. A javadalmazott lőszer mennyisége tizenkét százalék alá csökkent.

Mikor túlrepült a rakétákon leállította az utánégetőt. Alig hetvenméternyire volt a csatacsillagtól, orral a csatacsillag felé, s épp egy fordulóba kezdett volna, amikor meglepő, ám végül is megnyugtató látvány tárult a szeme elé. A Phoenix FTL ugrást hajtott végre. Nem gondolta volna, hogy az évtizedek óta szolgálatban álló hadihaj képes erre.

Darien már épp felkiáltott volna, hogy egy cifra káromkodással fejtse ki azon véleményét, miszerint magukra maradtak, ám Kobol Urai másként rendelkeztek. Közvetlenül előtte szinte a semmiből egy Raider tűnt fel, s nyitott tüzet rá. A századosnak célzásra, vagy tüzelésre nem maradt idő, csupán arra, hogy ösztönei által vezérelve, összeszorított fogakkal kitérjen. Nem sokon múlott, hogy a sorozat nem lyukasztotta ki a pilótafülke kabintetejét, a fejével együtt. A villámgyors, bár utólag kissé nehezen kontrollálható kitérőt követően, midőn sikerült visszanyernie uralmát a Vipere felett, Shaver a támadója után kezdett kutatni, de nem látta. Néhány pillanat erejéig amikor szemügyre vehette, hogy rakéták tucatjai száguldanak keresztül az űr azon pontján ahol alig néhány másodperce még a csatacsillag volt, egyszerre érzett örömöt és keserűséget. A Phoenix menekülése, mely szükségszerű volt az ő végzetüknek tetszett.

„Figyelem, a Phoenix FTL ugrást hajtott végre, egyedül maradtunk...” - Tudatosították a CAG szavai minden pilótában azt, amire Shaver maga is rájött.

A Phoenix megmenekülése megérte azt az áldozatot, amit ők, a csatacsillag vadászszázadának pilótái jelentettek. Úgy tűnt, csupán egyetlen feladat maradt számukra. Minél több Cylont magukkal vinni, mielőtt szépen lassan legyűri őket a túlerő. LaFitte százados irányt változtatott és egy Raider után vetette magát. Talán nem ez volt az, amelyik kis híján végzett vele, de ez lehet az, amellyel ő utoljára végezni fog.

[Kraal "Sorrow" Mornan]

Ahogy a nukleáris töltetek közeledtek, az alakzat gyakorlatilag értelmét veszítette. Már nem egymás fedezése, szemmel tartása volt a cél, hanem maga a túlélés, és semmi több. Nem törődve a parancsokkal, Sorrow messze lehagyta a többi Viperát, vadul cikázott a záporozó halál fémtömegében, egymás után lőve szét a tűzterébe kerülő rakétákat.

"Mi sem adunk, mi sem kapunk." mormolta el orra alatt, ahogy a kommunikátorból meghallotta Ares szavait, bár igazából tudatában sem volt, hogy megszólalt... hogy lélegzik... hogy létezik... már csak a rakéták lebegtek testi és lelki szemei előtt is... ha csak egyet is elvét, úgyis mindegy minden. A lőszertartalék egyre csak fogyatkozott, már csak alig több, mint egynegyedével rendelkezett azoknak a töltényeknek, amikkel felszállt. Vörös villanás figyelmeztette a kinetikus ágyúk túlmelegedésére, így gyorsan levette ujját az eddig folxamatosan lenyomva tartott tűzgombról...


... és ebben a pillanatban az egyik megjelölt rakéta elhúzott mellette, alig fél méterrel kerülve el bal szárnyát. Ösztönösen utánarántotta volna a Viperát, de az utolsó pillanatban visszafogta magát. Ha megteszi, a mögötte jövő többi gép is a tűzvonalába kerül... meghagyja a töltetet nekik áldozatul.


„Figyelem, a Phoenix FTL ugrást hajtott végre, egyedül maradtunk...” - közölte hirtelen a CAG a kommba. Kraal felsóhajtott. Végre. A csatahajó megmenekült. A Lángoló Szárnyaknak ezennel vége, már nincs hova menekülni, az egyetlen járható út a küzdelem a halálig... De néhány tucat pilóta élete mit sem számít a Phoenix közel háromezer főnyi legénységéhez képest.

Hát... ha ennyi maradt nekem... én sem adok, én sem kapok. futott át a gondolat a pilóta agyán, miközben a tolóerőt szabályzó kart oly erővel tolta előre, hogy az majdnem összezúzta a műszerfalat. Szájából akaratlanul törtek elő a szavak, a sisakmikrofonnak köszönhetően mindenki számára hallhatóan.

- Pusztuljatok, krómosok! - és a kinetikus ágyúk újra köpni kezdték a forró fémet.

A hajó orra egyenesen a báziscsillagok felé nézett, ahogy áttörte magát a rakétákon, és egyre közeledett a mögöttük érkező Raiderek felé... és a következő pillanatban egy fényes villanás hívta fel magára a figyelmét. Amit látott, alig merte elhinni, és mikor felkurjantott, leplezetlen öröm sütött a hangjából.

- Mindenki, itt Sorrow! Egy óránál a csillag mögött! Nézzétek! - aki odakapta fejét a különc hadnagy kiáltására, még éppen láthatta, ahogy az ellenséges anyahajó mögé ugrott csatacsillag rakétatalálatai nyomán óriási, aranyszín virágok fakadnak a Cylon báziscsillag törzsén.

[Cylon Flotta]

Fejezet - A Phoenix lángba borul
Végtelen űr - Kolóniai űr, egy hét távolságra (FTL nélkül) a Picon kolóniától
CTE. utolsó nap utolsó órák

---

A csatacsillag hatalmas, előrefelé néző kinetikus ágyúi működésbe léptek. Kettesével, gyors egymásutánban kezdték ontani magukból roppant lövedékeiket, melyek kivétel nélkül becsapódtak a báziscsillag hajótörzsébe. Ahogy a hatalmas monstrum fordult, hogy fő fegyverivel tűz alá vehesse ellenségét. Ugyanakkor függőleges tengelye mentén elmozdult, hogy ily módon kiemelkedhessen a rá zúduló lövedékek tűzvonalából. A fordulás és az emelkedés során, az egyik ágyúsorozat szabályosan letépte az neki csillagformát kölcsönző nyúlványai közül, az alsó különállót.

A cylon hadihajó, ezen komoly károsodása következtében eltért pályájától, ám még így is sikeresen végrehajtotta a fordulót és még utoljára több hagyományos rakétát és néhány kinetikus ágyúlövést zúdított ellenfelére, a kolóniai haditengerészet csatacsillagára. A kinetikus lövedékek a hajóorrot pásztázták, míg a kilőtt rakéták sorra Phoenix hajótestének felső részébe csapódtak, sőt a leszállóöblök is kaptak néhány találatot. A BS-80 burkolta több helyen is meghasadt, s kisebb-nagyobb tüzek gyúltak a becsapódások helyén és közelében. A cylonok ez volt az utolsó erőfeszítése, amely arra irányult, hogy saját végzetükről tudomást sem véve megsemmisítsék a Csatacsillagot.

