C.I.C. - Parancsnoki híd

[Steven Hamilton]

I. Fejezet - A Phoenix lángba borul
BS-80, C.I.C. (Parancsnoki Híd)
CTE. Az utolsó nap, az utolsó órák egyike

---

Kevin Fuhler zászlós

A fiatal tiszt némileg eltorzult arccal tette a dolgát, már jó ideje azon fáradozott, hogy visszaállíthassa a nagy hatótávolságú kommunikációs rendszert. Ennek fejében megannyi tesztet futtatott le a harcálláspontján lévõ számítógépen. Sikerült ezekkel feltérképeznie a meghibásodásokat, és ennek türkében próbált olyan szubrutinokat írni, melyekkel kikerülheti a „kiütött” részeket. Arcán hatalmas izzadságcseppek gördültek végig, látszott rajta, hogy nagyon koncentrál. Fuhler nagyon jól tudta, hogy mi a tét, így mindent beleadott, és próbált körültekintõen eljárni.

A C.I.C.-t ismét egy erõteljes, tekintélyt parancsoló hang töltötte be.
„- Fuhler zászlós, tegyen meg mindent a nagy hatótávolságú kommunikációs rendszerünk mielõbbi helyreállításához.”
Fuhler a felettesére tekintett, majd bólintott egyet.
- Azon vagyok uram! Minden tõlem telhetõt megteszek!
Miután befejezte a mondatát, ismét a kijelzõre tekintett, melyen számok, betûk, jelek ezrei voltak láthatóak. Egy külsõ szemlélõdõ számára ezek egybemosódtak, hiszen bonyolult volt megtanulni ezen programozási nyelvet…Hát még átlátni. A tiszt azonnal folytatta a félbehagyott szubrutint, miközben egy pillanatra eltöprengett.
~ Megteszek minden tõlem telhetõt? Felesleges ilyeneket mondani, Bright ezt magától is tudja! Na tessék…Koncentrálj Kevin! ~
Zárta le magában az eszmefuttatást, hogy végre a feladatára összpontosíthasson ismételten…

---

Steven tette a dolgát, a számok és koordináták világába mélyedve álldogált a taktikai asztal mellett. Szemeit hol az elõtte lévõ papírosra vetette, olykor firkálva arra valamit…Hol pedig az asztalon felvázolt helyzeteket méregette. Látszott, hogy magabiztosan teszi a dolgát, mely talán megnyugvással tölthetett el néhányakat a Csatacsillag C.I.C.-jén. Sok függött Steventõl, mégsem minden. Õ is, akárcsak a többiek csupán egy szeletkét tett hozzá a tudásából a gyõzelem megszerzéséhez. Ezekbõl a szeletekbõl állt össze az egész, mely a megannyi gyakorlatnak köszönhetõen olajozottan mûködött. Bright parancsnok és Thomson ezredes nagyon jó munkát végeztek ezzel az egykoron elkanászodott legénységgel.

A Fuhler zászlós felé intézett mondatok után a parancsnok Hamilton felé fordult.
„- Hamilton százados, amint az ellenség felé fordultunk, kezdje meg egy FTL ugrás kiszámítását. Cél a Picon! Amint kilõttük a Báziscsillagot és az összes vadászt, visszahívjuk a gépeinket és ugrunk. Amilyen gyorsan csak lehet!”
Steven pontosan abban a pillanatban fejezte be a számítások ellenõrzését, amikor a felettese, a hajó elsõ embere szólt felé. Fejét megemelve a parancsnokra tekintett.
- Értettem, azonnal nekilátok uram!
Vágta rá a parancsra röviden és katonásan, majd kilépett a taktikai asztal mellõl, és a navigációs tiszt felé indult meg sietõs léptekkel. Odaérve átadta annak a cetlit, melyen sorról sorra szerepeltek a koordináták, melyeket a tisztnek majd be kell táplálnia.

Azonnal sarkon fordult,majd sietve indult meg a harcálláspontja felé, hogy teljesíthesse a következõ feladatát. Ha lehet ilyet mondani, az FTL ugrás koordinátáinak kiszámítása még bonyolultabb. Steven már csinált ilyet annakidején, azonban két éve ezt csak elméletben gyakorolhatta…Tekintve, hogy a Phoenix ugrások nélkül teljesítette a 2 éves küldetést...

Mielõtt nekilátott volna a feladatának, a DRADIS-re tekintett, és elfintorodva konstatálta, hogy bár javultak az esélyeik, még mindig rosszul álltak.
~ Kobol Urai segítsék minden mozdulatunk! ~
Gondolta magában, majd egy pillanatra a mennyezet felé tekintett. Nem tudni miért, talán valamiféle megváltást várt onnan. Pillanatok kellettek csak, és már a feladatára összpontosított…

[Richard Bright]

I. Fejezet - A Phoenix lángba borul
BS-80, C.I.C. (Parancsnoki Híd)
CTE. utolsó nap utolsó órák

---

A Phoenix első embere feszült figyelemmel szemlélte a DRADIS-t. A rakétákkal felszerelt Raptorok és az őket biztosító Zöld osztag már csaknem elérte a Cylon hadihajót. Az ellenség eddig nem fordított rájuk kellő figyelmet, ám most már több vadász is úton volt a vegyes harci kötelék megállítására. A többségük azonban még mindig a csatacsillagra valamint az azt védeni próbáló Viperákra „koncentrált”. Hamilton százados végre végzett a manőver végrehajtásához szükséges koordináták kikalkulálásával, s azokat továbbadta a navigációs tisztnek. A Kolóniai hadihajó végre fordulni kezdett. Bright parancsnok a távolság adatok alapján arra a következtetésre jutott, hogy a Báziscsillag, még a teljes forduló végrehajtása előtt lőtávolságba fog kerülni. Ez pedig a legkevésbé sem volt ínyére.

