C.I.C. - Parancsnoki híd

[Brian "Exodus" Thomson]

I. Fejezet - A Phoenix lángba borul
BS-80 - C.I.C. (Parancsnoki Híd)
CTE. Az utolsó nap, az utolsó órák egyike

---

- Valóban nem a legmegfelelőbb módját választották a kapcsolatfelvételnek. Még jó, hogy ettem, mielőtt a szolgálatot megkezdtük, uram - válaszolt szokásos cinikus stílusában Thomson, miközben megkapaszkodott az egyik kapaszkodóban, ahogy a Phoenix kitérő pályára állt - százados, kapcsolja nekem az irányítást - mondta Thomson majd elgondolkodott, hogy neki kb. ugyanannyi lenne az irányítást tárcsázni, azonban a komm. tiszt, aki bár kissé el volt havazva, mégis haladéktalanul teljesítette az elsőtiszt parancsát - irányítás, itt Thomson a Raptorok azonnal induljanak. A Raptorok fele pucolja meg az utat a Phoenix előtt, a maradék pedig induljon segítséget nyújtani Areséknek. A 3. riadóegység parancsnoka válasszon ki 6 vipert, akik azonnal induljanak megsegíteni Aresékat. Visszaigazolást kérek, hogy megértették a parancsomat!
- Értettük uram - mondta a légi irányítás parancsnoka, Dave Graham százados - azonnal intézkedem, uram.
- Helyes - mondta Thomson és lerakta a telefont - uram, Areséknak küldtem erősítést. Viszont magam sem értek egyet az FTL használatával, legalábbis addig, amíg tudjuk tartani magunkat. Egy utolsó lehetőségként azonban valóban kéne egy utat számolni a Piconi bázisig. Még mindig jobb, ha el tudjuk mondani, mit tapasztaltunk, mint hogy itt pusztuljunk mindannyian. Nem féltem a bőröm, ön tudhatja a legjobban uram, de azért jól jön, megvéd az esőtől... - fűzte hozzá Thomson újabb szellemes megjegyzését az okfejtéshez.

[Steven Hamilton]

I. Fejezet - A Phoenix lángba borul
BS-80 - C.I.C. (Parancsnoki Híd)
CTE. Az utolsó nap, az utolsó órák egyike

---

Kevin Fuhler százados

A fiatal kolóniai katonatiszt csendesen, hallgatta a kint küzdő Vipera pilóták rádiózását, szinte teljesen belemerült a jelentésekbe, és azok egymás közötti csevegésébe. Mindeközben egyre azon mesterkedett, hogy az idegen hajók által kibocsátott jeleket csillapítani próbálja. A két csillag alakú hajó úgy tűnt megpróbálja blokkolni a Kolóniai kötelékbe tartozó Csatacsillag rádiózását, szerencsére eddig inkább kevesebb, mint több sikerrel. Fuhler teljesen érzéketlen arccal tevékenykedett, azonban egy, a rádiózásban elhangzott beszélgetés felkeltette az érdeklődését.

„Phoenix, itt Shaver! Nincs pilóta, olyan mintha a vadászok önmagukat vezérelnék. Tudom,
hogy hihetetlenül hangzik, de azt hiszem ezek a rohadékok Cylonok!”

A százados itt kapta fel a fejét az eddigi cselekedeteit félbeszakítva. Elkerekedett szemekkel tekintett körbe a hídon, úgy tűnt, nem csak őt lepték meg Shaver szavai. Úgy tűnt, ez még a CAG-nak is sok volt, aki szintén megerősítést kért a dologról.

„Itt Ares. Megerősítve! Nem vezeti őket pilóta! …. Cylonok? Megerősítést Shaver!”

Reccsent fel Ares kissé eltorzult hangja a hídon, mely után mindenki lélegzetét visszafojtva figyelt tovább.


„Ares, itt Shaver, megerősítve, ezek kenyérpirítók. Bár nagyon nem úgy néznek ki, mint a negyven évvel ezelőttiek, de tutira azok. … Phoenix, hol a francban van az erősítés?! Nem bírunk el velük egyedül!”

Hangzott rövid percekkel később ismételten Shaver megerősítése, amely teljesen új fényben tüntette fel a csatát, és mindent. A legénység a legjobb katonákból állt, és két év alatt nagyon összeszokott, azonban ez mindenképpen hidegzuhanyként ért mindenkit.


„- Fuhler százados, jelentse a Piconnak, hogy a korábban ismeretlenként megjelölt ellenséges erőket a pilóták Cylon hadihajókként azonosították. Közölje, hogy, amint lehet, küldjenek erősítést.”

- Azonnal uram!
Vágta rá a fiatal tiszt, azonban el sem tudta kezdeni a parancs végrehajtását, máris jött az újabb Exodustól.

„- Százados, kapcsolja nekem az irányítást”

Mivel ez eléggé rövid idő alatt teljesíthető volt, Fuhler először ezt teljesítette, majd bólintott egyet az XO felé, amikor a kapcsolat már élt. Ezután nekilátott a parancsnok által kiszabott parancs végrehajtásának.

---

Hamilton csendesen, ám magabiztos tekintettel állt a Csatacsillag parancsnoka, és az XO társaságában. Remélte, hogy az általa javasolt, FTL hajtóművekkel kapcsolatos tervet legalább fontolóra veszi a két legmagasabb rangú tiszt. Hirtelen, akár a villám csapott le Shaver bejelentése a százados elméjére.
- Cylonok? Az nem lehet…
Mormolta magában a Vipera pilóta rádiózása után, miközben tekintetét akarva-akaratlanul a DRAIDS-re vetette egy pillanatra. Nem akarta elhinni, hogy közel negyven év után a cylonok ismét a galaxis ezen szegletébe dugták a „képüket”. A döbbenetéből a parancsnok hozzá intézett szavai ragadták ki.

„- A kék kötelék végveszélyben van… az Istenek kegyére bíztuk őket az ellenséggel szemben, de amíg egyikük is harcban áll, s ez által cseppnyi esélye van a visszatérésre, addig maradunk! Várjunk még az FTL-el.”
„- Százados, nem hagyunk magunk mögött ellenséget, ilyen közel a Kolóniákhoz. Számítson ki egy olyan pályát, amellyel egyszerre tudjuk támadni a hozzánk közelebb eső ellenséges hajót, valamelyest támogatni tudjuk a Kék rajt, de távol tudunk maradni a második ellenséges hajótól. Egy az egy ellen jók az esélyeink.”