Miközben a tüzek sorra fellángoltak a Phoenixen, a báziscsillagot eltaláló újabb és újabb lövedékek végül belső robbanások láncreakcióját váltották ki, melynek végén a cylon hajó egyetlen hatalmas, vakítóan fényes robbanásban enyészett el.

A Raiderek, amelyek a kolóniai vadászoktól tetemes mennyiségű veszteséget szenvedtek el, és még mindig több tucatnyian voltak, anyahajójukat veszejtve pillanatokon belül, egymás után felhagytak a harctevékenységgel és sorra elugrottak.

[BS80 - Phoenix]

Fejezet - A Phoenix lángba borul
Végtelen űr - Kolóniai űr, egy hét távolságra (FTL nélkül) a Picon kolóniától
CTE. utolsó nap utolsó órák

---

A CIC-ről érkező parancs értelmében a Phoenix fő kinetikus ágyúi pusztító, folyamatos harmonikaszerű mozgásba kezdve félelmetes látványt nyújtó, s nem kevésbé félelmetes sortűzzel árasztották el az előttük lévő báziscsillagot. A tüzérségi megfigyelő, aki a hajótest elülső részén elhelyezett kilátószerű részben, vastag páncélüvegek védelmében helyezkedett el, s összeköttetésben állt a tüzérekkel és a parancsnoki híddal egyaránt, a saját szemével láthatta, hogy az ellenséges hajó függőlegesen kezd elmozdulni, hogy kiemelkedjen a kolóniai hajó ágyúinak tűzvonalából, s egyidejűleg fordult saját függőleges tengelye körül.

A találatok nyomán a Cylon hadihajó egy része leszakadt a hajó törzséről, s ez befolyásolóan hatott a pályájára is. Bár fordulója folytatódott, sőt felgyorsult és szinte véget is ért, középső része visszasüllyedt a csatacsillag lövegei „elé”. A megfigyelő tiszt azt is láthatta, ahogy majd kinetikus ágyúk lövedékei és tucatnyi rakéta hagyja el a Cylon hajó középpontját, és közelednek feléje. Mindezek folyamatos egymásutánban komoly lökéseket okozva csapódtak a Phoenixbe, a hajótestet magát és a leszállódokkokat sem kímélve. A fedélzet több pontján megszűnt az energiaellátás, a folyosókban futó vezetékekből szikrák csaptak ki, és tüzek keletkeztek több helyen is, komoly feladatot róva a karbantartó és kárelhárító egység tagjaira.

A két hatalmas hadihajó látványos és pusztító párbajából mégis a korosabb, statisztikailag esélytelenebb, a Kolóniai Haditengerészet BS-80 jelzésű csatacsillaga került ki győztesen, míg cylon ellenfele a becsapódások és a belsejében végbemenő robbanássorozat hatására egy hatalmas robbanásban enyészett el. Szétrepülő roncsdarabok közül némelyike, a robbanás következében olyannyira nagy kezdő sebességet kapott, hogy jégeső módjára kopogtak a Phoenix burkolatán, de további jelentős károkat már nem okoztak.


A Phoenix négy Vipera osztaga közül a negyedik, mely a „Zöld” megnevezést viselte miután sikeres rakétatámadást hajtott végre a báziscsillag ellen, a cylonokra vetették magukat, hogy kisegítsék a szorongatott helyzetben harcoló, lőszer és üzemanyag hiánnyal küszködő bajtársaikat, kiket súlyosan megtizedeltek az ellenség vadászai.

A Raiderek, anyahajójuk pusztulását követően, bár még mindig számbeli fölényben voltak, mégis felhagytak a küzdelemmel, és egymás után FTL ugrást végrehajtva ismeretlen helyre távoztak.

A Phoenix bár győzelmet aratott, túlélése a fedélzeteken tomboló tüzek miatt még mindig kétséges volt…

[Mark "Ares" Anthon]

Fejezet - A Phoenix lángba borul
Végtelen ûr - Kolóniai ûr, egy hét távolságra (FTL nélkül) a Picon kolóniától
CTE. utolsó nap utolsó órák

---

A két Raider nem tágított. Kinetikus ágyúiknak tüze alig centikkel tévesztették el a CAG gépét. A következõ sorozat, melyet a hátsó Raider eresztett meg, feltépte a Viper oldalsó burkolatát a szárnyak felett, miliméterekkel elkerülve a hajómûvet és az üzemanyag tartályt. Anthon õrnyagy teljes sebességgel haladt, miközben Viper-ét meredeken felemelte, majd a segédfúvókák nyöszörögve felszisszentek a sérült gépen, és a vadászgép a másodperc tört része alatt megfordult az õt követõ, utána manõverezõ, kissé lemaradt cylonok felé. Az három ágyú egyszerre ugatott fel, és a nyomjelzõ lövedékek mutatta irányban egy fénycsóvából kitörõ lángtenger keletkezett, amely azonnal semmivé foszlott. Egy vörös led gyúlt a Viper mûszerfalán, jelezve, hogy a fegyverekbõl kifogyott a lövedék. Az elektronikus rendszer még utoljára kattant egyet, ahogy Anthon még reflexbõl meghúzta a botkormányon elhelyezett elsütõbillentyût. Nagy levegõt vett, felkészülve a legrosszabbakra, de több cylon nem követte társait.

Fokozatosan gyorsulva megfordult ismét a cylon csatahajó irányába, és megdöbbenõ kép tárult a szeme elé. A megmaradt utolsó báziscsillag abban a pillanatban tört ketté több belülrõl kitörõ robbanás közepette, és a keletkezõ roncsok közöl hamarosan a Phoenix tört elõ. A Raiderek ugyan még mindig túlerõben voltak, de a báziscsillag pusztulása után szinte azonnal mind FTL ugrást hajtott végre. Vége. Egyelõre. Önkéntelenül is egy megkönnyebbült sóhaj szakd fel belõle.
- Phoenix! Itt Ares. Jó hogy újra itt vannak! - szólalt meg némi örömmel a hangjában - Szárnyak! Védelmi alakzatott felvenni a Phoenix körül. Windhole! Van még ellenséges gép érzékelõ távolságon belül?
- Nincs uram. - válaszolt szinte azonnal megszokott nyugodt hangján a fiatal nõ.
- Vettem. - nyugtázta Anthon, majd a vén csatahajó felé vette az irányt - Helyzetjelentést kérek minden századparancsnoktól!