- Ezredes, rendeljen el tűzkészültséget, amint végrehajtottuk a fordulót, a főlövegek vegyék célba a Cylon hadihajó középpontját. Készüljenek sortűz leadására. Továbbá kérjen helyzetjelentést a Zöld köteléktől és a támadó Raptoroktól. Szeretném tudni, mennyire vannak a célponttól. Jó lenne, ha nyernének nekünk egy kis időt. - Mondta halk, nyugodt hangon az első tisztnek Bright, anélkül, hogy szemeit akár egy pillanatra is levette volna a DRADIS-ról.

[Brian "Exodus" Thomson]

I. Fejezet - A Phoenix lángba borul
BS-80, C.I.C. (Parancsnoki Híd)
CTE. Az utolsó nap, az utolsó órák egyike

---

- Értettem uram - nyugtázta Exodus a parancsnok utasítását és máris munkához látott és a tûzvezérlést hívta, és amint felvették a telefont, máris hadarni kezdte az utasításokat:
- Thomson vagyok, ha a hajó befejezte a fordulót, azonnal indítsák a csapást a fõlövegekbõl a báziscsillagra! Össztûz, ahogy az elõbb is. Figyeljék a mutatókat, nem akarom, hogy túlmelegedjen és le kelljen állnunk, mert akkor végünk. Megértették?
- Igen uram - mondta a túloldalon a tûzvezérlõ tiszt és bontotta a vonalat. Ekkor Brian Dave Grahamet hívta újra. Gondolta, hogy a fiatal repülésirányító tisztnek már biztosan elege van a sok telefonból, de harckészültségben ez teljesen elfogadott volt.
- Dave, helyzetjelentést kérek a raptoroktól valamint a zöld vadászszázadtól! Hogy állnak a báziscsillaggal szemben? Remélem adnak nekik egy kis munkát, hogy ne csak ránk koncentráljanak...
- Igen uram, minden bizonnyal így van, de rákérdezek önnek!
- Jól teszi százados, hívja a hidat, amint tud valamit!
- Értettem uram - mondta Graham a túloldalon és Brian letette a telefont.
- Uram, gondolja, hogy egy újabb össztûz a fõlövegekbõl és a Raptorok elég töltõsúlyt visznek ahhoz, hogy elpusztuljon ez a Báziscsillag is?

[Steven Hamilton]

I. Fejezet - A Phoenix lángba borul
BS-80, C.I.C. (Parancsnoki Híd)
CTE. Az utolsó nap, az utolsó órák egyike

---

Kevin Fuhler

A fiatal katonatiszt erőteljesen koncentrált, teljesen kizárta a körülötte folyó eseményeket, mert tudta, ha hibát vét a szubrutinban, akkor a Phoenix nem tud majd jelenteni Picon felé. Persze ez a legkisebb gond, nem lesz képes senkinek sem jelezni, aki a normál kommunikációs rendszer hatótávolságán kívül van…Ez pedig mondani sem kell, óriási hátrány, valamint veszélyforrás. Fuhler arcán izzadságcseppek gördültek végig, neki másokkal szemben ez volt az első éles bevetése. Elkomorodott, rideg tekintettel szemlélte a kijelzőt, és a rajta kusza labirintusként szétmálló számokat, betűket…a végeláthatatlan karaktertengert. Soha nem volt még rá példa, hogy hatalmas rázkódások, valamint a halál állandó kopogtatása mellett kelljen dolgoznia. Ennek ellenére jól kezelte a helyzetet…Nem pánikolt, bár nem is volt rá ideje. Minden tudását latba vetve azon serénykedett, hogy visszaállítsa a nagy hatótávolságú kommunikációs rendszert, de egyenlőre kevés sikerrel. Eléggé hosszas volt már a szubrutin, több száz, talán ezer sor. Ügyelni kellett, hogy az alapprogram majd visszaállítható legyen, de jelen helyzetben mégis kerülje meg a sérült részeken lévő erőforrásokat. Percek kellettek még ahhoz, hogy végezzen és lefuttathassa az első tesztet…

---

Steven a harcálláspontján tartózkodott, kissé elnyűtt tekintettel méregette a kalkulációs adatokat, melyeket a fedélzeti számítógép dobott ki a számára. Már csak egy rövid ellenőrzés kellett ahhoz, hogy meglegyenek a Bright parancsnok által FTL ugráshoz kért koordináták. A tiszt nem sietett, higgadtan végigfutotta az adatokat. Mindeközben serényen kapaszkodott, hogy az Öreglányt érő találatok ne billentsék ki az egyensúlyából. Miután végzett, megemelte a tekintetét.

Szemeivel a felettesét kereste, aki mintha megérezte volna a rátapadó szempárokat, a fiatal katonatisztre tekintett. Steven bólintott, hogy a koordináták megvannak, már csak parancsot kell majd adni az ugrásra…nomeg remélni a legjobbakat. Ezután fogta a noteszét, majd a képen látható adatokat átmásolta a fehér papírlapra. Gyors léptekkel indult meg a navigációs tiszt felé, hogy átadhassa neki az eredményt…

[Richard Bright]

I. Fejezet - A Phoenix lángba borul
BS-80, C.I.C. (Parancsnoki Híd)
CTE. utolsó nap utolsó órák

---

„Uram, gondolja, hogy egy újabb össztűz a főlövegekből és a Raptorok elég töltősúlyt visznek ahhoz, hogy elpusztuljon ez a Báziscsillag is?”

- Ennek be kell következnie, különben a következő kolóniai hajó, amely véletlenül erre téved, nem fog egyebet találni, csupán azt a nagy mennyiségű űrtörmeléket, ami a Phoenixből megmaradt. - Válaszolta meg az első tisztje kérdését kertelés nélkül a csatacsillag parancsnoka.

- Fuhler zászlós… - Szólította a kommunikációs tiszt feladatát ellátó zászlóst, hogy megtudakolja miként halad a nagy hatótávolságú kommunikációs rendszer kijavításával, de szavait beléje fojtotta a mellette megcsörrenő telefon. Megelőzve Thomson ezredest, elkapta a hallgatót és a füléhez emelte. - Tessék, itt Bright. – Szólt bele. A repülésirányító tiszt volt a vonal túlsó végén. A parancsnok nagyjából három másodpercig hallgatott, miközben a tekintete ismét a mennyezeten függő DRADIS monitorra irányult. - Köszönöm százados. - Mondta végül, majd letette a telefont.