Jött az első reakció, mely után a fiatal aquaroni kissé elfintorodott. Esze ágában sem volt itt hagyni a pilótákat, ezzel a biztos halálba sodorni őket. Ő csak afféle vésztartalékként gondolt a menekülésre, arra az esetre, ha a helyzet teljesen eldurvulna. Természetesen a menekülést is csak abban az esetben kezdte volna meg a Phoenix, ha már mindenki a fedélzeten van. Bright parancsnok azon érvelése, hogy a kolóniákhoz közel efféle ellenséget hagyni teljességgel botor ötlet valóban helytálló volt. Azonban amennyiben ez a Csatacsillag elbukik, akkor a 12 kolónia egyszerűen tárt kapukkal várta volna a Kenyérpirítókat. Így legalább meglett volna az esély arra, hogy figyelmeztessék őket. Mindenki tudta jól, hogy az admiralitás lassabban mérlegel, mint egy bíróság.

„- Helyes uram, Areséknak küldtem erősítést. Viszont magam sem értek egyet az FTL használatával, legalábbis addig, amíg tudjuk tartani magunkat. Egy utolsó lehetőségként azonban valóban kéne egy utat számolni a Piconi bázisig. Még mindig jobb, ha el tudjuk mondani, mit tapasztaltunk, mint hogy itt pusztuljunk mindannyian. Nem féltem a bőröm, ön tudhatja a legjobban uram, de azért jól jön, megvéd az esőtől...”

Hangzott Hamilton gondolatait megerősítendő Exodus okfejtése. A fiatal katonatiszt kissé kihúzta magát, jelezvén kiválik a társaságból, és elindult, hogy teljesíthesse a rá kiszabott feladatot. Mielőtt megfordult volna, még szólt a feletteseinek.
- Urak! Én sem gondoltam, hogy itt hagyjuk a pilótákat. Nem vagyok gyáva, nem futamodom meg a harctól. Szerettem volna, ha ezt tudják…Akár a saját életem is felajánlanám, ha legalább egy bajtársamat megmenthetném odakint!

Midőn elmormolta a gondolatait, katonásan sarkon fordult, majd megindult a harcálláspontja felé, hogy kiszámolja a kért útvonalat. Ismételten előkerült a mellkas tájékán lévő zsebből a hófehér papírlapka, valamint a toll. A fiatal tiszt vad jegyzetelésbe kezdett hol a DRADIS-t, hol pedig a radart méregetve. Dolga végeztével betápláltatta az új, kért útvonalat a fedélzeti számítógépbe...

[Richard Bright]

I. Fejezet - A Phoenix lángba borul
BS-80, C.I.C. (Parancsnoki Híd)
CTE. utolsó nap utolsó órák

---

„Helyes uram, Areséknak küldtem erősítést. Viszont magam sem értek egyet az FTL használatával, legalábbis addig, amíg tudjuk tartani magunkat. Egy utolsó lehetőségként azonban valóban kéne egy utat számolni a Piconi bázisig. Még mindig jobb, ha el tudjuk mondani, mit tapasztaltunk, mint hogy itt pusztuljunk mindannyian. Nem féltem a bőröm, ön tudhatja a legjobban uram, de azért jól jön, megvéd az esőtől...”

A Phoenix parancsnokának arcán halovány mosoly suhant át az első tiszt utolsó megjegyzése nyomán, majd ismét komorra váltott. Nem igazán értett egyet az ezredes azon ötletével, hogy Raptorokkal támogassák meg a számos sebből vérző, mészárszékre juttatott Vipera köteléket. A múlti funkciós harcigépek kellő vadásztámogatás nélkül módfelett könnyű célpontokká válhatnak a náluk gyorsabb és jobban manőverező ellenséges vadászok számára. A Kék Rajnak szüksége volt a lehető legtöbb támogatásra, de nem újabb pilóták és gépek árán. Mielőtt ezen véleményének hangot adhatott volna Hamilton százados a következő szavakkal vágott közbe…

Urak! Én sem gondoltam, hogy itt hagyjuk a pilótákat. Nem vagyok gyáva, nem futamodom meg a harctól. Szerettem volna, ha ezt tudják… Akár a saját életem is felajánlanám, ha legalább egy bajtársamat megmenthetném odakint!

- Nyugalom százados, senki sem kérdőjelezte meg a bátorságát! - Válaszolta a színpadiasan hátraarcot csináló, majd harcálláspontja felé indult tisztnek. Mély lélegzetet véve folytatta - Az elsődleges feladatunk jelenleg a harc, amíg az erősítés meg nem érkezik! Ezeket itt és most meg kell állítanunk. Amíg állni tudjuk a sarat, addig az FTL várhat, de amint a helyzet végképp megkívánja, megkapja a parancsot az ugrás előkészítésére. - Jelentette be Bright parancsnok, továbbra is a százados hátának beszélve, majd tekintete ismét a DRADIS felé irányult. A Phoenix közelében két vadászkötelék vívott öldöklő közelharcot a túlerővel. Kissé távolabb, de egyre közeledve a Csatacsillaghoz a kék kötelék fogyatkozó gépei küzdöttek a túlélésükért. A második Báziscsillag, amely eleddig kizárólag gépek indításával avatkozott bele az Első Báziscsillag és a Phoenix tűzpárbajába, már majdnem lőtávolban volt. A Csatacsillag parancsnoka egy pillanatra ismét a taktikai tisztre pillantott, aki ekkorra már az új navigációs adatokkal bíbelődött.

A Csatacsillagot időről időre erős becsapódások rázták meg, ahogy a Báziscsillag feléjük zúdított lövedékei, valamit a Cylon Raiderek rakétáinak valamelyike becsapódott a hajótestbe.

- Ezredes, úgy vélem a harckészültségbe helyezett, rakétákkal felszerelt Raptorokat és az ugyancsak rakétákkal felszerelt negyedik rajt inkább a második Báziscsillag ellen kellene küldenünk. Az előbbieket az utóbbiak fedezete alatt. Időt kell nyernünk, míg elintézzük az előttünk lévő Báziscsillagot! … - Ismét intenzív rázkódás, mely nyomán Bright parancsnok pillanatokra elveszítette egyensúlyát, de sikerült visszanyernie azt. - Kárjelentést kérek! -

Az immár megszokottnak nevezhető, harchelyzetet, pontosabban első fokú riadót jelentő, folyamatosan „sikoltó” szirénahang mellé most egy jóval élesebb hangja társult.

„Radiológiai Riasztás! ... Nukleáris rakéta, vagy rakétahordozó közeledik!” - Harsogta túl minden jelenlévő, s az újonnan felcsendült sziréna hangját egy fiatal őrmester, aki a C.I.C. egyik monitorát figyelte.

A Parancsnok felemelte az előtte lévő telefont, majd késlekedés nélkül a következő utasítást adta ki. - A Viperák távolodjanak el a hajótól! Legénység becsapódásra felkészülni! - Midőn ezt kimondta, keményen megvetette a lábát a Parancsnoki Híd padlózatán, s kezeivel megmarkolta az előtte lévő rögzített asztal oldalát.