[John McNeal]

I. Fejezet - A Phoenix lángba borul
Végtelen ûr - Kolóniai ûr, egy hét távolságra (FTL nélkül) a Picon kolóniától
CTE. utolsó nap utolsó órák

---

John akármerre nézett, mindenhol csak robbanásokat és suhanó vadászgépeket látott. A sérült Vipert terelgetve John igyekezte megtalálni szárnyemberét a kavarodásban. Jól tudta, hogy egyedül eléggé kínálkozó célpontot nyújthat ellenfeleinek, és ahogy elnézte, több pilótatársa is igyekszik tartani a páros felállást. Szabad szemmel nem tudta volna kiszúrni Dringer vadászgépét, így a radarjára kellett hagyatkoznia. A képernyõ tanulsága szerint Naren gépe valahol felette lehet. Épp felpillantott a képernyõrõl, amikor látta, hogy mellette lövedékek suhannak el. Egy Cylon ráragadt, aki meglehetõsen távolról akarta lekapni a kolóniai vadászgépet. John oldalra billentette a vadászgépet, így elkerülve, hogy a következõ lövések leszakítsák a bal szárnyát. Épp hozta volna egyenesbe a gépet, amikor látta, hogy szembõl is érkezik egy raider. Nem is kis sebességgel. Úgy tûnt, fel akarja öklelni a vadászgépét.

Akkor ott Raven egy kockázatos, mégis hatásos taktikához folyamodott. A fiatal alhadnagy hírhedt volt olykor kiszámíthatatlan, veszélyes repülési stílusa miatt. Bár legtöbbször maradt a szabályszerû, jól begyakorolt manõverek mellett, ha a helyzet úgy hozta, képes volt õrült mozdulatokat is végrehajtani. John a vadászgép vezetési tehetségét még nagyapjától, egy háborús veterán pilótától örökölte, így volt a tarsolyában egy-két trükk. A vérében voltak ezek. Azonban szükség volt még valamire a tervezett manõver végrehajtásához: nyugodt, hideg fejre... és Johnak ez megadatott. Ez volt az õ legnagyobb fegyvere. Nem a nagyapjától örökölt érzéke a repüléshez, de nem is a Viper fedélzeti fegyverei... hanem a higgadtsága. Bármikor, bármilyen körülmények között képes volt megõrizni a higgadtságát.

A megfelelõ pillanatban Raven maga felé rántotta a botkormányt. A Viper orra, egy 90 fokos fordulat után, egyenesen felfele nézett. John villámgyorsan lenyomott egy gombot. A Viper hajtómûvei felbõgtek, majd az uránégetõnek köszönhetõen rakéta módjára lõtték ki a szinte egy helyben álló vadászgépet. Alig három másodperccel az után, hogy John eltûnt a képbõl, alatta elsüvített a szembõl érkezõ Cylon. John nem nézett hátra, de a pilótafülke ablakából visszaverõdve egy kisebb robbanást látott. Azonban most másra koncentrált. Ugyanis a következõ kép tárult elé: alig tíz méterrel elõtte egy Cylon épp egy Vipert üldöz. John ujja megállapodott a tûzgombon. A két, még mûködõképes kinetikus ágyú halálos lövedékeket küldött a Cylon felé. A találat közvetlen a hajó közepét érte, mire a Cylon atomjaira robbant.
- Tartsd a szádat, megy a töltet! - hagyta el Raven száját a szokásos beszólás.
Csak ezután nézett a radarjára, és látta, hogy kit is húzott ki a csávából.
- Ezzel egy-egy Naren - jegyezte meg.
- Kösz John! - hallotta szárnyembere megkönnyebbült hangját.
Ekkor a két pilóta a távolban egy nagyobb villanásra lett figyelmes. A Cylon báziscsillag felõl jött. John csak ekkor vette észre, hogy a Phoenix-nek sikerült az ellenséges anyahajó mögé kerülnie. Most a báziscsillag egyik pillanatról a másikra vált tûzgolyóvá, majd beleveszett a fagyos ûrbe. Raven hitetlenkedve nézett a felrobbanó Cylon hajóra, majd lassan elfogadta a tényt.
,,Remek - gondolta. - Most már csak a... mi a... itt meg mi folyik?!
Ameddig a szem ellátott, apró villanások töltötték be az ûrt, majd a Raiderek eltûntek. John azt hitte, hogy rosszul lát. Csak Vipereket látott odakint. Tekintete a DRADIS-ra terelõdött. Csak kolóniai jelzéseket fogott.
- Gyõztünk? - bukott ki belõle a kérdés.

- Itt Eagle, jelentkezést kérek - zökkentették vissza a valóságba Johnt a hadnagy szavai.
A fiatal alhadnagy végighallgatta, ahogy osztagának többi, megmaradt tagja lassan bejelentkezik. Végül:
- Itt Raven, megmaradtam - fogta rövidre.
Közben vadászgépét a közben már Phoenix felé irányította, ahová a többi megmaradt vadászgép is tartott. Közben Dringer felzárkózott mellé. Raven átpillantott szárnyembere gépére. Naren is épp akkor nézett felé. A lány elmosolyodott, majd felemelte a kezét, és a hüvelykujját mutatta John felé. Raven hasonlóan tett, miközben õ is elmosolyodott. A nap elsõ, õszinte mosolya volt ez.

- CAG, itt Eagle a vörösöktõl. Hatan maradtunk, plusz két súlyosan sérült gép már landolt a Phoenixen. Várjuk az utasításait - fogja rövidre a jelentést a rangidõs pilóta.

[Darien „Shaver” La’Fitte]

I. Fejezet - A Phoenix lángba borul
Végtelen űr - Kolóniai űr, egy hét távolságra (FTL nélkül) a Picon kolóniától
CTE. utolsó nap utolsó órák

---

La’Fitte százados görcsösen markolta a botkormányt. Bal lábszárában égő fájdalom nyílalt, miközben mindent megtett, hogy a Vipera egyenesben tartásán túl, a fúvókák segítségével kompenzálja a három főhajtómű egyikének teljes hiányát. A két még működő közül a második csupán fél teljesítménnyel üzemelt. Mindkét pedálban intenzív vibrációt érzett, amelyek azon a feltételezés levonására ösztönözték, hogy a manőverező fúvókák némelyikének energiavezetéke is megsérülhetett. Mindezek ellenére, két hajtóművel és súlyosan károsodott vezérléssel együtt is repült. Mi több, harcolt.

A Cylon vadász, amely alig néhány másodperccel ezelőtt még szemtől szemben megpróbálta lekaszálni a kék osztag parancsnokát, most sietősen menekült a visszavágásra készülő viperazsoké elől. Shaver biztos volt benne, hogy amennyiben az előtte vadul manőverező kenyérpirítónak önálló gondolatai, vagy bármi hasonlói lennének, akkor mostanság épp azon átkozná magát, hogy amikor lehetősége volt végezni ellenfelével, elvétette a célzást. Most azonban a sérült Mk-VIIesét irányító pilóta mintegy vérszemet kapva követte. Lőszertartalékai a végüket járták, a kijelző szerint kilencszázaléknyi maradt csupán a javadalmazásból. Épp ezért nem akarta elkapkodni, s abba a hibába esni, hogy értelmetlenül elpuffogtatja a lőszerét. Szinte rátapadni készült a célpontjára. Szemmértékkel megállapíthatóan a távolság kettejük között tizedmásodpercről tizedmásodpercre csökkent. La’Fitte százados szándéka egyértelmű volt, előbb mindhárom kinetikus ágyúját be akarta dugni a Raider seggébe és csak aztán akart lőni.