- Graham volt. A négyes osztag és a Raptorok ellenállásba ütköztek, de sikerült áttörniük, pillanatokon belül támadópozícióba érnek. - Magyarázta Thomson ezredesnek. A CO és az XO mögül, egy ideges és bizonytalan férfihang harsant fel. - Parancsnok… - Itt nyelt egyet, s csak eztán tudta folytatni. - A Báziscsillag rakétákat indított… rengeteget. - Hebegte a fiatal altiszt.

A következő pillanatban egy másik konzol kezelője szólt. - Radiológiai riasztás. A közeledő rakéták között több nukleáris töltetű van! - Hadarta a martóz. - Hetven másodperc a becsapódásig.

Bright parancsnok e szavak hallatán összeráncolta a homlokát. Az ellenség ismét atomcsapást indított a Phoenix ellen. Az előző is igen megviselte a korosodó hadihajót. Kétséges, hogy a hajótest kibírna még egy ilyen erejű detonációt. - Ez nagyon nem lesz jó. - Dörmögte, majd az XO felé fordult. - Ezredes, utasítsa Arest, mielőbb irányítson át vadászokat. Vélhetőleg ők is látják a Viperák DRADIS-án a közeledő rakétákat. Nagyjából ötven, ötvenöt másodpercük van, hogy még az elhárító lövegek hatósugarán kívül fogják el és semmisítsenek meg minnél többet a közeledő rakéták közül. Ez nagyon szoros lesz.

[Brian "Exodus" Thomson]

I. Fejezet - A Phoenix lángba borul
BS-80, C.I.C. (Parancsnoki Híd)
CTE. utolsó nap utolsó órák

---

- Kevin, hangosítsa ki Arest úgy hogy beszélni tudjak vele - utasította Brian, a komm.tisztet és várta annak jelét, hogy megtörtént a dolog. Fuhler zászlós egy pillanatra megszakította addigi munkáját és gyorsan megteremtette az összeköttetést Ares és a Phoenix között és feltartott hüvelykujjával jelezte Exodusnak, hogy a mûvelet készen van. Brian egy fejbiccentéssel jelezte, hogy köszöni, és magához vette a mikrofont:
- Ares, itt Thomson ezredes. A helyzetünk meglehetõsen komoly. A megmaradt báziscsillag rakétákat lõtt ki ránk. Ön is láthatja a DRADISon, hogy rengeteg célpont tûnt fel. Több nukleáris rakéta is van köztük, és a Phoenix nem bír ki több nukleáris rakéta becsapódást. A maguk feladata, hogy leszedjék a rakétákat. Csak magukra számíthatunk, Ares! Jó vadászatot! - mondta Thomson és letette a mikrofont.

Brian nem volt vallásos ember. Az istenek létében körülbelül annyira hitt, mint a Mikulásban. De most mégis Poseidonhoz imádkozott. Igazi Aquarioni volt, és a vízben ugyanolyan jól érezte magát, mint a szárazföldön. Így aztán a vizek istenéhez, Poseidonhoz intézett egy imát, melyben kérte, hogy Poseidon mentse meg õt és családját, valamint hajóját és legénységét.
Az ima nem tartott sokáig, aztán felnézett a DRADISra, és aztán Bright parancsnokra. Tekintete elég aggódó volt, de bízott Aresék tudásában...

[Steven Hamilton]

I. Fejezet - A Phoenix lángba borul
BS-80, C.I.C. (Parancsnoki Híd)
CTE. Az utolsó nap, az utolsó órák egyike

---

Kevin Fuhler

A fiatal katonatiszt továbbra is mélyen bele volt merülve a munkájába…Észre sem vette, de már hosszas percek óta megfeledkezett a külvilágról, és csak az előtte lebegő feladat megoldásának lehetőségeivel foglalkozott. Nem pillantott a DRADIS-ra, sőt, a társait sem vizslatta…Egyszerűen nem volt ideje. Nagyon jól tudta, hogy mi a tét, és ennek megfelelően tudásának teljét kellett nyújtania a megoldáshoz. Aztán hirtelen egy érces hang ragadta őt vissza a C.I.C.-re.
„- Fuhler zászlós…”
Hangzottak Bright parancsnok szavai, melyre a tiszt abbahagyta a billentyűzeten való klimpírozást, és feltekintett. Arca komor volt, mégis látszott a szemeiből, hogy már csak egy hajszál választja el a megoldástól. Már várta volna a parancsot, vagy az esetleges kérdést, amikor a telefon megszólalt. Tudta nagyon jól, hogy a felettese a Nagy Hatótávolságú Kommunikációról szeretne érdeklődni…Illetve csak szeretett volna, mert a telefonbeszélgetés elvonta a figyelmét.

Mivel Fuhler nem akart időt veszíteni, így rövid várakozás után folytatta a feladatát. Azonban hamar meg kellett szakítania azt ismételten, mert az XO is parancsot adott neki.
„- Kevin, hangosítsa ki Arest úgy hogy beszélni tudjak vele!”
Fuhler Exodusra tekintett, majd jobb kezével a konzol jobb oldalán kezdett matatni valamit. Az XO nem láthatta, csupán annyit érzékelt, hogy a fiatal katona pár másodperccel később már megadta a jelet. A kapcsolat él, mehet a kommunikáció.

Ezután ismét a munkába temetkezve folytatta a szubrutin megírását…és „záróakkordjait”.

---

Steven egyenlőre nem sokat tehetett, a parancsnok által kért FTL ugráshoz szükséges koordináták már készen álltak, és be lettek táplálva a navigációs számítógépbe. A hajtómű töltődött, már csak pillanatok kellettek ahhoz, hogy elérje azt a szintet, amikor az ugrás lehetséges. A fiatal katona két kezét a taktikai asztal lapjára helyezte, és rátámaszkodott. Rideg és számító tekintettel mérte végig a megvilágított asztallapon elhelyezkedő hajómodelleket…Fejében számok és koordináták…Lehetőségek motoszkáltak.