[Brian "Exodus" Thomson]

I. Fejezet - A Phoenix lángba borul
BS-80, C.I.C. (Parancsnoki Híd)
CTE. utolsó nap utolsó órák

---

- Értettem uram, azonnal intézkedem a Raptorokról és a Viperákról - mondta Thomson, majd felemelte a telefont és az irányítást hívta. Odaát Dave Graham százados vette fel a telefont:
- Uram?
- A parancsnok utasítására a 4. Vipera rajt és a Raptorokat irányítsák a 2. Báziscsillag felé. A 2. Báziscsillag az elsõ számú célpontjuk. Graham százados intézkedjen Ares erõsítésérõl, mert a pilótáktól nem kaptam visszaigazolást!
- Értettem uram, mi kaptunk visszaigazolást a 3. rajtól, de azért rákérdezek még egyszer.
- Jól teszi százados, vége - mondta Exodus, majd letette a telefont és ezúttal a karbantartókat hívta:
- Thomson vagyok, azonnali kárjelentést kérek a hídra! - mondta, majd letette a telefont és ismét Bright parancsnokhoz fordult:
- Uram, parancsait továbbítottam, de a 3. rajból 6 vadász azért elindult, hogy segítsen Areséknak.
Ekkor az eddigi elsõ fokú riadó szirénáját egy újabb sziréna aktiválódása halkította le:
„Radiológiai Riasztás! ... Nukleáris rakéta, vagy rakétahordozó közeledik!”
Brian megkapaszkodott abban a kapaszkodóban, amit már korábban a kikerülési manõver alatt is használt. Lábait megvetette a talajon, és harcmûvészeti ismereteire támaszkodott, amikor az egyensúlyát megõrizve próbált ellenállni a becsapódásnak. Bízott benne, sõt tudta, hogy a Phoenix bírni fogja, de abban már nem volt biztos, hogy mennyire...

[Steven Hamilton]

I. Fejezet - A Phoenix lángba borul
BS-80 - C.I.C. (Parancsnoki Híd)
CTE. Az utolsó nap, az utolsó órák egyikke


Kevin Fuhler százados

A fiatal katonatiszt lassan megemelte az egyik kezét, majd óvatosan hátrébb csúsztatta a bal füléről a fülhallgatót, hogy rendesen hallhassa a C.I.C.-n kihangosított, pilóták közötti rádiózásokat. Természetesen fél füllel továbbra is figyelte az esetleges Piconi Támaszpontról érkező választ, vagy hívást. Egyenlőre azonban csak interferencia volt hallható a rádióban, és a kommunikációs modul sem jelzett kódolt üzenet fogadására utaló jeleket. Fuhler magatehetetlennek érezte magát ebben a helyzetben, pedig szeretett volna valamit tenni…Jelen helyzetben azonban várakozásra volt ítélve a tettekre vágyó katona…

A századosnak már fel sem tűnt a harchelyzetek alatt hallható, első készültségi fokot jelző sziréna hangja. Gyorsan, szinte pillanatok alatt kiverte a fejéből a vészjelzés idegesítő vijjogását, hogy csak a feladataira koncentrálhasson.
„Radiológiai Riasztás! ... Nukleáris rakéta, vagy rakétahordozó közeledik!”
Hangzott egy újabb harsona hang a már így is élesen pulzáló elsőfokú riadókészültség mellett. Fuhler szemei elkerekedtek a bejelentés hallatán, majd lassan a DRADIS-re tévedtek, hátha azon látható a Csatacsillag felé tartó pusztító töltet. Tudta, hogy a becsapódás erőteljes, és kegyetlen lesz. Kisebb terpeszbe állva megkapaszkodott az előtte elhelyezkedő kommunikációs modulban, nehogy a rázkódás ereje kibillentse majd az egyensúlyából…

---

- Nyugalom százados, senki sem kérdőjelezte meg a bátorságát! – Hangzott egy nyugodt, ám mégis tekintélyt parancsoló hang, melynek forrása Richard Bright volt. A fiatal katonatiszt ezen szavak közben már javában masírozott a harcálláspontja felé, ám észlelvén, hogy hozzá beszélnek kissé talán elbizonytalanodott. Nem tudta hirtelen, miként is reagáljon a kialakult helyzetre. Tudta, hogy tiszteletlenség háttal állni, ha valaki hozzá beszél…Hirtelen ötlettől vezérelve úgy döntött, majd a harcálláspontja mögé érve kihúzza magát, és onnan hallgatja a Phoenix parancsnokának további szavait. A tiszt egy pillanatra elcsendesedett, így Steven elméjébe a nagy sietség közben pár kósza gondolat kúszott.
~ Azt hiszem elkapkodtam a dolgot! Meg kellett volna várnom Richard válaszát….Sőt, meg sem kellett volna szólalnom, esetleg más formában kellett volna előadni a gondolatmenetem…Talán az lett volna a legjobb! ~
A százados mindeközben gyorsított a léptein, és hirtelen fordulattal, szinte bepördülve érte el célját. Már az első mondat után tudta, hogy a Csatacsillag első emberének szavai az előző, talán kissé sértődött megnyilvánulására irányulnak, és valószínűleg még folytatódnak majd. A százados megbánta azokat a mondatokat, hiszen tudta jól, hogy sem Richard, sem pedig Brian nem nézné ki belőle, hogy itt hagyja a szintén jó barátjának tekintett Markot, és a többi pilótát az űr rideg semmijében, a cylonok prédájaként.
- Az elsődleges feladatunk jelenleg a harc, amíg az erősítés meg nem érkezik! Ezeket itt és most meg kell állítanunk. Amíg állni tudjuk a sarat, addig az FTL várhat, de amint a helyzet végképp megkívánja, megkapja a parancsot az ugrás előkészítésére.
Folytatta a parancsnok, mely mondatok után Steven enyhén megdöntötte a fejét, bólintott egyet annak jeleként, hogy megértette és átértékelte a helyzetet. Szemeiben látszott a megbánás…Bright már a katona tekintetéből tudhatta, hogy a későbbiekben ezért a megnyilvánulásáért a tiszt bocsánatot fog kérni tőle. Steven azon kevés emberek egyike volt, aki beismerte a hibáit, és képes volt elnézést kérni azokért.