A parádés manőverezés következtében, ami adott esetben a minden évben megrendezésre kerülő Kolóniai Vadászpilóta Gálán, minden bizonnyal az Év Legjobb Pilótája díj esélyes várományosává tehette volna, a százados alig harmincméternyire közelítette meg a célpontját. A fegyverzetkezelőn kikapcsolta a felső kinetikus ágyúját, ez által csökkentve a tűzerejét. Tudta, hogy ebből a távolságból a két oldalsó ágyúja is elég lesz. Összeszorította fogait és két, röpke másodperc erejéig elhúzta az elsütő billentyűt. A Cylon vadász bal szárnyát feltépte a sorozat egyik része, míg a másik telibe kapta a jobb oldali hajtóművet. Az ellenséges gép, részben lángba borulva hírtelen, mintegy irányíthatatlanná válást sugalló perdülésbe, dugóhúzószerű manőverbe kezdett kezdett.

Darien ezt látva reflexszerűen meredeken felfelé rántotta gépét, nehogy összeütközzön a haláltusáját vívó kenyérpirítóval.

~ ’sszd meg ez szoros lesz… ~ Suhant át az elméjén, s már meg is érezte a lökéshullámot, és a burkolaton koppanó törmeléket, amelyek a felrobbanó Raiderről szakadtak le és a Vipera törzsének ütközve olyan érzetet keltettek a pilótában, mintha jégeső verné a gép hasát. Szerencsére ezek a becsapódások korántsem voltak olyan erőteljesek, hogy kárt tegyenek a burkolatban.

- A k’va anyádat. - morzsolt el ajkai között egy szitokszót a százados, miközben egyenesbe hozta gépét.

„Mindenki, itt Sorrow! Egy óránál a csillag mögött! Nézzétek!” - harsogta túl a rádióforgalmazásban a többi pilótát Mornan hadnagy hangja.

Shaver a mondott irányba fordította a gépét. Borzongató érzés tárult a szemei elé. A Cylon Báziscsillag mögött, a távolban a Phoenix jellegzetes, hosszúkás alakja bontakozott ki. A csatacsillag hatalmas elülső ágyúi tüzet nyitottak a Cylon anyahajóra. Ezt látva Darien La’Fitte százados szívét melegség járta át. Jóleső érzés volt számára, ahogy a találatok sorra megrázzák az ellenséges hadihajót. A környezete azonban nem hagyta, hogy a látvány teljesen magával ragadja a Sagittarionon született férfit. Egy Raider veszélyes közelségben húzott el felette, majd haladt tovább a két hadihajó felé. A százados szinte érezni vélte a cylon vadász hajtóműveiből előtörő gáz forróságát.

A Raider az anyahajója felé igyekezett.

~ Téged is elcsíplek… ~ Állapította meg La’Fitte, majd azonnal a nyomába eredt. A teljes lőszerkészletének maradéka, az a mindössze néhány A Cylon egyre gyorsult, a sérült kolóniai vadász kezdett egyre leszakadni. Shaver már-már az után égető újbóli alkalmazását fontolgatta, amikor az üzemanyag mennyiség szintjét jelző mutató alatt található vörös színű led villódzni kezdett. ~ Na tessék, fogytán van a tylium. ~ Állapította meg elszomorodva, amikor a Raider, amit követett, hírtelen megpördült a tengelye körül és korábbi irányához képest mintegy hetven fokban eltért jobb felé Darien azonnal követte. Saját pályáját úgy módosította, hogy a lehető legtöbbet tudjon lefaragni a hátrányából, s ha lehet, akkor oldalról elkaphassa a kenyérpirítót. Közben azt is észrevette, mi az, ami eltérítette irányzékától a Cylont. A Báziscsillag egy szupernova fényességét meghaladó módon enyészett el a Phoenix ágyúinak jóvoltából.

A Raider ismét irányt váltott, ráadásul olyan irányban, amely kedvezett Shavernek. A százados tudta, hogy nem lesz épp a legideálisabb tüzelő helyzet, de azért megjárja.

Néhány hosszúnak tűnő másodperccel később, La’Fitte már-már tüzelőhelyzetbe került. Egy újabb másodperc, majd még egy. Darien állított a tüzelőrendszeren, hogy mindhárom kinetikus ágyújával tüzelhessen, majd mutatóujja lassan elkezdte elhúzni az elsütő billentyűt. A Raider a következő pillanatban egy fényes villanás következtében eltűnt a szeme elől, mintha ott sem lett volna.

- Rohadj meg! - Káromkodta el magát Shaver.

„Phoenix! Itt Ares. Jó hogy újra itt vannak!” - Hallatszott a CAG hangja a rádióból. Hangja hallatán pillanatok alatt a többiek sorra felhagytak a forgalmazással. - „Szárnyak! Védelmi alakzatot felvenni a Phoenix körül. Windhole! Van még ellenséges gép érzékelő távolságon belül?” – Folytatta Anthon őrnagy

- „Nincs uram.” – Válaszolta szinte azonnal a kék osztag Raptorának pilótája. Válasza hallatán Shaver megkönnyebbült. Úgy tűnt megnyerték a csatát.

- „Vettem.” – Nyugtázta a hallottakat a Vadászosztály parancsnoka, majd újabb utasítást adott ki - „Helyzetjelentést kérek minden századparancsnoktól!”

- „CAG, itt Eagle a vörösöktõl. Hatan maradtunk, plusz két súlyosan sérült gép már landolt a Phoenixen. Várjuk az utasításait.” - Hallatszott a vörös osztag egyik pilótájának Firk Gerath hadnagynak a hangja, aki ideiglenesen átvette a kötelék irányítását, a korábbi parancsok, Guard, azaz Gordon Spencer halála után.

- Kék osztag, itt Shaver!- Szólt bele a rádiójába Darien. - Létszámellenőrzés! - Mondta, majd elkezdte sorolni az osztag tagjainak névsorát: - Badgera?... Bogey?... Bones?... Bull?... Dog?... Drippy?... Hunter?... Hornet?... Icey?... Jethro?... Lipo?... Maverick?... Plow?... Shark? Skull?... Sorrow?... Slapshot?... Tin Man?... – Hadarta végig sorrendben az osztag tagjainak neveit, majd várta a válaszokat. Úgy érezte jéghideg kezek markolják meg a torkát, miközben hallotta, pontosabban nem hallotta a pilóták válaszát.

Bones, Bull, Dog, Hornet, Icey, Jethro, Plow, Shark, Skull és Tin Man nem válaszoltak. Shaver vett egy mély lélegzetet, majd ismételten beleszólt a rádióba.

- Ares, itt Shaver, tíz pilótát veszítettem. Ismétlem a kék osztag tíz gépet és pilótát veszített. - Mondta, majd elhallgatott. Nem tudta mit mondjon. Saját szavai lassan tudatosultak benne. Érezte, hogy a sisakján belül egy könnycsepp gördül végig az arcán. Soha életében nem veszített el senkit az emberei közül. Sem gyakorlaton bekövetkezett balesetben, sem műszaki hiba miatt. Amennyire csak tudta, összeszedte magát, vett egy-két mély lélegzetet, majd ismét forgalmazni kezdett.