Rövid pillanatokkal a felmérő tekintet után megemelte fejét, hogy a DRADIS-on is megnézhesse, mi is a jelenlegi helyzet. Nem volt túl rózsás a dolog, ennek ellenére bíztatónak volt mondható a helyzet…Aztán történt valami, egy fiatal tiszt remegő hangja töltötte be a C.I.C. amúgy sem csendes terét.
„- Parancsnok…A Báziscsillag rakétákat indított… rengeteget.”
Az elhaló hang és a sápadt arc egyértelművé tette Steven számára, hogy bajtársa halálra vaan rémülve. A fiatal srác talán még soha nem harcolt….talán most először tapasztalta meg, mi is az ütközet.
- Ez kemény dió lesz!
Mormogta csendesen Steven, majd felkészült a becsapódásokra. Az „Öreglány” már eléggé rossz állapotban volt, köszönhetően az első atomnak, mely elérte testét. A rengeteg töltet biztos atom, és egy újabb találat talán végzetes lehet. De nem szabadott feladni, ha a Phoenix elesik, nem lesz, aki értesítse a kolóniákat…Ki kellett tartani, és el kellett söpörni a megmaradt egyetlen Báziscsillagot.

Egy villanás futott át Steven elméjében…Talán sikerülhet, persze kockázatos lenne egy ilyen helyzetben.
- Uram, mi lenne, ha ugranánk egy nagyon kicsit?
Fordította tekintetét Bright felé.
- A hajtómű töltődik még, hogy Piconhoz ugorjunk, de eléggé töltött állapotban van, hogy a Báziscsillag mögött bukkanjunk fel…A koordináták…Őőő…
A tiszt a fejéhez emelte a kezét, majd elmosolyodott.
- Megvannak…Csak be kell diktálnom őket!
Jelentette ki a taktikai asztal mögött állva. Nem ugrottak még soha ilyen kicsit, de ezzel talán elkerülhető lett volna egy esteleges újabb atom bekapása…A Vadászrajok egyedül maradtak volna az ugrás után, így a flotta között lett volna a Cylon anyahajó, valamint jó pár Raider is…De esetleg az ugrás még előnnyel is jár, ha a Báziscsillag nem tud megfelelően gyorsan fordulni…

[Richard Bright]

I. Fejezet - A Phoenix lángba borul
BS-80, C.I.C. (Parancsnoki Híd)
CTE. utolsó nap, utolsó órák

---

Hamilton százados ötletét meghallva Bright parancsok arcára kiült a meglepetés. A fiatal tiszt ötlete egyszerre jelentett megoldást a rossz taktikai pozíciójukra, a hajó felé száguldó nagyszámú rakétára, valamint kiváló lehetőségnek tűnt arra, hogy időt nyerjenek, s egyúttal meglepjék vele a Cylon Báziscsillagot. Egyszóval ez a javaslat tökéletes iskola példája volt annak, amiért a hadihajókon a harcászati tiszteket tartották. Bár a végrehajtásnak volt némi kockázata, a közeledő nukleáris rakéták által jelentett fenyegetéshez képest elenyészőnek számított.

- Kiváló gondolat Mr. Hamilton. - Jegyezte meg nem csekély elismeréssel a hangjában a parancsnok. – Amint megvannak a koordináták, és az ellenőrzések, azonnal hajtsa végre az ugrást. - Mondta, majd felemelte az előtte lévő asztalhoz rögzített telefon kagylóját, s közben utasította Fuhler zászlost, a Phoenix a kommunikációs tisztjét, hogy intézkedjen annak érdekében, hogy következő szavait a csatacsillag fedélzetén található összes hangszóróból hallani lehessen. Időközben a hídon elhelyezettekből, melyek az odakint harcoló Vipera pilóták egymás, valamint a Phoenix felé folytatott forgalmazását közvetítették, felharsant a CAG válasza, amelyben jelezte, hogy vette az XO-tól kapott utasítást. Amint a zászlós teljesítette a neki kiadott utasítást, Bright a következő szavakat intézte a legénységhez.

- Itt a Parancsnok beszél. A legénység minden tagja készüljön fel FTL ugrásra! – Hangzottak el a határozott, s a legénység által már jól ismert hanghordozású szavak. Bright letette a telefonkagylót, majd a mellette álló, s az első tisztjére pillantott, kinek arckifejezése és testtartása alapján könnyű szerrel újra lehetne alkotni a Piconvárosi Központi Múzeumban található, s az idő vasfoga által kikezdett „Nyugalom Szobra”-t. Tekintete csupán egy pillanatig nyugodott az ezresesen, majd ismét a DRADIS felé irányult. A rakéták egyre közeledtek.

- 39 másodperc a becsapódásig. – Jelentette meglehetősen rosszul palástolt aggodalommal az a férfihang, amely jelezte a rakéták indítását. A fiatal altiszt hangja minden igyekezete ellenére tükrözte halálfélelmét, melyben rajta kívül még sokan osztoztak a parancsnoki hídon, s a csatacsillag fedélzetén.

A parancsnok nem válaszolt semmit, szemei felváltva tekintettek a DRADIS-ra és az ugrás végrehajtásán sietősen tevékenykedő taktikai tisztre, majd ismét vissza a DRADIS-ra. A CAG parancsai révén a századok rendezték és módosították alakzataikat. Az őrnagy, aki a megtépázott, kék osztag élén repült, személyesen vette kezébe a rakéták megsemmisítésének végrehajtását. Nyilván, mindannyian tudták, hogy gigászi feladatot kaptak, melynek tökéletes végrehajtása, azaz az összes nukleáris rakéta elfogása, több volt, mint lehetetlen. Bright a DRADIS-ról levéve a szemeit, Thomson ezredesre sandított. - Ez nagyon szoros lesz. Ráadásul, még híre, hamva sincs a Piconról remélt erősítésnek. Képtelen vagyok elhinni, hogy esetleg kacsának vélték a segélykérésünket. Egyre jobban tartok tőle, hogy valami olyasmi történt a Piconon, vagy valamely másik Kolónia közelében, ami meggátolja, hogy az Admiralitás akár csak egyetlen csatacsillagot is ideküldjön…