„Radiológiai Riasztás! ... Nukleáris rakéta, vagy rakétahordozó közeledik!”
Hangzott a monoton, ámde erőteljes hang, mely betöltötte a C.I.C., sőt az egész Csatacsillag folyosóinak, és szobáinak egészét. A százados nem lepődött meg a hallottakon, szinte biztos volt abban, hogy ha odakint valóban cylonok vannak, akkor azok fejlődtek az évek során. Ennek fejében erőteljesebb fegyverzetüknek is kell lenniük, mint amivel jelenleg ostromolják a már igencsak hajlott korú Phoenixet. Steven pár másodpercig még a felettesét szemlélte, majd röviddel ezután erősen megmarkolta a taktikai asztal szélét, eközben enyhe terpeszállásba helyezkedett, hogy jobban tudja majd kontrollálni a mozgását az esetleges becsapódás következtében fellépő lökéshullámmal szemben.
- Uram! Megvan a kért útvonal, már be is táplálták a navigációs számítógépbe!
Jelentette ki erőteljes hangon, tekintettel arra, hogy a C.I.C.-n igen nagy volt a hangzavar az utolsó riasztás hatására...

[Pythia]

I. Fejezet - A Phoenix lángba borul
BS-80, C.I.C. (Parancsnoki Híd)
CTE. Az utolsó nap, az utolsó órák egyike

---

A Parancsnoki híd forgatagában alig hangzottak fel Hamilton százados szavai, alig terjedt szét a hajó egészén a Parancsnok becsapódással kapcsolatos figyelmeztetése, a Phoenix egészét egy hatalmas erejű becsapódás rázta meg. A becsapódás valahol a hajótest hátulsó részében következett be. A falakból a mennyezetből a burkolat mögött található vezetékhalmazból a túlterhelődés nyomán hatalmas szikrák törtek elő. Néhány számítógép működésképtelenné vált. Kisebb elektromos tüzek keletkeztek a munkaállomások között. Mindazok, akik a kritikus pillanatban a hajó bármely pontján álltak, s nem kapaszkodtak meg teljes erejükből egy biztosnak nevezhető tárgyban elveszítették egyensúlyukat, s kisebb nagyobb esésekkel ugyan de a padlózatokon kötöttek ki.

Ez alól nem volt kivétel sem Richard Bright parancsnok, aki arccal borult az előtte lévő asztalra, s azon átsodródva az éle által jelentékeny hámsérüléseket és zúzódásokat szerezett, sem Brian Thomson ezreses, vagy Steven Hamilton százados, akik egyaránt elvágódtak, s kisebb nagyobb zúzódásokkal és kék foltokkal gazdagodtak.

A hajótest hátsó részét érte a találat, s mint kisvártatva kiderült a Nukleáris töltetű rakéta felrobbanása igen nagy rést ütött a hajótörzs oldalában. A becsapódás környékén a fedélzeti folyosók két szinten is lángokban álltak. Másodlagos károkként az egyik hajtóműgondola teljes leállása, a közeli elhárító löveg megrongálódása, s legutolsósorban a nagy hatótávolságú kommunikációs rendszer adó és vevő része egyaránt ugyancsak működésképtelenné vált. Ezzel a Phoenix kapcsolata megszakadt a Piconnal, és egyáltalában az összes távolabbi kolóniai egységgel. Némákká és süketekké váltak.

[Richard Bright]

I. Fejezet - A Phoenix lángba borul
BS-80, C.I.C. (Parancsnoki Híd)
CTE. Az utolsó nap, az utolsó órák egyike

---

Bright Parancsnok a korát meghazudtoló fürgeséggel állt talpra, s gyorsan körbepillantott a C.I.C.-n. Egy-két működésképtelenné vált számítógépes munkaállomás, kisebb sérülések, kisebb elektromos tüzek csaptak fel, melyeket a legénység tagjai gyorsan eloltottak. Úgy tűnt senkinek sincs komolyabb baja néhány kisebb égési sérülésen, zúzódáson, és az ijedtségen kívül.

- Kárjelentést kérek! - Mondta hangosan. Jó néhány másodperc eltelt, mire egy fiatal elsőosztályú altiszt kissé akadozó hangon válaszolt:

- Az egyik főhajtóműnek… és a nagy hatótávolságú kommunikációs rendszernek lőttek… egy elhárító löveg megrongálódott... Súlyos burkolati károsodás, tűz a fedélzet több részlegében. -

- Küldjenek tűzoltókat és kárelhárítókat a helyszínre, zárják le a sérült burkolat körül a területet és fékezzék meg a tüzet! - Sorolta az utasításokat a Parancsnok. Időközben a hangszórókból felcsendült Ares hangja.

„Phoenix, itt Ares! Visszavonulunk, nem bírjuk tartani magunkat! ... Figyelem Kék Század! Bevisszük őket a Phoenix elhárító ütegei elé. Amint elérjük a Phoenixet, négy irányba szétválva utat adunk az elhárító ütegek tüzének. Készüljetek...! …- Vörös Század! Fedezzék a visszavonulásunkat! Amint elértük a Phoenixet, tűnjenek el az ütegek elõl...! ... Phoenix, itt Ares...Készüljenek!”

Bright azonnal felemelte a telefont mely közvetlen vonalat biztosított a CAG-el és így szólt.

- Ares, itt a Phoenix! Rendben van jöjjenek, a működőképes oldalsó és felső elhárító ütegek tárt karokkal várják az üldözőiket. Ha már úgy is arra jár, vessen egy pillantást a hajótörzsre, hogy milyen súlyosnak látszik kívülről. Amint lerázta üldözőit, csoportosítsa át a Viperákat, nem kaphatunk be több atomot, mert akkor végünk! - Bright letette a telefont, majd az első tisztjéhez fordult.

- Kommunikáció nélkül nem tudunk üzenni a Piconra. A másik báziscsillag épp a sérült oldalunk felül fog támadni. Utasítsa a tüzérséget, hogy az összes főlöveg, hogy sortűz helyett mérjen egyidejű koncentrált tűzcsapást az ellenséges hajó középpontjára. Valószínűleg ott van a gyenge pontjuk. – mondta, majd a hadtiszt felé fordult.

- Mr. Hamilton számítson ki elkerülő pályát, amivel a sértetlen oldalunkat mutathatjuk a második báziscsillagnak, vagy esetleg szembe tudunk vele fordulni. A manővert akkorra kellene időzíteni, amint megsemmisítettük az előttünk lévő ellenséget. – mondta majd ismét Thomson ezredes felé fordult. - Csak így lesz esélyünk.

[Brian "Exodus" Thomson]

I. Fejezet - A Phoenix lángba borul
BS-80 - C.I.C. (Parancsnoki Híd)
CTE. Az utolsó nap, az utolsó órák egyike

---

Brian a parancsnokhoz hasonlóan hamar, egy repülő tigris gyorsaságával pattant fel fekvő helyzetéből. Egyből a harcálláspontjához ugrott, és végighallgatta a parancsnok eligazítását. Egyetértéseként bólogatott, majd a telefont emelte fel:
- Tűzvezérlés - mondta a hang a túloldalon.
- Thomson - mondta Brian - célozzák meg a báziscsillag közepét. Ott lehet a gyenge pontjuk. Össztűz minden főlövegből! Semmisítsék meg azt a hatalmas konzervdobozt! - jött ki "Exodus" Thomson ezredesből az, amiért az Exodus nevet kapta.
- Értettem uram - mondta a túloldalon a hang és bontotta a vonalat.
- Uram, a tűzvezérlés azonnal teljesíti a parancsát. Remélem beválik a terve. Még egy ilyen találatot nem bírunk ki, és mind a mienk, mind Picon jövője kifejezetten bizonytalanná válik. Remélem valóban lesz esélyünk - mondta alig - csak a Parancsnok által - hallhatóan Exodus.