- Kék osztag, irány a Phoenix, közben rendeződjünk. Lőszerkészletet, üzemanyagszintet ellenőrizni, lehet, hogy a kenyérpirítók még visszajönnek…. - Mondta remegő hangon. Elakadt a szava, újabb könnycsepp gördült végig az arcán. Tudta, hogy valamennyi pilótatársa hallotta, ahogy a könnyeivel küszködő hangon utasítja a társait, de nem érdekelte, mit fognak róla gondolni mindezek után. A gyásza őszinte és helyénvaló volt, s ezért senki sem róhatja meg őt.

[Kraal "Sorrow" Mornan]

Az előnyös helyzetbe került csatacsillag, a meglepetést kihasználva porrá bombázta a másik bázishajót is... a cylonok fejvesztve menekültek.

Sorrow vadul cikázott az egyik krómos mögött, ujját folyamatosan az elsütőbillentyűre szorítva. A kinetkius ágyú lövedékei végigvágtak a Raideren, és letépték az egyik szárnyát. Pörögve tért le pályájáról, majd néhány újabb találat nyomán megsemmisült, mielőtt elugorhatott volna.

A RONCS műszerfalán vörös kijelző gyulladt fel, és sípoló hang jelezte a veszélyt: a fegyverek lőszertartalékát követő monitor 0%-ot mutatott.

- Helyzetjelentést kérek minden századparancsnoktól! - utasította a CAG a rangidősöket rádión át. A Kék osztag vezére, Shaver azonnal státuszjelentést kért. Kraal annak rendje és módja szerint visszaigazolást adott.
- Itt Sorrow. Élek, Shaver. De kifoygtam a lőszerből. Engedélyt kérek visszatérni a Phoenixre. - a kérés feleslegesnek tetszett, hisz felettese amúgy is erre adott utasítást:
- Kék osztag, irány a Phoenix, közben rendeződjünk. Lőszerkészletet, üzemanyagszintet ellenőrizni, lehet, hogy a kenyérpirítók még visszajönnek...

- Vettem. - nyugtázta az utasítást Mornan hadnagy, és a kolóniai hadihajó felé vezette Viperáját.

[Mark "Ares" Anthon]

A végtelen ûr csendje vette õket körbe ismét. Az ütközet, mely megannyi kiválló pilóta életét követelte, véget ért. A támadó Cylonok vezérhajóikat vesztve ismeretlen helyre visszavonultak. Keserû gyõzelmet arattak. Anthon szomorúan tekintett végig a semmi közepén, mintegy mementoként némán úszó törmelékekre. Egy keserû sóhaj szakadt ki ajkain, majd a mûszerfal felett álló fényképre tekintett. Kesztyûs ujja lassan végigsimította az arcképet, és egy apró könny szökött fáradságtól égõ szemébe. Tudta, a háború kitört, és ezen a ponton már nem áll meg. Fogait összeszorítva tekintett fel a végtelen semmibe, a távoli Picon irányába. Nem tudta mi fogja majd õket, de mellkasában érzett lüktetõen szorító érzés rossz elõjelet sugalt számára. A gyermeke egy háború kellõs közepébe született...

A rádió sercegó hangja ragadta ki gondolataiból Ares-t.
- CAG, itt Eagle a vörösöktõl. Hatan maradtunk, plusz két súlyosan sérült gép már landolt a Phoenixen. Várjuk az utasításait. - jelentkezett be a rangidõs tiszt a Vörös Századtól.
- Vettem. - nyugtázta halkan Anthon õrnyagy, miközben gépével lassan elkezdte körberepülni az öreg, sérült csatahajót.
- Ares, itt Shaver, tíz pilótát veszítettem. Ismétlem a kék osztag tíz gépet és pilótát veszített. - jelentette Shaver szinte azonnal.
- Vettem. - válaszolta Ares, majd tekintetét a végigfuttatta a Phoenix számára jobb oldali leszállóöblén, mely szemmel láthatóen súlyos sérülést szenvedett - Minden egységnek! Maradjanak a Phoenix körül védelmi alakzatban a további utasításig.
Lebuktatta a gép orrát, majd egyenletes sebességgel átrepült a hatalmas csatahajó több sebbõl vérzõ teste alatt.
- Phoenix, itt Ares! - jelentkezett be - A hajót biztosítottuk, további utasítást várok!

[Darien „Shaver” La’Fitte]

I. Fejezet - A Phoenix lángba borul
Végtelen űr - Kolóniai űr, egy hét távolságra (FTL nélkül) a Picon kolóniától
CTE. utolsó nap utolsó órák

---

A megmaradt pilóták lőszer és üzemanyagszint ellenőrzést követő összefoglaló jelentéstételei szinte pontról pontra megegyeztek, vagy legalábbis nagyon hasonlítottak. Némelyiküknek teljesen elfogyott a lőszere, másoké pedig mélyen a minimumszint alatt volt. Üzemanyaggal ugyancsak nem álltak túl jól. La’Fitte százados személy szerint a teljes lőszer javadalmazás, csupán mintegy négy százalékával rendelkezett. Ez számszerűen alig százötven lövedéket tett ki. Shaver tudta, ha a Cylonok, ne adják az Istenek visszatérnek, akkor ezzel a szó szerint néhány maréknyi lőszerrel semmire sem fog menni.

A Kék osztag megmaradt tagjaiból formálódott alakzat élére állott, sérült Viper Mk-VII pilótafülkéjében ülő fiatal, Sagittarion kolónián született pilóta szomorúan tekingetett jobbra, s balra. Már messze maguk mögött hagyták, azt a szétszór roncsmezőt, ahol a megsemmisül Cylon Raiderek, kolóniai Viperek, és Raptorok alig-alig felismerhető roncsmaradványai sodródtak. Most már egy másik maradványokból álló roncsmezőn repültek át, mely a második Báziscsillag pusztulása nyomán keletkezett. Azon túl ott várta őket, a komoly sebeket szerzett, több ponton kívülről is látható módon lángoló csatacsillag, a Phoenix. A harcot túlélt, győzedelmes, mégis vert sereg képét nyújtó Viperek és Raptorok fokozatosan közelítettek az anyahajójuk felé.

Shaver minden apróbb, finom kitérő manőver sikeres végrehajtásáért kemény küzdelmet vívott vadászgépének végét járó vezérlőművével. Már korántsem repült oly kecsesen, mint miként a nemrégiben véget ért ütközetet megelőzően tette. A százados gépe mondhatni épp olyan állapotban volt, mint pilótájának lelke. La’Fitte lekapcsolta a sisakja világítását. Nem akarta, hogy az esetlegesen hozzá elég közel repülő bajtársai felfedezzék az újra és újra a szemébe szökve megjelenő, s az arcán lassanként legördülő könnycseppeket. Szinte teljes csend uralkodott, nem csak az űrben, hanem a rádiójelek éterében is. Egyik pilóta sem forgalmazott.