[Brian "Exodus" Thomson]

I. Fejezet - A Phoenix lángba borul
BS-80, C.I.C. (Parancsnoki Híd)
CTE. utolsó nap, utolsó órák

---

"- Ez nagyon szoros lesz. Ráadásul, még híre, hamva sincs a Piconról remélt erősítésnek. Képtelen vagyok elhinni, hogy esetleg kacsának vélték a segélykérésünket. Egyre jobban tartok tőle, hogy valami olyasmi történt a Piconon, vagy valamely másik Kolónia közelében, ami meggátolja, hogy az Admiralitás akár csak egyetlen csatacsillagot is ideküldjön…" - hangzott el a parancsnok aggódó megjegyzése.
Brian nyugalma megőrzése mellett az FTL ugrásra való felkészülés jegyében megkapaszkodott az egyik asztalban és a parancsnok felé fordult.
- Uram, attól tartok ha eddig nem jöttek, már nem is fognak. Elképzelhető, hogy mi valóban csak egy előörsét kaptuk a kenyérpiritóknak, és ők kapták a javát. Akkor pedig Kobol Urai legyenek irgalmasak mindenkihez! - mondta az ezredes és tartott egy kis hatásszünetet, majd folytatta - tudja, hogy nem vagyok vallásos ember, de az imént én is elmormoltam egy imát uram. Nem hiszek a véletlenekben és nem hiszem, hogy ha vették az adásunkat ott Piconon, akkor hagynának minket meghalni itt... Máskülönben a jelentésem nagyon nem fog tetszeni az admiralitásnak! - csempészett egy apró humormorzsát a mondandójába az ezredes, majd elhallgatott és várta, hogy a hajó végrehajtsa a rövid, de annál lényegesebb FTL ugrást.

[Steven Hamilton]

I. Fejezet - A Phoenix lángba borul
BS-80, C.I.C. (Parancsnoki Híd)
CTE. Az utolsó nap, az utolsó órák egyike

---

Kevin Fuhler

A szubrutin, mely megpróbálta áthidalni a Nagy Hatótávolságú Kommunikáció meghibásodott részeit, lassan de biztosan készülődött az első teszthez. Nem volt egyszerű olyan útvonalat találni, amely kihasználatlan, vagy éppen olyan dolgok futnak rajta, amelyek jelen helyzetben teljesen szükségtelenek a csata ideje alatt, és esetlegesen annak lezajlása után is várhatnak a visszaállításra. A fiatal tiszt arca teljesen eltorzult a rajta kiülő fintoroktól…Hol mosoly mállott szét rajta, hol pedig a „kiskanállal is széttépném a kommunikációs vonalakat” arckifejezés. Látható volt, hogy valamelyest feszült…azt nem lehetett tudni, hogy a rábízott feladat miatt, esetleg a Cylon támadás miatt…mindenesetre jelen helyzetben valahogy nem tudott nyugalmat erőltetni magára.

Már éppen az utolsó sorokat gépelte be, hogy lezárja a hirtelen kreált program végét, amikor a Parancsnok hangja harsant fel ismételten a C.I.C.-n. A tiszt csak és kizárólag azért emelte meg tekintetét, mert hallotta a nevét. Először zavartan tekintett a felettesére, majd kilábalva a hirtelen döbbenetből bólintott. Egy lépést oldalra lépett, majd a konzolon kezdett babrálni mindkét kezével. Hirtelen felcsendült a CAG hangja a hídon kihelyezett hangszórókon…a tiszt ismét megemelte a tekintetét, valahogyan érezte, hogy ez fontos lehet, így várt még a parancs végrehajtásával. Midőn Ares hangja elcsendesedett, állította be a kommunikációt, és intett a parancsnoknak!
„ - Itt a Parancsnok beszél. A legénység minden tagja készüljön fel FTL ugrásra!”
Kevin kissé meglepődött az FTL ugrás hallatán, majd kérdően tekintett oldalra, a taktikai tiszt felé…Látta, hogy az hatalmas tempóban száguld át a híd másik oldala felé, egyenesen a navigációhoz. Mivel nem értette a helyzetet, nem igazán foglalkozott vele…tudta, és kész. A rövid gondolatmenet után a parancsnokra tekintett, majd tiszteletteljes hangon szólalt meg.
- Uram, azt hiszem sikerült áthidalni a meghibásodott részeket! Az engedélyével tennék egy próbát!
A mondat után csendesen várta az engedély kiosztását.

---

Steven fejében még mindig számok tucatjai, ha nem százai kavargtak…Amennyiben képesek lettek volna kivetíteni mindazt, ami az elméjében örvénylik, sokan meglepődtek volna a látottakon. A fiatal tiszt a hosszas évek során meglehetősen sokat fejlődött fejszámolás terén, pedig már annakidején sem számított amatőrnek. Tudta, hogy az FTL ugrás koordinátáit pontosan kell kiszámolni, ha a kívánt helyen szeretnének ismételten feltűnni…azonban biztos volt magában, és a számításaiban is. Kissé feszülten várta, hogy a felettese miként is reagál majd a felvetett ötletre, hiszen a vadászok meglehetősen magukra fognak maradni az ugrást követően. Ami viszont a mini FTL mellett szólt, az a Báziscsillag elleni sikeres csapásmérés volt.
„ - Kiváló gondolat Mr. Hamilton! Amint megvannak a koordináták, és az ellenőrzések, azonnal hajtsa végre az ugrást.”
Steven rezzenéstelen tekintettel hallgatta végig a felettese szavait, annak ellenére, hogy érezte annak hanglejtéséből az elismerés foszlányait. Katonásan bólintott Bright felé, majd kilépve a harcálláspontja mögül szökkent le a C.I.C. valamivel lentebb fekvő szintjére, és iramodott meg a navigáció felé, hogy bediktálhassa a koordinátákat, valamint az ugrást követő pályakorrekciót. Az egész azon múlott, hogy az „Öreglány”, avagy a pirítók hajója tud majd gyorsabban fordulni. A fiatal tiszt biztos volt abban, hogy ők lesznek a gyorsabbak, mert kihasználják a meglepetés erejét. Amennyiben minden jól sikerül, úgy a Báziscsillag még javában fordul majd, mire a Phoenix már réges-rég tüzet nyitott. A Raidereknek pedig idő kell majd az átcsoportosulásra…De még akkor is, ha vannak a Báziscsillagon, időt vesz az indításuk, és érkezésük egyaránt.