[Steven Hamilton]

Fejezet - A Phoenix lángba borul
BS-80 - C.I.C. (Parancsnoki Híd)
CTE. Az utolsó nap, az utolsó órák egyikke

---

Kevin Fuhler százados

Az atomtöltet becsapódásának pillanatában az agg korban lévő Csatacsillag megremegett, óriási volt a robbanás. A C.I.C.-n csak egy erőteljes, ámde tompa durranást lehetett hallani…Azután elszabadult a pokol. Az emberek ugyan megpróbáltak fogást találni, és minél biztosabb testtartást felvenni, mégis, a rázkódás ereje akkora volt, hogy szinte mindenki elesett. Fuhler erőteljesen kapaszkodott az előtte lévő kommunikációs egység két sarkában, és terpeszben állt. Nem volt elég, amint a Phoenix bekapta a találatot, a fiatal tiszt elveszítette az egyensúlyát.

Olyan érzése támadt, mintha a lába alatti talajszelet nem szeretné, hogy rajta álljon. Egyszerűen érezte, hogy nem fog tudni talpon maradni. Ujjai görcsösen szorították a harcálláspont két sarkát, de ezek is eredménytelenek voltak. A százados hirtelen megindult a bal oldala felé. Fel sem tudott eszmélni, és már a híd talaját koptatta. Az esést nem sikerült tompítania, révén, a kezeit már későn tudta maga elé húzni. Fuhler úgy dőlt el, akár a száraz tuskó…A mellkasára zuhant rá, azonban a lendület továbbvitte a fejét, így beverte azt a padlóba. Egy pillanatra meg is szédült…A földön heverve elhomályosodtak a képek pár másodpercre.

A robbanás után arra lett figyelmes, hogy valaki mellette térdel, és eltorzult hangon magyaráz. A beszéd szépen lassan kezdett tisztulni a kommtiszt fejében.
- Jól vagy?
Kérdezgette egyre inkább aggódó tekintettel a személyzet egyik tagja, mire Fuhler csak némán bólintott. A kommunikációs modulba kapaszkodva felhúzta magát, majd egy pillantást vetett az eszközre. Eközben karjával megtörölte a fejét, mert érezte, hogy valami langyos folyadék folydogál rajta. Ekkor vette csak észre, hogy vérzik…Ezzel azonban nem tudott törődni, mert fülébe szökött barátjának mondata.
„- Az egyik főhajtóműnek… és a nagy hatótávolságú kommunikációs rendszernek lőttek… egy elhárító löveg megrongálódott... Súlyos burkolati károsodás, tűz a fedélzet több részlegében.”
- A nagy hatóságú komm is ellszállt?
Tette fel a kérdést magának, miközben az előtte lévő modulon egy tesztet kezdett lefuttatni, hogy megállapíthassa, van-e még remény valamiféle kapcsolat kialakítására a Piconi központtal….

---

Hamilton százados kisebb terpeszállásban várta az elkerülhetetlen találkozást az atomtöltettel. Ujjaival erőteljesen szorongatta a taktikai asztal széleit, és reménykedett abban, hogy a Phoenix nem fog komolyabb sérüléseket szenvedni. Elszánt tekintettel méregette a DRADIS-et, melyen pontosan szemmel lehetett követni, mikor is fog bekövetkezni az elkerülhetetlen Az apró, ütemesen villogó pontocska egyre közeledett a Csatacsillag felé, mígnem egyesült a kijelző középpontjával. A fiatal tiszt utolsó erőkifejtéssel még jobban megszorította az asztal szélét.

A robbanás lökéshulláma oly erőteljes volt, hogy a századosnak a legcsekélyebb esélye sem volt a talpon maradásra. A hatalmas hajótest megrázkódott, Hamilton pedig ennek hatására megtántorodott hátrafelé. Ujjai szorításából lassan kicsúszott a taktikai asztal széle, melynek hatására magatehetetlenül kezdte meg a hátrazuhanást. A fiatal tiszt tudta, hogy ha nem tesz gyorsan valamit, akkor a padlóval való ismerkedés igen kellemetlen élmény lesz a számára. Ennek tükrében megpróbálta koordinálni az esését. Próbálta törzsét oldalra fordítani, hogy kezeivel csillapíthassa a majdani „becsapódást”. A magánakció félig-meddig sikeres volt. Azonban Hamiltonnak az esés következtében megrándult a válla, melynek hatására éles fájdalom nyílalt ezen testrészébe. A férfi egy hatalmas szisszenést eresztett, mikor már a padlón hevert a hátára fordulva.

Bal kezét megemelve tenyerét a jobb vállára helyezte, majd eltorzult arccal tápászkodott fel ülő helyzetbe. Körbetekintett…szemeivel azonnal barátait fürkészte, hogy azok renden vannak-e. Miután konstatálta, hogy igen, fájdalmas tekintettel kezdett feltápászkodni a rideg fémpadlóról. Amint kiegyenesedett, hallotta, amint egy fiatal katona belekezdett a kárjelentésbe.
~ Ez egyre rosszabb lesz, tennünk kell valamit! Csak tartson ki az öreganyó! ~
Elmélkedett magában, miközben ismét a taktikai asztal elé lépett. A százados előszeretettel öreganyózta a Phoenixet, de ezen viselkedése semmiképpen sem arra irányult, hogy lenézze a hajó kvalitásait. Ez afféle megszokás volt…elvégre azt az embert piszkáljuk, akit kedvelünk…és a százados kedvelte ezt a Csatacsillagot. Ez volt az első olyan szolgálati helye, ahol valóban jól érezte magát.

„- Mr. Hamilton számítson ki elkerülő pályát, amivel a sértetlen oldalunkat mutathatjuk a második báziscsillagnak, vagy esetleg szembe tudunk vele fordulni. A manővert akkorra kellene időzíteni, amint megsemmisítettük az előttünk lévő ellenséget.”
Hangzott Bright parancsnok hangja, mely visszaröppentette a fiatal tisztet gondolatok mezejéről. Valóban nem ez volt az alkalmas pillanat a morfondírozásra, cselekedni kellett.
- Azonnal uram!
Válaszolta erőteljes hangon Hamilton, mert a C.I.C.-n igen erőteljes volt a hangzavar. Jobb vállát kissé megmozgatva belefogott a kiosztott utasítás megvalósításába….