A BS-80 vadászosztályainak négy köteléke, sorrendben a Kék, a Piros, a Sárga és a Zöld, valamint a támogató Raptorok megmaradt gépe végül megérkeztek a Phoenix fölé, pontosabban köré. A CAG utasítása értelmében megalakították a védelmi formációt. Darien elrepült előbb a Phoenix menetiránya szerinti bal, majd jobb oldali leszállóöble mellett. Mindkettő zárva és biztosítva volt. A jobb oldali volt az, amelyik rosszabbul festett. Rakéta becsapódások, robbanások nyomán felszakadtak, megcsavarodottak burkolati elemek. Kisebb tüzek pislákoltak, de korántsem tűntek oly veszélyesnek, mint a felső fedélzeteken tombolók.

Úgy tűnt az FTL ugrást követően, vagy az azt megelőzően szerzett találatok miatt jelenleg egyik leszállóöböl sem használható.

- „Minden egységnek! Maradjanak a Phoenix körül védelmi alakzatban a további utasításig.” - Csendült fel a hangszórókból a CAG, csendet megtörő parancsszava. Darien, meghallva az utasítást, néhány pillanatig töprengett, majd maga is forgalmazni kezdett.

- Ares, itt Shaver! Vettem... - Válaszolta, majd miközben a szemeivel a CAG gépét kereste, hozzátette. - Úgy néz ki, a leszállóöblök egyelőre nem tudnak fogadni minket. Javaslom, alakítsunk ki nagy felületű, négy zónára osztott védőernyőt a Phoenix körül. Amennyiben megfelel, én a kékekkel megyek felülre. Álljunk be lassú járőrsebességre, és spóroljunk az üzemanyaggal. - Mondta, majd előbb balra, aztán maga felé húzta a botkormányt, közben minimálisra csökkentve a tolóerőt. Lassan a csatacsillag fölé emelkedett és távolodni kezdett a hatalmas hajótesttől.

Meredek, de lassú emelkedésével elszakadt kísérőitől, de úgy, ahogy tőlük eltávolodott, úgy nem tudott megszabadulni aggályaitól és balsejtelmeitől. Most, hogy az ütközet véget ért a folyamatos cselekvést, a túlélésért folytatott harc helyét átvette a töprengés. A Cylonok annyi év elmúltával ismét megjelentek, s megtámadtak egy kolóniai hadihajót. Túl messze volt a határövezettől, így semmiképp sem lehetett határ menti rajtaütés. Az elmúlt két évben miért nem támadták meg a Phoenixet? Miért épp most? Ez vajon egy újabb háború első összecsapása. A százados újabb és újabb kérdéseket tett fel magának, de válaszolni nem tudott rájuk, azok meghaladták az ő tudását, és beosztását. Leginkább mégis az nyugtalanította, hogy a Kolóniák egyáltalán nem küldtek erősítést. Darien tartott tőle, hogy azért nem küldtek, mert minden bevethető csatacsillag le volt kötve máshol. Aggódva gondolt Ericara, aki a Piconon, s szüleire és húgára, akik a Sagittarionon voltak.

[John McNeal]

I. Fejezet - A Phoenix lángba borul
Végtelen ûr - Kolóniai ûr, egy hét távolságra (FTL nélkül) a Picon kolóniától
CTE. utolsó nap utolsó órák

---

Raven arcáról már rég leolvadt a mosoly, ahogy osztagának túlélõivel közeledett a Phoenix felé. Ahogy végignézett a körülötte elhelyezkedõ öt másik gépen, eszébe jutott, hogy tíz-tizenöt perce még húsz vadászgép hagyta el a Phoenix kilövõállásait, indulva harcba az akkor még ismeretlen támadókkal szemben. Negyed óra alatt tizenkét pilóta veszett oda, csak a vörösöktõl. Ehhez pedig még hozzájöttek többi egység veszteségei is. A kékeknél is alaposan megfogyatkozott az osztag létszáma, a sárgák és a zöldek veszteségeit pedig még nem hallotta, bár sejtette, hogy ez a két utóbbi egység azért nem szenvedett akkora kárt. A sárga osztag volt a legjobb a Phoenixen, melyet Raven régi barátja az akadémiáról, Frosty irányított (bár sejtette, hogy õ most nem volt kint a csatatéren, révén, hogy a fogda vendégszeretetét élvezte, mióta véletlenül bevágott egyet a CAG-nek). A zöldek pedig lényegesen késõbb kerültek bevetésre. Mindezek ellenére lehetséges, hogy tévedett a két másik osztag veszteségeit illetõen. A cylonok túl jól végezték a dolgukat.

Ahogy ezt végiggondolta, John-on egy csapásra búskomorság vett erõt. Az elmúlt két év során a Phoenix legénysége, az együtt töltött idõk hatására, szinte egy, hatalmas családdá vált. A kolóniák minden szegletérõl voltak itt emberek, Capricától a Sagittarion-ig, de ennek ellenére a különleges kapcsolat fûzte egymáshoz a legénység tagjait. Most pedig családtagok (képletesen), barátok és társak vesztek oda. Raven érezte, ahogy a szeme könnyekkel kezd megtelni. Mielõtt még viszont eltört volna a mécses, gyorsan megrázta a fejét.
,,Francba már John, szedd össze magad. Majd késõbb szomorkodhatsz, most másra koncentrálj”
Habár John meglehetõsen jó pilóta volt, volt egy gyengéje: ha repülés közben erõt vesznek rajta az érzelmei, akkor képes volt örült dolgokat csinálni. Lehetséges, hogy csak pár másodperc erejéig is, de elveszti az uralmát a gép felett, és akkor nem csak a saját, de mások épségét is kockáztathatná, ha nem adj Isten nekimennek valakinek. Majd késõbb foglalkozik ezzel… amint biztos a lába alatt a talaj.

Gondolatai elterelendõ Raven tekintete a jobb alsó monitora terelõdött. Ezen a gépe ellenõrzõ listája jelent meg, amirõl a vadászgép állapotára lehetett következtetni. Rögtön az elsõ két adat eléggé baljóslatú volt:
Lõszerkészlet: 1%
Üzemanyagszint: Alacsony
John nyelt egyet. Tudta, hogy ha nem landolhatnak egy bizonyos idõn belül, akkor nem egy gépbõl kifogy a nafta és utána úgy kell majd összeszedegetnie a gépeket a Phoenix-nek. Ha meg a Cylonok visszajönnek, a maradék lõszere édeskevés lesz. Egy pontosan leadott rövid sorozat talán elegendõ lenne egy Cylon likvidálásához, de utána már csak a vadászgépe fizikai ereje maradhatna… ami a sérüléseket figyelembe véve újra édeskevés. Tovább olvasta a listát:
Létfenntartó berendezés: Mûködõképes
DRADIS radar: Mûködõképes
Wireless rendszer: Mûködõképes
Egyéb rendszerek: Mûködõképesek
Leszállótalpak: Mûködõképesek
Katapultülés: Mûködõképes
Jobb alsó Voram hajtómû: 90%-os teljesítmény
Bal alsó Voram hajtómû: 90%-os teljesítmény
Felsõ Voram hajtómû: 20%-os teljesítmény
RCS motorok: 90%-os teljesítmény
Hát igen, amikor az egyik Cylon hátba küldte Ravent az egyik lövedékével, akkor a hajtómûvek meglehetõsen megsinnylették a dolgot. Igazából a fiatal pilótát meglepte, hogy a felsõ hajtómû egyáltalán mûködik még. A találat nagyjából arra fele csapódhatott be.
Jobb oldali MEC-A7: Mûködõképes
Bal oldali MEC-A7: Nem reagál
Alsó MEC-A7: Mûködõképes
Rakéták száma: 0
Ezek voltak a fontosabb adatok. Raven lenyomott egy gombot, mire a lista eltûnt, helyére pedig három ábra került. Mindegyik a Vipert mutatta, különbözõ állásokból: felülrõl, oldalról és alulról. Ezek az ábrák a Viper külsõ, burkolaton keletkezett sérüléseit mutatták. A teljesen ép területek zöld színûek, majd a sérülés mértékétõl függõen fokozatosan mentek át a vörösbe a színek. A pilótafülke környéke és a vadászgép eleje sértetlen volt (felülrõl), a jobb szárnyon sem volt vészes a dolog, de a gép hátulja, alja és bal szárnya eléggé vöröses volt. Lesz mit rajta dolgoznia Theron fõnöknek és csapatának… ahogy az összes többi megmaradt Viper-en.