Steven hatalmasat szökkent, hogy felugorjon a lépcsőfok szerű emelvényre…A navigáció kissé magasabban helyezkedett el a C.I.C. központi részénél. Odaérve jobb kezét a tiszttársa vállára helyezte, majd meggörnyedve mellé hajolt.
- A koordináták…harmincnöt…huszonhét…száztizennégy…kettő…hatvan…tíz…negyvenkettő!
A Steven előtt ülő navigációs tiszt olyan gyorsan gépelte be a hallott számokat, amilyen gyorsan csak tudta. A taktikai tiszt azért figyelte a kijelzőt is, nehogy a nagy kapkodásban valahol a Báziscsillag belsejében bukkanjanak fel újra. Az igen kellemetlen élmény lenne, és valószínűleg hatalmas fejmosásban részesülne odaát a felettesétől. Miután mindent rendben talált, következhetett a pályakorrekció. A híd feszült csendjét egy igen aggodalmas férfihang törte meg.
„- 39 másodperc a becsapódásig.”
A fiatal tisztnek nem volt ideje a hang gazdájára tekinteni, a feladatával volt elfoglalva…sietni kellett, mert az idő egyre szorított. Nem volt feszült, nem idegeskedett…tudta, hogy ez a legénység, és a két legfelsőbb tiszt képes lesz megbirkózni a feladattal.
- Rendben, akkor…Hajóorr fúvókák száznyolcvan fok balra…farfúvókák száznyolcvan fok jobbra…billenés tizenöt fok lefelé! Célkoordináták…százhetvenöt…száznyolcvan…őőő…kettőszárkettő….kettőszáhetes…százkilencvennégy!
A navigációs tiszt elkerekedett szemekkel irogatta a számokat, amit diktáltak neki. Midőn a művelet befejeződött, Steven hátrapillantott, majd bólintott a felettese felé. Mindkét kezével megmarkolta az előtte ülő székének támláját, és próbált terpeszállásba helyezkedni. Mivel Bright parancsnok kiadta az utasítást, így nem kellett megvárni a parancsot, Steven vett egy mély levegőt, majd lassan kifújta azt.
- Ugrás!
Adta ki az utasítást a navigációs tisztnek, miközben erőteljesen kapaszkodott.

[Pythia]

I. Fejezet - A Phoenix lángba borul
BS-80, C.I.C. (Parancsnoki Híd)
CTE. utolsó nap utolsó órák

---

A csatacsillag parancsnoki hídján mindenki feszült figyelemmel várta az FTL ugrást. A legénység tagjai közül mindenki tudta, hogy a hajó rég nem hajtott végre ilyen műveletet. Ha valami balul üt ki és nem sikerül ugrani, akkor a hajó megsemmisül a Cylon rakéták által. Ebben a pillanatban mindenki, akár vallásosnak tartotta magát, akár nem, Kobol tizenkét Istene közül valamelyikhez, vagy talán egyidejűleg mindegyikükhöz fohászkodott.

Midőn a navigációs tiszt végrehajtotta a szükséges pályamódosításokat, már csupán hét másodperc volt vissza a rakéták becsapódásáig. A harcászati tiszt végre kiadta az ugrási utasításokat. A navigációs tiszt nem késlekedett a parancs végrehajtásával. Az FTL hajtóművek életre keltek, s a Phoenix egy fényes villanás kíséretében végrehajtotta az ugrást.

Néhány másodperccel később, a DRADIS, a hajó összes más érzékelőjével együtt, az új pozíciójukhoz igazodva, már közölte is az aktuális információkat. Az ugrás tökéletesen sikerül. A csatacsillag pontosan ott volt, ahol a harcászati tiszt számításai szerint kellett, hogy legyen. A báziscsillag mögött, amely ellen a Phoenix vadászosztályának zöld osztaga ezekben a pillanatokban végrehajtotta végre a sikeres a támadást. A DRADISon jól láthatóak voltak a Raptorok és Viperák kilőtt rakétái, melyek kivétel nélkül becsapódtak a Cylon hadihajóba. A támadókötelék ezt követően szétszóródott. A Raptorok elindultak vissza a csatacsillagra, a Viperák pedig harcba szálltak a Cylon Raiderekel. Az ellenséges hajó a találatok ellenére irányváltoztatásba kezdett, hogy szembe fordulhasson a mögéje került ellenfelével.

[Richard Bright]

I. Fejezet - A Phoenix lángba borul
BS-80, C.I.C. (Parancsnoki Híd)
CTE. utolsó nap utolsó órák

---

A BS-80 Phoenix csatacsillag parancsnokának a szemöldökétől kiindulva egy kövér izzadtságcsepp gördült végig az arcán. Úgy tűnt, hogy a tekintete valósággal odaszegeződött a parancsnoki híd mennyezetéről aláfüggő DRADIS képernyőre. Mély lélegzetet vett. Az adatok szerint az FTL ugrás az előzetes terveknek megfelelően alakult. A rakétahordozó Raptorokkal megerősített zöld kötelék sikeres rakétatámadást hajtott végre a Cylonok második báziscsillaga ellen. Bright parancsnok, jobb alkarjával, az egyenruhájának ujjával eltörölte az arcán végigsikló izzadságcseppet. Kifújta az imént belélegzett, s immár elhasznált levegőt, majd miután ismét teleszívta tüdejét, az első tiszt felé fordult.