[Pythia]

I. Fejezet - A Phoenix lángba borul
BS-80, C.I.C. (Parancsnoki Híd)
CTE. Az utolsó nap, az utolsó órák egyike

---

Az a rutin, melyet az elmúlt két évben végrehajtott számtalan gyakorlat eredményezett, s amiket a legénység jó része egy emberként utált, most hozta meg gyümölcsét. A C.I.C.-n szolgálatot teljesítők között lassan ismét helyreállt a harci helyzetnek megfelelő rend. A munkaképesek egy része visszatértek képernyőikhez, mások a lehetőségekhez képest megkezdték a sebesültek ellátását. A legénység tagjai tették a dolgukat. A pillanatnyi pánik látszólag eloszlott, de a félelem továbbra is jéghideg marokként szorította a szíveket.

Kisvártatva a hajótest minden egyes pontján lassú, de mégis ütemesnek tekinthető pulzálás vált érezhetővé. Nem hasonlított az ellenség lövedékeinek becsapódása keltette rázkódásokhoz. Ez teljesen más volt. A Phoenix arzenáljában szereplő leghalálosabb fegyvereknek a szabályos ritmusú „zenéje”. A fő lövegek, melyek eleddig sorozatokban indították el halálos energialövedékeiket, most együttesen működtek. Lassan múltak a másodpercek egy-egy össztűz között. Több szempár tapadt a DRADIS-ra. Mindenki azt várta, hogy mikor fog eltűnni a célba vett Cylon Báziscsillagot jelentő pont. Az azonban még mindig makacsul villódzott.

A Csatacsillag Parancsnoki Hídján az idő keserves lassúsággal telt. A DRADIS-on, mely a C.I.C.-n lévők egyetlen vizuálisnak mondható kapcsolata volt a külvilággal, egyenlőre semmi olyasmi sem volt látható, ami optimizmusra adott volna okot. A hősiesen küzdő Vipera pilóták, akik az Cylon vadászok túlerejével szemben vívtak elkeseredett küzdelmet. Az ellenség számbeli főlényét példázta, hogy bár a Phoenix elhárító lövegei iszonyatosan megtizedelték őket, egyiknek-másiknak időről időre sikerült rakétaterhét úgy kilőni a csatacsillagra, hogy találatot érjen el vele. A Vadászszázad megtépázott Kék raja visszavonulóban volt a megbeszélt terv értelmében az elhárító ágyúk halálzónájának irányába. A Vörös és a Sárga kötelék gépei próbálták feltartóztatni az áradatot, mely az otthonukat jelentő hadihajóra zúdult. A rakétahordozó Raptorokat kísérő Zöld kötelék időközben útnak indult a kolóniai hadihajót „hátulról” becserkészni igyekvő Báziscsillag felé. Feladatuk szerint az általuk hordozott rakétateherrel a lehető legnagyobb pusztítást kell majd okozniuk az ellenségnek.

Egy újabb pulzálást követően aztán bekövetkezett az, amire a Parancsnoki Hídon tartózkodók egy emberként vártak. A Cylon Báziscsillagot jelképező pont eltűnt a DRADIS képernyőjéről…

[Richard Bright]

I. Fejezet - A Phoenix lángba borul
BS-80, C.I.C. (Parancsnoki Híd)
CTE. Az utolsó nap, az utolsó órák egyike

---

„Uram, a tűzvezérlés azonnal teljesíti a parancsát. Remélem, beválik a terve. Még egy ilyen találatot nem bírunk ki, és mind a mienk, mind Picon jövője kifejezetten bizonytalanná válik. Remélem valóban lesz esélyünk”

- Kobol Urainak kezében vagyunk. – Jegyezte meg röviden, mintegy válaszként az XO szavaira a parancsnok. Közben füleit nem kerülte el hadtisztjének válasza. Némán bólintott, s önmagában egy rövid fohászt mondott, abban a reményben, hogy az Istenek kegyesek lesznek a Phoenixhez és legénységéhez. Sosem tekintette magát igazán vallásosnak. Most azonban úgy érezte, hogy a szükségnek azon pillanata érkezett el, amikor egy ima csak használhat.

A Csatacsillag egészét egy különös, ütemes rezgésnek, vagy inkább pulzálásnak tűnő, a becsapódásoknál jóval lágyabb hatású rázkódás járta át. A főlövegek koncentrált, félelmetes erejű össztüze vette kezdetét. Bright parancsnok a DRADIS-ra pillantott. A saját hajója előtt továbbra is ott villódzott a Cylon hadihajót jelentő vörös pont, s egy hasonló közeledett fenyegetően a Phoenix felé a kijelző tájolása szerinti négy óra irányból. Ugyancsak a Csatacsillag felé közeledett az Ares által vezetett, megtépázott Kék kötelék. A Vörös és a Sárga raj Viperái szétszóródva közelharcot vívtak a kolóniai hadihajó körül. A nemrégiben indítási parancsot kapott, eleddig tartalékban tartott Zöld kötelék fedezete alatt rakétákkal felfegyverzett Raptorok indultak útnak a második, eleddig sértetlen ellenséges hadihajó felé. A parancsnok elmerengett azon, hogy ez az alig valamivel több, mint két tucat harci gép milyen elszomorítóan csekély eséllyel indult útnak feladata teljesítésére. Ugyanakkor az ő viszonylagos sikerüktől függ, hogy a súlyosan megsérült Phoenix képes lesz e legyőzni a másik ellenséget is. A nagy hatótávolságú kommunikációs rendszer hiányában nem tudni, mikorra várható a Piconról az erősítés, ha egyáltalán várható. Vajon mennyi időbe telik, míg az Admiralitás kiadja az utasítást néhány hajónak, s azok mikorra érkeznek meg? Egyik kérdésre sem volt válasz. Bright parancsnok összeráncolta a homlokát. Mindkét szeme a Cylon hadihajót szimbolizáló villódzó pontra irányult. Újabb enyhe rázkódás, amely egy újabb össztüzet jelentett. Aztán végre bekövetkezett: a Báziscsillag „pontja” eltűnt és többé nem villant fel a DRADIS-on.

- Nyugtával illik dicsérni a napot, de eddig jó. - Mondta kisvártatva Thomson ezredes felé fordulva, majd figyelme a hadtiszt harcálláspontjára vándorolt át. - Hamilton százados, kellenének a fordulási pályaadatok, mielőtt a másik rázendít és szétlövi a hajóm hátsó felét!