Közben a vörösök megérkeztek a Phoenix mellé. Raven végignézett a megtépázott csatahajón. Elég jól láthatóak voltak a csata alatt ért sérülések a burkolaton. A jobb oldalán még egy hatalmas robbanás ütötte nyomot is látott. Ha fogadnia kellett volna, akkor arra tippelt volna, hogy ott csapódott be az atom. A fiatal pilóta figyelmét nem kerülte el az sem, hogy a leszállóöblök nincsenek kinyitva. Lehetséges, hogy az is megrongálódott volna?

Míg osztaga kötelékében repült, Raven elgondolkozott valamin. Biztosra vette, hogy ezen már mások is gondolkoztak, de neki a harc hevében volt jobb dolga is, mint filózni. Nagyon furcsállta, hogy a Cylonokba botlottak, pont a kolóniai határon belül, amikor nem kis távolságokat tettek meg azon kívül. Lehetséges lenne, hogy távollétük alatt a Cylonok megtámadták és elfoglalták a kolóniákat? Vagy esetleg csak most kezdenek bele? Ilyen haditechnikával jó esélyeik lehetnek. Johnak nem volt túl sok rokona, akiért aggódhatott volna. Szülei meghaltak, testvére és komolyabb párkapcsolata nem volt. Csupán a nagybátyja és nagyszülei. Csak remélni merte, hogy téved a Cylonokkal kapcsolatban és, jól vannak az otthoniak… ahogy az összes többi lakos a 12 kolónián.

[Daniel "Wolf" Forrestal]

A CTE. utolsó nap, utolsó órák
Valahol a Végtelen ûrben

Daniel Forrestalról sok mindent el lehetett mondani, de azt nem, hogy nyugodt lett volna. Az ismeretlen támadók támadása okozta adrenalinhullám elmúlt, és a fiatal férfira rászakadt a magány érzése. Természetesen látott már képeket az elõzõ Cylon háborúból, de agya továbbra is makacsul tagadta, hogy ismét õk támadtak volna. Annyit tudott, hogy az egyetlen ember, akit valaha kedvelt, és aki egyáltalán bevette a buliba, most halott.
Mivel a Picon volt a legközelebbi bolygó, ezért kénytelen volt arrafelé venni az irányt, csak remélhette, hogy a raptor oxigénrendszere nem krepál be, és nem csak egy elkékült hulla érkezik meg a bolygóra. Most bánta meg, amiért nem készült szkafanderrel is, de nem számított arra, hogy teljesen egyedül marad. Hosszú utazásnak nézhetett elébe...

Az éhség, és a szomjúság voltak a legrosszabbak, és természetesen ezek jelentkeztek legelõször. Egy ideig mûködött, hogy különbözõ zeneszámokra koncentrált a fejében, és ezzel elnyomta gyomrának korgását. Viszont a szomjúság kioltására kénytelen volt megbontani egy üveget. Igyekezett apró kortyokban inni, és abból sem sokat. Mielõtt Borgman elhozta volna a Piconról, már kis hiján alkoholizmusba sodródott, de a "tisztán" eltöltött egy hét alatt rájött, mekkora hibát követett el.
Órákkal késõbb agya kifogyott az ismert zeneszámokból, és az elégedetlen morgás is felerõsödött. Körülbelül ekkora váltott áét az elkeseredett dühbe, és folyamatosan káromolta az isteneket, a támadókat, saját magát - amiért beszállt az egészbe. Hirtelen a távolsági radar veszett sípolása riasztotta.
Nem egy személy vagy teherhajót jelzett. Egy csatacsillag lebegett a távolban. A férfi azonnal éberré vált. Ha õ meglátta a hadihajót, akkor valószínûleg azok is tudnak õróla, tehát felesleges lenne elkerülni õket. Fõleg, hogy FTL nélkül hova is menekülhetne. Ráadásul mégiscsak emberek lesznek körülötte, csak a rakományt kell megmagyaráznia, meg persze azt, hogy mit is keres itt.
Kicsit visszavett a sebességbõl, hogy nehogy támadónak nézzék, és fokozatosan közeledett a hatalmas hajó felé. A radar több apró gépet, vadászokat is érzékelt a hajó körül. Arrébb pedig hatalmas roncsok lebegtek. Daniel nem ismerte fel a hajótípust, de valami nagy dolog történhetett, ha a csatacsillagnak is harcolnia kellett, ráadásul ugyanakkor, amikor neki. Feszülten leste a rádiót, remélve, hogy nemsokára észreveszik...

[Mark "Ares" Anthon]

I. Fejezet - A Phoenix lángba borul
Végtelen ûr - Kolóniai ûr, egy hét távolságra (FTL nélkül) a Picon kolóniától
CTE. utolsó nap utolsó órák

---

A Viper lassan körberepülte a Phoenix több találattól sérült testét. Láthatóan több rendszer is súlyos találatot kapott, köztük a hajó egyik gondolája. Siralmas látványt nyújtott, de legalább egyben volt, és hála a kiválló pilótáknak és a hajó személyzetének a hadihajó átvészelte a csatát. Lassan úszó roncsok ezrei vették közbe a kiöregedett csatacsillagot, mely a kilõtt vadászok és a két cylon báziscsillag maradványai voltak. Súlyos veszteségeket szenvedtek a Szárnyak, de hõsiesen helyt álltak a hatalmas, szinte elfogyhatatlan túlerõvel szemben. Anthon õrnagy szomorúan tekintett végig a roncsokon, mely a Flotta legbátrabb és legkiválobb pilótainak, a társainak végsõ nyughelye lett.