- Ezredes, nyittasson tüzet az összes főágyúnkból arra a túlméretezett Kenyérpirítóra! – Mondta határozott, ellentmondást nem tűrő hangon. Szavaiból, s hanghordozásából valamiféle kegyetlen gyilkos él volt kihallható. Néhány pillanattal ezelőtt még a megállíthatatlanul közeledő halállal nézett farkasszemet a legénység többi tagjával egyetemben. Most viszont szinte „tárt ajtó s ablak” helyzetben voltak. A vadászosztály támadóköteléke révén az ellenségre mért rakétacsapás valószínűleg komoly károkat mért az ellenségre. A végzetes döfés megadására pedig soha vissza nem térő alkalom kínálkozott.

- Navigáció! Egyharmad sebességgel hátramenet, lassú kitérő manőver jobbra. Ez a rohadék fordulni próbál, próbáljunk vele együtt fordulni úgy, hogy ne tudja felénk fordítani a fő lövegeit és rakétasilóit. – Közölte újabb utasítását a parancsnok, majd a harcászati tiszt felé fordult.

- Hamilton százados, bár nyugtával illik dicsérni a napot, de meg kell mondjam, remek munkát végzett eddig. Megmentette a hajót és a legénységet. Csak így tovább. - A csatacsillag parancsnoka, kemény és igazságos ember volt, tisztelték a beosztottjai, ahogy ő maga is tisztelte az embereit. Sosem fukarkodott a dicséretekkel. A harcászati tiszt pedig most igazán rászolgált a dicséretre.

- XO, amint a lövegek tüzet nyitottak, értesítse Graham századost, hogy ideje ismét kinyitni a leszálló öblöket. Készüljenek fel a visszatérő Raptorok fogadására. Ja, és szólni kellene a pilótáinknak is, hogy nem hagytuk hátra őket. - fordult vissza ismét Thomson ezredes felé, hogy újabb utasítást adjon neki. A következő pillanatban pedig szemei már a kommunikációs tisztet keresték.

- Fuhler zászlós, mi a helyzet azzal a nagy hatótávolságú kommunikációs rendszerrel? Szeretnék mi előbb kapcsolatba lépni a Piconnal.

[Brian "Exodus" Thomson]

I. Fejezet - A Phoenix lángba borul
BS-80, C.I.C. (Parancsnoki Híd)
CTE. Az utolsó nap, az utolsó órák egyike

---

"- Ezredes, nyittasson tüzet az összes fõágyúnkból arra a túlméretezett Kenyérpirítóra... - XO, amint a lövegek tüzet nyitottak, értesítse Graham századost, hogy ideje ismét kinyitni a leszálló öblöket. Készüljenek fel a visszatérõ Raptorok fogadására. Ja, és szólni kellene a pilótáinknak is, hogy nem hagytuk hátra õket." - harsogta a parancsnok a feladatokat Brian részére.
- Értettem uram, máris intézkedem - válaszolt határozottan az egész parancsnoki hidat betöltõ orgánumával az ezredes és felvette a telefont. Elõbb a tûzvezérlést hívta:
- Exodus vagyok. Indítsák a tisztótüzet! Söpörjük le az ûrbõl ezt a kenyérpirítót!
- Értettem uram.
- Egyesített tûz a fõlövegekbõl! Érezni akarom a pulzálást a hajón!
- Igen uram - hangzott a rövid válasz, mely után Brian letette a telefont és Graham századost hívta.

A repülésirányító Graham százados izzadt arccal szemlélte a viperák és raptorok állapotát jelzõ kijelzõt. A telefon megcsörrenésére kicsit összerezzent, majd felkapta azt:
- Graham.
- Thomson - válaszolta Brian és elmosolyodott. Rengetegszer eljátszották ezt Grahammel, és nagyon jó barátok lettek.
- Uram?
- Nyissa ki a leszállóöblöket Graham százados! Hívjuk vissza a Raptorokat. Tudassa az összes géppel, hogy nem hagytuk itt õket. Igyekezzenek vissza!
- Értettem uram, máris intézkedem.
- Helyes - mondta Brian és letette a telefont.
- Uram, a fõlövegek mûködnek - mondta Brian, amint megérezte a hajón végigfutó, a fõlövegek együttes lövéseinek köszönhetõ pulzálást - rövidesen eltakarítjuk ezt a fémhulladékot!

[Steven Hamilton]

I. Fejezet - A Phoenix lángba borul
BS-80, C.I.C. (Parancsnoki Híd)
CTE. Az utolsó nap, az utolsó órák egyike

---

Kevin Fuhler zászlós

A zászlós csak akkor eszmélt fel, amikor felharsant a taktikai tiszt, Steven „ugrás” parancsa. Meg is lepõdött azon, hogy miért nem a parancsnok adja ki ezt az utasítást.
~ Ugrás…Ugrás? Ezt nem Bright parancsnoknak kellene harsognia? Minek elmélkedem ilyen hülyeségeken ilyen helyzetekben? ~
A fiatal katonatiszt elmosolyodott saját, balga gondolatain, majd megragadta az elõtte lévõ kommunikációs egység két szélét, és kisebb terpeszállásba helyezkedett. Remélte, hogy sikerül az FTL ugrás, és ott kötnek majd ki, ahol a taktikai tiszt azt szeretné…bárhol is legyen az. Az utóbbi idõben nem igen volt ideje figyelni a C.I.C.-n zajló eseményekre, mert minél hamarabb szerette volna helyreállítani a Nagy Hatótávolságú Kommunikációs Rendszert. A megírt szubrutin készen állt a tesztre, már csak a parancsnok engedélye kellett a dologhoz.

A Csatacsillag FTL ugrását siker koronázta, legalábbis Kevin ezt szûrte le mint Bright parancsnok, mint Exodus, mind pedig Steven tekintetébõl. Mindhárom tiszt vonásai kissé megenyhültek az elõzõ percekhez képest. A kommunikációs tiszt megemelte a tekintetét, majd végigmérte a DRADIS-t…legnagyobb meglepetésére az ellenséges hajó mögött kötöttek ki, mely egyértelmûen feléjük fordította a kialakult küzdelem mérlegét. Elmosolyodva konstatálta a sokkal kecsegtetõbb helyzetet, amikor a háttérbõl egy érces hang szólította.
- Fuhler zászlós, mi a helyzet azzal a nagy hatótávolságú kommunikációs rendszerrel? Szeretnék mi elõbb kapcsolatba lépni a Piconnal.
- Uram, sikerült megkerülni a meghibásodott részeket! Valószínûleg szaggatottabb lesz a kommunikáció, de véleményem szerint mûködnie kell! Az ön engedélyével azonnal aktiválom, és teszek egy próbát!
A mondta után a férfi várta, hogy felettese bólintson, mellyel jelzi engedélyét.