[Steven Hamilton]

Fejezet - A Phoenix lángba borul
BS-80, C.I.C. (Parancsnoki Híd)
CTE. Az utolsó nap, az utolsó órák egyike

Hamilton rendkívül körültekintõen számolta ki az elfogó pályához szükséges koordináták minden egyes részletét. Nagyon jól tudta, hogy amennyiben valamit elnéz, vagy kifelejt, akkor legrosszabb esetben az ellenfél behozhatatlan elõnyre tesz szert a helyezkedésével. Ez pedig megengedhetetlen, tekintve, akkor szabad az út a Kolóniák felé. Ebben a pillanatban a százados elméjébe bevillant felesége, valamint gyermeke képe, akik már alig várták, hogy újraláthassák õt. Nem volt ez másképpen Hamiltonnal sem, minden vágya volt, hogy végre magához ölelhesse szeretteit. Ezért kellett a legjobbat adnia magából…Ha hibázik, akkor ki tudja, ez a két Csillag alakú cylon hajó merre megy majd tovább.
~ Mivel nem átalkodtak megtámadni a Csatacsillagot sem, valószínûleg a Kolóniákra is rámennek majd! Mi van akkor, ha ez egy… ~
A fiatal férfi szemei elkerekedtek a saját gondolatmenetén.
-…Átfogó támadás kezdete! Nem mi vagyunk az elsõdleges célpont, csupán rossz helyen voltunk rossz idõben!
Mondta félhangosan a gondolatait, amelyek valószínûleg eljutottak Bright, valamint Thomson fülébe is.
- Legalábbis ha én támadnék, felmérném az ellenfél képességeit. Persze ha hatalmas flotta áll renelkezésre, akkor ez felesleges!
Folytatta tovább, majd összeszûkítette a szemeit, és az elõtte lévõ feladatra koncentrált.

A százados dolga végeztével átadta a koordinátákkal teli papírt a hajó navigációs tisztjének, majd közelebb lépett a parancsnokhoz, és az XO-hoz. Némaságba burkolózva emelte meg tekintetét, hogy a DRADIS-re meredhessen. Bár szemmel követte az eseményeket, nem hagyták nyugodni az imént fejébe szökött teóriák. Amennyiben beigazolódik az állítása, akkor még inkább gyõzniük kell itt, különben a szerettei sem lesznek biztonságban. Hamilton kissé meginogott, a Phoenix rázendített kegyetlen pusztító dalára, melyet a fõütegek „harmonikusai” biztosítottak. A százados biztosabb alapállást vett fel, majd újra szemügyre vette a DRAIDS-en látható jeleket. Agya pörögni kezdett, számok, taktikák, melyek biztosítják a korosodó Csatacsillag gyõzelmét…

Alig telt el pár perc a fõütegek elsõ lövései óta, amikor is a kijelzõrõl eltûnt az egyik Báziscsillag. A százados elmosolyodva konstatálta, hogy a teknõ képes még a meglepetésekre.
„- Nyugtával illik dicsérni a napot, de eddig jó.”
Szólalt meg a parancsnok az XO felé fordulva, melyre Hamilton csak bólintott egy mosoly közben.
„- Hamilton százados, kellenének a fordulási pályaadatok, mielõtt a másik rázendít és szétlövi a hajóm hátsó felét!”
- Azonnal meglesznek uram!
Mondta a taktikai tiszt katonásan, majd ismételten megindult a harcálláspontja felé. Jelen helyzetben már nem kellett annyit várni a koordinátákra, mint az elõbb, hiszen a százados a DRADIS kémlelése alatt elõre kiszámolta a lehetséges elfogó pályákat, illetve a lehetséges forduló manõverek egy részét is. A feladat sokkal inkább ezek átszámítása volt, mely alig pillanatokat vehetett igénybe a fiatal katonatiszt számára.

[Brian "Exodus" Thomson]

I. Fejezet - A Phoenix lángba borul
BS-80 - C.I.C. (Parancsnoki Híd)
CTE. Az utolsó nap, az utolsó órák egyike

---

Brian csendben szemlélte az eseményeket, főleg azután, hogy kiadta a parancsot az exodusra, a teljes megsemmisítésre. A főlövegek együtt kezdtek dolgozni és az XO közelebb sétált a DRADIShoz. A hajón végig futó pulzálás most is egyfajta élvezettel töltötte el. A főlövegek együttes működése kapcsán a hátán végigfutó hidegrázás ismét jóleső élménnyel töltötte el. Minden idegszálával azon koncentrált, hogy mikorra fog megszűnni a pulzáló jele az ellenséges báziscsillagnak. Aztán egyszercsak a főlövegek hathatós és koncentrált tüzelésének hála az ellenség pulzáló jele megszűnt.
"- Nyugtával illik dicsérni a napot, de eddig jó." - mondta Bright parancsnok, amire Brian csak hátrafordult és egy széles mosollyal nyugtázta a parancsnok megjegyzését és szépen kimérten visszasétált harcálláspontjára, közel a parancsnokhoz.
Ahogy ott állt, eszébe jutott, hogy miért is került ebbe a beosztásba. Arra gondolt, hogy ideje lenne besegíteni Hamilton századosnak hiszen jó ideig Brian látta el a taktikai tiszt szerepét, de Hamilton jól csinálta, sokkal jobban, mint egykoron ő. Ráadásnak Brian mindig is utált pályákat számolni. A következő percben aztán odalépett hozzá egy matróz és tisztelgéssel egyidőben átnyújtott egy kárjelentést a főmérnöktől.
A hajón keletkezett rés helyét elszeparálták, de azért természetesen voltak veszteségek. A főmérnök felsorolta azon katonák illetve karbantartók neveit, akik meghaltak illetve megsérültek a támadás következtében.
Brian szemét lehúnyva adta át a papírt a parancsnoknak, nagyot sóhajtva.
- Sajnálom uram... - mondta, aztán megemelte a telefont és a tűzvezérlést hívta:
- XO - szólt bele, hogy tudják odaát, hogy ki is akar velük beszélni - állítsák le a főlövegeket és hűtsék, ahogy lehet... szükségünk lesz még rájuk!
- Igenis ezredes - válaszolták onnan, majd Brian letette a telefont.
A következő percek lassabban teltek és Brian tekintete is a távolba révedt. Szeretett volna már ő is otthon lenni, aztán eszébe jutottak mentora szavai:
"Éjszaka álmodozz, most koncentrálj a feladatra!" - így tekintetét újra a DRADIS-ra emelte, amikor megütötte fülét Hamilton százados gondolata:
"…Átfogó támadás kezdete! Nem mi vagyunk az elsõdleges célpont, csupán rossz helyen voltunk rossz idõben!"
A hangos gondolat szöget ütött a fejébe és el is gondolkodott rajta. *Igaza lehet a századosnak. Ezek nem készültek ránk... Akkor a kolóniák bajban lehetnek!* - gondolta magában, majd a Parancsnokhoz lépett és úgy mondta, hogy csak ő hallhassa:
- Uram, a századosnak igaza lehet. Elképzelhető, hogy ezek tényleg egy nagyobb flottához tartoznak és csak véletlen botlottak belénk, mert a valódi célpontjuk a 12 kolónia... - mondta Thomson és várta a parancsnok reakcióját.