- Uram! Egy hajó lépett a DRADIS hatósugarába! - szakította meg Windhole kellemes hangja a CAG szomorú gondolatait - Azonosítás folyamatban...
- Nyugtázva Windhole! - válaszolt Anthon - Cylon?
- Negatív uram! - vágta rá azonnal a megfigyelõ Raptor pilótája - A DRADIS szerint kolóniai azonosítóval rendelkezik. Egy Raptor az uram!
- Valaki a századból? - kérdezte meglepõdve Anthon.
- Nem uram, nem a Szárnyak azonosítóját sugározza. Nem a mi gépünk. Az azonosító katonai ugyan, de...
- Mi az Windhole? - vonta fel a szemöldökét az õrnagy sisakja alatt.
- Csak a rejtett azonosító mûködik, az elsõdleges azonosító rendszert eltávolították vagy nem mûködik. Ez valószínûleg egy lopott Rapor lehet uram!
Ares szeme összeszûkült. A lopott Raptorokat általában kalózok és csempészek használták. Ezekhez a hajókhoz a legtöbb esetben a pilótája és az elektronikai tisztje vére tapadt.
- Zöld 4, Zöld 7 és Zöld 10 elfogopályára. Vörös kód, ismétlem vörös kód! - utasította azonnal a három, a befutott adatok szerint még legtöbb készlettel rendelkezõ Vipert - Phoenix! Megkíséreljük a Mumust elfogni! - jelentette azonnal a csatacsillagnak a CAG, majd nyilvános, szélessávú csatornára váltott - Idegen Raptor! Itt Mark Anthon õrnagy a Phoenix kolóniai csatacsillag légiosztályának parancsnoka. Azonosítsa magát és mardjon a jelenlegi pályáján. Fogadja a három kisérõ Vipert. Ha nem követi az utasításokat, vagy ellenséges lépéseket tesz, azonnal tüzet nyitunk!
[/color]

[Daniel "Wolf" Forrestal]

I. Fejezet - A Phoenix lángba borul
Végtelen ûr - Kolóniai ûr, egy hét távolságra (FTL nélkül) a Picon kolóniától
CTE. utolsó nap utolsó órák

- Idegen Raptor! Itt Mark Anthon õrnagy a Phoenix kolóniai csatacsillag légiosztályának parancsnoka. Azonosítsa magát és maradjon a jelenlegi pályáján. Fogadja a három kisérõ Vipert. Ha nem követi az utasításokat, vagy ellenséges lépéseket tesz, azonnal tüzet nyitunk!
Észrevették. Nem olyan régen a gondolat nyugtalansággal töltötte volna el. Most inkább megnyugvást hozott. Bármennyire is veszélyes volt a katonaság mellett mutatkoznia, a hatalmas hadihajón jelenleg több esélye volt a túlélésre, mint egyedül a szabad ûrben mindenféle felszerelés és élelem nélkül. Tudta, hogy megjelenésével gyanakvást fog kiváltani, különösen, ha ez a Phoenix-nek nevezett csatacsillag nemrég harcba keveredett. Mivel a Raptor nem rendelkezett FTL hajtómûvel, így Danielnek esélye sem lehetett lerázni a Vipereket. Nem volt más dolga, mint egyelõre blöffölni, remélve, hogy nem lövik darabokra pusztán elõvigyázatosságból. Ugyanazon a sávon válaszolt, ahol az õrnagy is felvette vele a kapcsolatot.
- Itt Daniel Forrestal, a Miner szállítóhajó "csónak" pilótája - a kifejezés halvány mosolyt csalt az arcára. Borgmannal nevezték így a Miner mellett eltörpülõ hajót. - Támadás ért minket, egyedül én éltem túl. Az utasításokat természetesen követem.
A rövid válasz után már valóban nem volt más tennivaló, mint tartani a pályát és várni a kísérõkre. Három Viper érkezett meg hamarosan, nagyívû kanyart írva le, de fegyvereiket mindvégig a Raptoron tartva. Daniel egy pillanatra szemügyre vehette a szkafanderes pilótát, és a látvány ugyancsak tudatosította benne azt, hogy õ bizony hiányolja ezt a szükséges ruhadarabot. Igyekezett barátságosan mosolyogva átbiccenteni kísérõjének, azt azonban nem nagyon érdekelte a férfi próbálkozása. Kísérõ pozíciójuk egyben lehetetlenné tette, hogy Dan meggondolja magát, a háta mögött lévõ vadász pillanatok alatt kilyuggathatná.

Közelebbrõl szemügyre véve a Phoenix igencsak tépettnek tûnt. Ráadásul rengeteg kolóniai vadászgép roncsa sodródott a közelében, nem is beszélve arról a hatalmas halott fémtömegrõl, ami szintén a közelben lebegett. Daniel ismerte annyira a kolónia történelmet, mint mások, mégis valakitõl hallania kellett, hogy el tudja fogadni.
- Engedelmével õrnagy, ki rúgott így magukba?
A kérdés után már csak arra koncentrált, hogy kísérõi mit jelölnek meg neki leszállóhelynek...

[Mark "Ares" Anthon]

. Fejezet - A Phoenix lángba borul
Végtelen ûr - Kolóniai ûr, egy hét távolságra (FTL nélkül) a Picon kolóniától
CTE. utolsó nap utolsó órák

---

A Viperek kiválltak az alakzatból és elfogó pályán indultak a közeledõ, kolóniai jelzésû idegen Raptor felé. Ares tekintetével követte a három vadász útját a sötét ûr végtelen ürességében.

- Itt Daniel Forrestal, a Miner szállítóhajó "csónak" pilótája. - szólalt meg a Raptor pilótája a nyilvános kolóniai csatornán - Támadás ért minket, egyedül én éltem túl. Az utasításokat természetesen követem.
- Vettem Miner. - válaszolta Anthon - Tartsa az irányt, és csökkentse a sebességét 2-5-1-re.

- Ares, itt a Parancsnok! - reccsent meg a kódolt katonai csatornán érkezõ adás az õrnagy sisakjában - Az idegen Raptor nem közelítheti meg a Phoenixet. Ismétlem, nem közelítheti meg a Phoenixet. Körültekintõen közelítsék meg, tartóztassák fel és ellenõrizzék. Nem kizárt, hogy a kenyérpirító tartalma nagyobb az egészségesnél.
- Vettem Parancsnok - nyugtázta Ares, majd tekintetét a tõle jobbra álló Raptor, Windhole gépe felé fordította - Windhole! Vörös 6 és Vörös 9 kíséretében közelítse meg a biztonságos távolságra a Miner kódnevû Raptort. Teljes letapogatást kérek. Keressenek nukleáris vagy bármilyen tömegpusztító fegyvert.
- Vettem uram! - válaszolta a nõ, majd a Raptor hajtómûvei hosszú fehér csóvát löveltek ki, és a két vadász fedezetében elindultak a Raptor felé.

- Engedelmével õrnagy, ki rúgott így magukba?- jött a kérdes a Miner felöl, de Anthon elengedte füle mellett a kérdést. Egyelõre még õk kérdeztek és utasítottak.
- Miner, itt Anthon õrnagy. - kezdte -Azonnal állítsa le a hajó hajtómûveit. További utasításig nem haladhat tovább. Ha nem teljesíti vagy megszegi az utasításom, akkor kénytelenek leszünk tüzet nyitni. Remélem megértette Miner.
[/b][/font][/color]