---

Steven az ugrás után azonnal felkapta a fejét, és kérdõ tekintettel kutatta a DRADIS-t. Meg akart bizonyosodni róla, hogy megfelelõ koordinátákat adott meg, és ott bukkant fel az Öreglány, ahol fel kellett bukkannia a számítások szerint. Megkönnyebbülve konstatálta, hogy minden rendben, és a fejszámolás eredményei helytállóak voltak. Arcán egy hatalmas mosoly szaladt végig, mely nem tartott tovább pár másodpercnél. Éppen a navigációs tiszt felé fordult volna, hogy megveregesse a vállát, amikor Bright parancsnok érces hangja csendült fel a háta mögött. Azonnal csinált egy szabályos hátraarcot, majd kihúzta magát.
- Hamilton százados, bár nyugtával illik dicsérni a napot, de meg kell mondjam, remek munkát végzett eddig. Megmentette a hajót és a legénységet. Csak így tovább.
A fiatal tiszt hirtelen nem tudott mit mondani, vigyáz állásban állt, és úgy hallgatta a parancsnok dicséretét…Nagyon jól esett neki…Tudta, hogy Bright kemény, szigorú felettes…azonban azzal is tisztában volt, hogy ha valaki megérdemli a dicséretet, akkor az el is fog hangzani. Talán emiatt volt ez a legénység sokkal hatékonyabb a többinél…
- Igyekszem uram!
Vágta rá a hallottakra katonásan, majd szalutált. Pár másodperccel késõbb már a harcálláspontja felé ballagott, hogy onnan követhesse szemmel a csata záróakkordjait.

Tekintete folyamatosan a DRADIS-ra szegezõdött, hogy folyamatosan szemmel követhesse a harcmozdulatokat, és ha kell, akkor idõben tudjon reagálni. A cylonok technológiai fölénye meglehetõsen hatalmasnak tûnt…nem lehetett tudni, hogy a Phoenix ellen küzdõ Báziscsillag nem tud-e valami meglepõt húzni…nem ártott készenlétben állni…

[Pythia]

Fejezet - A Phoenix lángba borul
BS-80, C.I.C. (Parancsnoki Híd)
CTE. utolsó nap utolsó órák

---

Az utasításoknak megfelelően működésbe lépő lövegek pusztító és a CIC-n szolgálatot teljesítők reményei szerint végzetes tüzet zúdítottak a Cylon hadihajóra. Mindenki érezte a hajó fedélzetén, a hajótest egészén végighömpölygő pulzálást, amely a lövegek megszólalását és folyamatos működését kísérte. Félelemmel vegyes várakozás lengte be a parancsnoki hidat. A számítógépeknél és más különféle rendszereknél szolgálatot teljesítők közül többen imát mormoltak Kobol valamely Urához, remélve, hogy meghallgatásra találnak.

- Uram, a fogdaszolgálatos tengerészgyalogos tizedes kérdezi, hogy mit tegyen Morrison századossal, aki kéri a helyzetre való tekintettel a büntetése felfüggesztését. - Mondta sietve az egyik altiszt, aki a hajón belüli kommunikációra szolgáló telefon csengését követően felemelte azt, majd továbbította a parancsnok felé hallottakat.

A Phoenixet egyik pillanatról a másikra robbanások rázták meg. A talpon álló tisztek közül többen elveszítették egyensúlyukat, akik nem tudtak valamiféle fix tárgyban, vagy valamelyik falban megkapaszkodni, azok elestek. Ugyanakkor a munkaállomásaik előtt ülők közül is többen leestek a székeikről. Köztük a kommunikációs tiszt is. Több konzolból és az őket összekötő vezetékekből, a falakon lévő biztosítékszekrényekből egyaránt fényes szikrák csaptak fel, sőt egy pillanatra a CIC teljes világítása megszűnt, sőt több műszer így a DRADIS is elsötétült. Több kisebb láng csapott fel, amelyeket az elhelyezett kézi oltókészülékek segítségével gyorsan sikerült megfékezni és eloltani.

Midőn néhány másodperccel később a tartalékgenerátor elindulásával ismét kigyúltak a fények, s a DRADIS valamint a többi különféle rendszer is ismét működött, az egyik fiatal altiszt rendületlenül sorolni kezdte a károkat.

- Parancsnok! A felső fedélzeteken, több helyütt megsérült a burkolat, szökik az oxigén és számos fedélzetszekcióból tüzeket jelentettek. Félő, hogy átterjednek a felső elhárító lövegek lőszerkészleteihez. A leszállófedélzetek is megsérültek. Nem lehet kinyitni az öblök biztosítóajtóit, a gépeink nem fognak tudni leszállni. - Hadarta a húszas évei hajnalán járó fiatal törzsőrmester.

- Parancsnok! A Cylon Báziscsillag megsemmisült!- Jelentette érezhető megkönnyebbüléssel a DRADIS kezelő altiszt, majd néhány pillanattal később hozzátette. - A Cylon Raiderek FTL ugrásokat hajtanak végre, mindegyik eltűnt a DRADIS-ról - Ennek hallatán visszafogott ujjongások és mély, felszabadult sóhajok hagyták el a CIC-n szolgáló több tucatnyi fős személyzet tagjainak ajkait. Az égési sérüléseket szenvedetteket, társaik a kihelyezett elsősegélyládákból kezdték el ellátni, míg a járóképeseket a CIC előtt szolgálatot teljesítő tengerészgyalogosok kísérték el a gyengélkedő felé.

A külső csata győzelemmel ért véget, ám a belső még nem dőlt el…