[Richard Bright]

I. Fejezet - A Phoenix lángba borul
BS-80, C.I.C. (Parancsnoki Híd)
CTE. Az utolsó nap, az utolsó órák egyike

---

Bright parancsnok bólintott a százados válasza hallatán. Tudta, hogy felesleges serkentő szavakat mondania, Hamilton azok nélkül is olyan gyorsan dolgozik, ahogy csak tud. Az idő bár szorította a Csatacsillagot, de a rossz megtervezett manőverezés, az hazárdjáték a hajóval és a legénységgel egyaránt. A parancsnok szótlanul átvette az XO-tól a jelentést, amelyen a nukleáris támadás következtében a hajón keletkezett sérülés valamint a keletkezett tűz megfékezése során életüket vesztettek névsorát. Eleddig negyvenhárom név szerepelt rajta. A lista hosszabbodni fog majd a hősi halált halt Vipera pilóták, Raptor pilóták valamint ez utóbbiak elektronikai tisztjeinek neveivel, s a csata még korántsem ért véget.

Úgy tűnt a parancsnok figyelmét elkerülte a harcászati tiszt azon elmélete, miszerint a BS-80 csupán rossz időben van rossz helyen, s épp ezért beleütközött azokba a Cylon hajókba, amelyek mintegy előfutárai egy, a Kolóniák ellen induló nagyszabású támadásnak. Az elmélet kétségkívül logikusnak és megalapozottnak tűnt.

A Phoenix CO-ja lassan átfutotta a listát. Néha-néha felpillantott két név között s hol Hamilton századosra, a hadtisztre, hol pedig Thomson ezredesre, az első tisztjére pillantott. Hallotta, ahogy az utóbbi kiadja az utasítást a fő ágyúk hűtésére. Már a két éves őrszolgálat során megbizonyosodott róla, hogy a korábban ugyancsak harcászati tisztként szolgáló Thomson kiválóan megállja a helyét, mint XO.

„Uram, a századosnak igaza lehet. Elképzelhető, hogy ezek tényleg egy nagyobb flottához tartoznak és csak véletlen botlottak belénk, mert a valódi célpontjuk a 12 kolónia...” - adott hangot egyetértésének az ezredes. Bright szótlanul letette a jelentést az előtte lévő asztalra, majd az első tisztje felé fordult.

- A kérdés csupán az, hogy a felderítőkbe ütköztünk vagy magába a főseregbe, amit leginkább kétlek, avagy csupán egy teljesen önálló kötelékbe. Én ez utóbbit tartom legvalószínűbbek. A Piconról még mindig nem érkezett erősítés. Tartok tőle, hogy ez nem a kommunikációs rendszerünk megrongálódása, hanem az erők lekötöttsége miatt van. - Öntötte szavakba kételyeit a Csatacsillag első embere. - Ha ez utóbbi feltevés az, ami megfelel a valóságnak, akkor a lehető leghamarabb a Piconhoz kell érnünk.

- Fuhler zászlós, tegyen meg mindent a nagy hatótávolságú kommunikációs rendszerünk mielőbbi helyreállításához. - Utasította a kommunikációs rendszerért felelős fiatal tisztet a parancsnok, majd a harcászati tisztre tekintett. - Hamilton százados, amint az ellenség felé fordultunk, kezdje meg egy FTL ugrás kiszámítását. Cél a Picon! Amint kilőttük a Báziscsillagot és az összes vadászt, visszahívjuk a gépeinket és ugrunk. Amilyen gyorsan csak lehet! - Monda Bright, majd az első tiszt felé fordult. – Ezredes utasítsa Arest, hogy a Kék a Vörös és a Sárga formáció egyesült erővel hozzon létre védelmi zónát a Phoenix körül. Azt akarom, hogy minden ellenséges vadászt, rakétát, vagy bármi egyebet szedjenek le, ami a hajó felé tart. - Egy lélegzetvételnyi szünetet tartott, aztán hozzátette. - Remélem, tévedek, és a három felvázolt lehetőség közül az elsővel állunk szemben. A Piconon meg csak azt hiszik, hogy tréfálkozunk. - Mondta, majd gondolatban még egy mondattal továbbfűzte az imént kimondott szavait. ~ Kobol Urai adjátok, hogy tévedjek... ~

[Brian "Exodus" Thomson]

I. Fejezet - A Phoenix lángba borul
BS-80, C.I.C. (Parancsnoki Híd)
CTE. Az utolsó nap, az utolsó órák egyike

---

"- Ezredes utasítsa Arest, hogy a Kék a Vörös és a Sárga formáció egyesült erõvel hozzon létre védelmi zónát a Phoenix körül. Azt akarom, hogy minden ellenséges vadászt, rakétát, vagy bármi egyebet szedjenek le, ami a hajó felé tart." - hangzott a parancsnok utasítása, amire egybõl reagált Brian.
- Értettem uram, máris intézkedem - mondta és a telefonhoz lépett, az irányítást hívta, majd mikor odaát Dave Graham százados felvette, már el is kezdte hadarni az utasításokat:
- Graham százados adja utasításba Areséknek, hogy a Kék, Vörös és a Sárga formáció egyesült erõvel hozzon létre védelmi zónát a Phoenix körül. Nem akarom, hogy bármi is bejusson a zónán belülre, kivált nem egy rakétahordozó. Nem bírunk ki még egy olyan csapást, mint az elõzõ.
- Értettem uram - közölte Graham és mivel Brian letette a telefont, máris hozzálátott az utasítás végrehajtásához.
- Uram, az utasítást kiadtam, azonnal megkezdik a végrehajtását. Visszakanyarodva nem hinném, hogy ez lenne a fõcsapatuk. Ezt õk sem gondolhatták komolyan, hogy két Báziscsillag el tud bánni a kóloniák egyesített erejével. Nagyon rossz elõérzetem van, uram - mondta ezt már halkan úgy, hogy csak a parancsnok halhassa - ha ez egy elõörs, akkor van esélyünk, hogy eljussunk Piconra és még idõben értesítsük õket, ha nem az, akkor az esélyeink folyamatosan romlanak. Ráadásnak az imént bekapott atomtöltet is csak rontott az öreglány állapotán. A vadászaink pedig hullanak, mint a legyek, szóval nem állunk a helyzet magaslatán. Ha pedig ez csak egy különálló kötelék volt, akkor ezután csak rosszabb lesz... - fejtette ki álláspontját Exodus.